Csoportok között terjed, és a nőket könnyebben "megfertőzi", mint a férfiakat - közölték tanulmányukban a Chicagói, a San Diegó-i és a Harvard Egyetem tudósai. A kutatás szerint a magányos emberek környezetükre is ráragasztják érzelmeiket, aminek következtében megmaradt barátaikat is megfertőzik, akik szintén elmagányosodnak, végül pedig mindannyian elszigetelődnek a társadalomtól.
"A periférián élő embereknek kevesebb a barátjuk, és magányuk miatt még élő kapcsolataikat is elvesztik" - magyarázta John Cacioppo, a téma tekintélyes amerikai szakértője, a Chicagói Egyetem pszichológusa.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a magányosság közrejátszhat szellemi és fizikai betegségek kialakulásában, ami megrövidíti az életkilátásokat. Ezért fontos, hogy az emberek felismerjék a magányosság jeleit, és segítsenek az érintetteknek, mielőtt még teljesen kirekesztődnének a közösségből.
A
Journal of Personality and Social Psychology
decemberi számában publikált tanulmányhoz egy eredetileg szívbetegségekkel kapcsolatos kutatás adatait vették alapul a tudósok. A Framingham szívtanulmány 1948 óta vizsgálta több mint ötezer embernél a szív- és érrendszeri rendellenességek kialakulásának kockázatát. A tanulmány mintavételét azonban időközben kiszélesítették, és a második generációs kutatás további 5124 személy bevonásával már a magányosság vizsgálatára koncentrált.
Kiderült, hogy a magányossá vált emberek kevésbé bíznak másokban, és mivel így nehezebben kötnek új barátságokat, a kör bezárul számukra.
"A jelek szerint a közösségekben létezik egyfajta természetes hajlam arra, hogy kivessék magukból a magányos embereket. Ilyesmit korábban a majmok viselkedésének megfigyelése közben is tapasztaltak a tudósok" - mondta Cacioppo, aki a kérdés megoldásában a megelőzés szerepét hangsúlyozta.
