szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Emléktalálkozóra gyűltek össze kedden azok a legendás brit kódfejtők, akik feltörték a második világháborúban a németek katonai kódjait, amivel döntően hatottak az események alakulására, ám még ők sem tudták igazán évtizedekig, mennyire nagy dolgot cselekedtek.

Újra összegyűltek Nagy-Britannia kódfejtő lángelméi, méghozzá ott, ahol akkoriban éjt nappallá téve dolgoztak a kódok nyitókulcsain: alig 100 kilométerre Londontól, Bletchley Parkban. A németek sohasem tudták meg, hol dolgoztak, bár három bomba nem messze robbant fel. Azoknak azonban egy közeli vasútállomás volt a "címzettjük".

Több százan voltak: matematikusok, kódfejtők, keresztrejtvény-megszállottak, sakkmesterek. Bár a kor meglátszik rajtuk, - az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint - sugárzik még mindig belőlük a büszkeség - de nem dicsekvőn - afelett, amit tettek. Felbecsülni is nehéz, hogy hány emberéletet mentettek meg a német tengeralattjárók útvonalairól, a náci megszállási tervekről, a védelmi vonalakról és hadmozdulatokról szóló, legtitkosabb információk megfejtésével.

"Churchill (Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke) aranyat tojó, de sohasem kotkodácsoló tyúkoknak nevezett minket" - mondja a 84 éves Jean Valentine.

A kódfejtőket még évtizedekkel a háború után is titoktartásra kötelezték, amin csak a hetvenes években kezdtek enyhíteni. Akkor már beszélhettek valamelyest családjuknak, barátaiknak arról, hogy mit műveltek a háború alatt. És ők is csak akkor kezdtek rádöbbenni erőfeszítéseik jelentőségére.

"Valójában nem sokat tudtunk a háború alatt arról, hogy mit csinálunk, jobbára csak annyit, hogy német kódokat törünk fel. Hogy mit jelentenek az üzenetek, nem tartozott ránk. És arról sem tudtunk sokat, hogy min dolgoznak a többiek, szigorú volt a csoportokra különítés. Most, hogy már tudom, milyen fontosat tettünk, sokkal izgalmasabb az egész, mint amikor a kódokat fejtettem megállás nélkül. Mert sosem volt vége, mindig jött a következő és a következő üzenet, egészen a náci rendszer összeomlásáig" - mondja Valentine.

"A legszebb az egészben, hogy a németek sohasem jöttek rá, hogy feltörtük a kódjukat, különben tettek volna valamit. De azt hitték, feltörhetetlen" - mondta a 90 éves Erskine-Tulloch, akinek a felesége is a kódfejtők között volt, de nem érhette meg a mostani találkozót, hat éve elhunyt.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!