Bár kisebb-nagyobb drámák már jelzik a Kárpát-medence klímaváltozását, a gazdálkodók, az építkezők és a hatóságok egyelőre nem veszik elég komolyan a figyelmeztető jeleket. Például évek óta kormányrendelet írja elő, hogy a hullámtér – a folyók nem védett árterülete – fő feladata az árvíz levezetése, de amikor ez év elején ezt a korlátozást az érintett ingatlanok tulajdoni lapjain is fel akarta tüntetni az állami vízügyi szolgálat, az építkezők nyomására napokon belül letett róla. Pedig az egyre gyakoribb árhullámok valóban indokolnák a jogi szigorítást, ám ezek sem riasztják el az építkezőket, akik aztán hangosan követelik a hullámterek – vízügyi fából vaskarikának számító – árvízvédelmét.

A Római-partért Egyesület vezetői például segélykiáltást intéztek egy gátért hónapokkal az előtt, hogy a dunai árhullám a múlt héten elérte Budapestet. Amúgy nyitott kapukat döngettek: tavaszi döntése alapján a Városháza uniós pénzre pályázva új védművet terveztetne az emberemlékezet óta hullámtérként működő Római megvédésére. Mások nem várnak az állami mannára: számos új ingatlant a korábbinál jóval magasabb alapra építenek a Rómain és másutt is, a szentendrei Pap-szigeti Kempinget pedig a 2005-ös rekordárvíz után körtöltéssel vette körül tulajdonosa, amely állta is a mostani áradatot.

HVG

A természethez való alkalmazkodást az agráriumban sem kényszeríti ki az állam, sőt még ott is segít a gazdálkodóknak, ahol erre nem is lenne feltétlenül szükség. Az idén például az agrártárca az ország egész területét aszályossá nyilvánította, holott a nyugati országrészeken a statisztikai adatok szerint ez nem lett volna indokolt (lásd térképünket). Éghajlati szakértők évek óta szorgalmazzák az áttérést olyan fajták vetésére, amelyek tavasszal viszonylag kevés vizet igényelnek. Tény, hogy 2000 óta már harmadszor jellemezte aszály a tavaszi hónapokat, márpedig a vetéskori vízhiányt sok kultúra nem képes kiheverni. (A 2007. évi nyári aszállyal együtt tíz év alatt négyszer sújtotta szárazság az agráriumot.) 1901 óta az idei volt a legmelegebb április, az ország nagy területein alig hullott csapadék. Több régióban májusban is jellemző maradt a vízhiány, az Alföldön helyenként csak a szokásos mennyiség 10–30 százaléka esett, így a talaj egyre mélyebben száradt ki.

Amúgy is egyre melegebb a klíma: 1951-től 1990-ig az átlaghőmérséklet csupán egyetlen évben haladta meg a 10,7 fokot, azóta viszont 2007-ig, azaz 17 év alatt ötször is ez történt. A felmelegedés különösen nyáron erőteljes, 2000 és 2007 között a nyári átlaghőmérséklet öt évben is túllépte a 20,5 fokot, amire a megelőző fél évszázadban csak kétszer volt példa. A hőségriadó legmagasabb szintjét elérő – legalább három napon át 27 fok fölötti – meleg pedig 1905 és 1989 között, azaz 84 év alatt csupán 13-szor fordult elő, az utóbbi 18 évben viszont 18-szor, 2000 óta 11-szer.

Tél és nyár nem egyenletesen melegszik. 1901 óta a téli középhőmérséklet alig változott, miközben a nyári egy teljes fokkal nőtt. (Az országos átlagos 0,76 fokos hőmérséklet-emelkedésről lásd grafikonunkat.) A csapadék időbeli eloszlása pedig egyre szélsőségesebb – magyarázták a HVG-nek az Országos Meteorológiai Szolgálat kutatói, Szalai Sándor és Bella Szabolcs. Több mint egy évszázad alatt a nyári összes csapadékmennyiség alig változott – a növények számára kritikus tavaszi időszakban viszont éves átlagban 11 százalékkal csökkent –, csakhogy a nyári esők korántsem egyenletesen érkeznek. Mind gyakoribb, hogy egy-két nap alatt egy egész havi vagy akár egy egész nyári átlagmennyiség hullik le, elverve a vetést, elárasztva a pincéket – a múlt héten épp Muraszemenyét tette tönkre a zápor okozta özönvíz és sár. Tavaly a nyári csapadék közel háromnegyede – egyes területeken a kilenctizede – záporként érkezett, a lezúduló víz pedig inkább árt a növényeknek. Ennyi csapadékot egyszerre még a száraz talaj sem képes befogadni, a fölösleg elfolyik, esetleg talajeróziót, árvizet okoz. Aszály és vízbőség tehát egy éven belül is előfordulhat, miközben az összes csapadékmennyiség nem tér el a sokéves átlagtól.

HVG

Az idei rábai árvizet is a monszun jellegű eső okozta. Hatására június 24-én fél nap alatt több mint 4,5 métert emelkedett a víz, 26-án 36 centivel magasabban tetőzött a korábbi csúcsnál. Majd ugyanilyen gyorsan le is apadt. Gondot a hidaknál levő szűkületek okoznak, a körmendi vasúti hídon le is állt a közlekedés. Hasonlóan szélsőséges vízjárású a Tisza, amelynek komplex árvízvédelmére és tájhasznosítására készült el az új Vásárhelyi-terv. Az 1998–2001 közötti tiszai árvizek után, 2003-ban elfogadott program szerint 2007-ig hat víztározónak kellett volna felépülnie az árvízi csúcsok hozamainak befogadására – mert ha azokat a tározókba vezetik, a töltéseket nem kell tovább magasítani, sőt a vizet a szárazabb időszakokban fel lehet használni. Az 51 milliárd forintosnak indult program azonban vontatottan halad. Eddig csak a 16,5 milliárd forintot igénylő cigándi tározó készült el, s az idén várható a mintegy 8 milliárd forint beruházással épülő tiszaroffi átadása. Így egy tiszai árvíz elhárítása továbbra is rendkívüli erőfeszítéseket kívánna meg, mivel a hat tározó csak együtt tudná mintegy 30 centiméterrel csökkenteni az árhullámot.

A kormánynak a napokban elfogadott országgyűlési határozat szerint még az idén éghajlatvédelmi kerettörvényt kell készítenie. Egyelőre azonban a jelek szerint könnyebb éghajlatváltozással foglalkozó kormánybizottságot alakítani – május óta már ilyen intézmény is létezik –, mintsem számottevő forrásokat átcsoportosítani a változó klímához való alkalmazkodásra.

SZABÓ GÁBOR