A felfedezésről a Nature legújabb számában jelent meg tanulmány.
A nemzetközi csillagászcsoport 21 ősi kvazárt tanulmányoz a világegyetem távoli vidékein. Mindegyiknek a közepén szupermasszív fekete lyuk pulzál, beszippantva a környező gázokat, ezáltal gigantikus, százmilliónyi Napnyi tömegre téve szert - olvasható a Discovery Channel hírei között.

"A kvazárok a csillagvárosok, azaz a galaxisok evolúciójának igen korai szakaszát jelentik. Galaxisporontyokról van szó" - magyarázta Marianne Vestergaard, a Koppenhágai Egyetem asztrofizikusa, a Nature legutóbbi számában publikált tanulmány egyik társszerzője.
Mint kifejtette, a legtöbb galaxis belsejében óriási fekete lyuk található, amely tömege egymillió Napénak felel meg. A kvazárok azonban különböznek: a központjukban lévő fekete lyuk aktív, és folyamatosan növekszik.

A nemzetközi kutatócsoport által vizsgált óriási kvázárok közül kettő távolabb helyezkedik el, mint a többi. A J0006-006 és a J0303-0019 katalógusjelű kvazár 13 milliárd fényévnyire van bolygónktól. Ez azt jelenti, hogy az általuk kibocsátott fény 13 milliárd évig száguldott a világűrben, míg elérte a Földet, azaz a két kvazár "alig" 700 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett. Ez magyarázza, hogy miért "pormentesek" ezek az objektumok, amelyek a legtisztább kvazárok az eddig felfedezettek közül.

"A jelek szerint sikerült a kvazárok első nemzedékét felfedeznünk, amelyek pormentes közegben születtek, a világegyetem fejlődésének legkorábbi szakaszában" - emelte ki a tanulmány vezető szerzője, Lianhua Jiang, az Arizonai Egyetem asztrofizikusa.
Az ősrobbanást követő első néhány százmillió évben a világegyetemben nem létezett por, csupán a legalapvetőbb gázok voltak megtalálhatók. A feltételezések szerint a galaxisok kialakulása előtt az ősi szupermasszív fekete lyukak szolgáltak "gyúanyagként" a kvazárok "belobbantásához", elárasztva az univerzumot intenzív röntgensugárzással.

Akárhogy legyen is, ez az első alkalom, amikor sikerült megfigyelni pormentes kvazárokat, amelyek bepillantást engednek abba, hogy milyen lehetett a világmindenség az első évmilliárdban, és hogy miként fejlődtek ki ezek az óriási fekete lyukak.

A kutatók úgy vélik, hogy ezek a korai fekete lyukak akkor alakultak, amikor az univerzum létének első milliárd évében épp csak megkezdődött a porképződés. Az ősi világegyetem ugyanis nem tartalmazott olyan molekulákat, amelyek összetapadhattak volna port képezve: az ehhez a folyamathoz szükséges elemeket később képezték és "pumpálták" a világűrbe a csillagok.

Ám honnan jelentek meg az ősi gigantikus fekete lyukak? Egyes tudósok azt feltételezték, hogy a szupermasszív fekete lyukak az ősrobbanás után létezett összesűrített energia maradványai. A mostani kutatások viszont arra engednek következtetni, hogy a fekete lyukak nagyon gyorsan növelték tömegüket a csillagközi porképződés folyamata alatt. E növekedés közben kvazárként intenzív sugárzást bocsátottak ki.

Ezek a specifikus fekete lyukak akár napjainkban is létezhetnek a galaxisok központjában rejtőzködve. Egyes feltételezések szerint e különleges feketelyuk-tenyészetek a "sötét csillagok" ivadékai.