Einstein általános relativitáselmélete kimondja, hogy a fénynél gyorsabban nem utazhatunk ebben a tér-idő kontinuumban (azaz a valóság számunkra ismert részében, amely három dimenziónyi kiterjedésből és időből áll). Ha ezt a sebességmegszorítást meg akarjuk kerülni, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miként lehet még tárgyakat mozgatni - véli Marc Millis, a NASA különleges meghajtóművek fizikai hátterén dolgozó projektjének volt igazgatója. Szerinte attól, hogy egy tárgy - például egy űrhajó - nem tud a fénysebességnél gyorsabban mozogni, a körülötte lévő tér-idő még tudna. Az elméleti megoldás egyszerű: megfogjuk a tér-idő azon szeletét (buborékát vagy darabját), amelyben az űrhajónk van és elmozgatjuk. Maga a jármű nem mozog, ugyanis a körülötte lévő valóság mozog vele együtt.

Mindez már megtörténhetett a Nagy Ősrobbanás után, amikor a tér-idő a fénysebeségnél gyorsabban tágult univerzumunk kialakulása során, mindez pedig vélhetően reprodukálható lehetne. Az amerikai kutatók úgy vélik, a gravitáció megértése kulcs lehetne a térhajtóművek kialakításában. A relativitáselmélet szerint ugyanis a tér-idő meghajlik koncentrált tömeg vagy energia körül. Mindez lefordítva azt teszi, hogy a gravitáció a tér-idő görbülete csak, ami miatt a kisebb tömegek (egy pohár) nagyobb tömegek (a Föld felszíne) felé zuhannak. Elméletben egy különleges geometriájú test vagy egy különleges energiacsomag úgy tudná manipulálni a tér-idő utazásra kiragadott szeletét, hogy az gyorsabban mozogjon a fénysebességnél a benne lévő testekkel (űrhajónkkal) együtt.

Minderre számos teória alakult már ki Miguel Alcubierre 1994-es ötletét követően: Lawrence Krauss fizikus például azt állította, a fénysebességnél gyorsabb utazáshoz (FTL-hez) nagy mennyiségű negatív energiára van szükségünk, tavaly pedig a Baylor Egyetem két fizikusa vázolta fel egy tanulmányában, hogy az elméleti fizika húrelméletét kihasználva megalkotható az FTL-utazás, csak ahhoz a húrelmélet szerinti tizenegyedik dimenziót is érintenünk kell.