BioArt – annyira új a jelenség, hogy a Google híroldalán csupán négy cikk jelenik meg a témában. Az egyik ezek közül egy svéd interjú egy földtulajdonosról, aki engedi, hogy a földjén vadásszanak, és csak a szöveg végén levő cégnév (Bio Art AB, azaz Bio Art Rt.) miatt kerülhetett be, a másikban egy fél mondat utal egy francia művész szeptemberi kiállítására. Ha releváns írásokra vagyunk kíváncsiak, a Wikipedia angol szócikkéből tájékozódhatunk, a BioArt irányzatairól pedig Jens Hauser témába vágó művészettörténeti tanulmányai adnak útmutatót.

Először tehát azt lenne érdemes tisztázni, mit takar pontosan a BioArt kifejezés. Egyes BioArt művészeti irányzatok szerint már beletartozik a kategóriába a tissue culturing, azaz a szövettenyészet használata mint kifejezési eszköz. A SymbioticA névre hallgató ausztrál alkotócsapat kurzusaira bárki jelentkezhet, akit saját nemzete művészeti szervezete akkreditál. Egyes hangok szerint az egész projekt infantilis és értelmetlen – jól ismert, laboránsoknak oktatott, elsőéves egyetemistáknak kitalált technikákat használnak művészeti kontextusban. Fotó nyálmintából, szövetkultúra-tenyésztés, legfeljebb DNS extrakció (izolálás) saját testszövetből a „tananyag”.

A színvonal rá is mutat a BioArt jelenlegi állapotára és hiányosságaira: innovátoroknak hiszik magukat, miközben az ötvenes években tökéletesített, százéves technológiával játszanak. Annyi hasznuk ugyanakkor lehet, hogy a szintetikus biológiával kapcsolatos dilemmákat képesek bevonni a művészeti diskurzusba. Ilyen dilemma például az áldozat nélküli bőr kérdése: fenntartások nélkül hordanának-e a legelkötelezettebb környezetvédők olyan bőrkabátot, amely teljes mértékben laborban lett növesztve, nem halt meg egyetlen állat sem a bőr előállítása érdekében. Fontos etikai problémákat vethetnek fel, sőt, talán az ideológiai alapon vegetáriánusok is megennék az áldozat nélkül előállított húst. De ahogy ipari mennyiségben szintetikus húst sem lehet ma még előállítani, bőrt sem: a kiállított, áldozat nélküli bőr alig néhány négyzetcentiméternyi. Jól mutat a fotón állati lenyúzott bőr formájára vágva az eredmény, de léptéket nem tesznek mellé…

A conceptual art leghíresebb képviselőjét 2004-ben bioterrorizmus gyanúja miatt citálták bíróság elé. A Critical Art Ensamble vezéralakja azt követően keveredett botrányba, hogy elhunyt a felesége. Amikor kiérkeztek, hogy elszállítsák a testet, házi laboratóriumot talált a hatóság. Ártalmatlan baktériumokat tenyésztett egy petri csészében, de ezt nem lehetett első látásra megállapítani. A procedúra hosszadalmas volt, következményeképpen a feleségét például nem temethette el. Valószínűleg az sem segített sokat, hogy a csoport nem csak művészeti, de kritikai és politikai tevékenységet is folytatott - egyesek szerint az anarchizmus határát is átlépve.

A biológiai lét által inspirálva alkotnak kreacionista vonal művészei - valós vagy virtuális térben. Várhatóan medúzaszerű lényeket építenek majd a Velencei Biennálé kanadai pavilonjában. Lényegében műanyagból alkotnak – illetve utóbb fiolákban levő protosejteket is beépítenek. Kritikusai szerint a projekt annyira komoly, mint egy lávalámpa, csak kevésbé látványos, mert kicsi. 

A "biológia mint alapanyag a művészetben" irányzat képviselői a baktériumtenyészet zseléjét vágják érdekes formákra, azaz az alapanyag az így tenyésztett baktérium. Egyéb tulajdonságait nem használják ki, csupán a kiterjedést, a súlyt vagy a színt. Az egyik látványos megoldás, amikor a megvilágítás hosszát szabályozva hoznak létre fűből képet. Ahol zöldebb a fű, ott hosszabb ideig világítottak, míg sötétebb lesz az a rész, amit kevesebb ideig ért fény.

Határozottabban megosztják a véleményeket az extrém BioArt művészek, akik minden társadalmi tiltakozás ellenére öntörvényűen járják az útjukat. A testmódosítás, beültetések terén például Stelarc az egyik legmeghatározóbb művész - ő az alkarjába növesztett emberi fül révén közismert - pontosabban az emberi fülporc szerkezetével egyező beültetésről. Hasonló eljárásra példa a Shimura Brothersé: a japán testvérpár alkarjában egy-egy szék alakú porc van beépítve.

Fül vagy szék az alkarban, lóvér-átömlesztéses metamorfózis

Több kérdést felvet az Art Orientet Objet metammorfózis-művészete is. Marion Laval-Jeantet például a tudatmódosítás egy ágával foglalkozik: lóhormonokat juttat a szervezetébe vérátömlesztés segítségével, így próbál átszellemülni és azonosulni a lovakkal.

BioArttal magyarok is foglalkoznak. Helyzetük hasonló a vizuális művészek fogadtatásához a nyolcvanas-kilencvenes évek elején: időnként van egy-egy esemény, ahol megjelennek, de nincsenek állandó műhelyeik. Nehéz kiállítaniuk, mert kreatív térben lévő laborra van szükségük, ez logisztikailag is kihívás, és jogi korlátozásba is ütközik, mit lehet a zárt laboratóriumokból kivinni. A hvg.hu Maróy Ákost kérdezte, aki két éve egy élő anyagból álló dinamikus kijelző létrehozására nyert el egy pályázatot Hollandiában, s a The Arts & Genomics Center leideni központjában kutathatott.

„A Biodisplay projekt lényege, hogy biológiai mechanizmusokat gépszerűen használunk. Alapanyaga génmódosított baktérium, melybe GFP (green fluorescent protein, azaz zöld fluoreszcens fehérje) gyártására képes gén van beépítve” – mondta Maróy Ákos. A GFP felfedezéséért és alkalmazásának kifejlesztéséért ítélték oda a kémiai Nobel-díjat 2008-ban három amerikai kutatónak.

A gén eredetileg ki van kapcsolva a színtelen baktériumban, azaz nem gyárt színanyagot. Azokon a részeken, ahol azt szeretnénk, hogy világos legyen a kép, vegyi úton be lehet kapcsoltatni a zöld fluoreszcens fényeket, amelyek uv-fény hatására világítanak. Az alkotás mechanizmusa során a számítógép monitorján megrajzolt 12x12 centiméteres, 16x16 pixeles rajzot készít. Egy erre a célra módosított 3D nyomtató segítségével lehet a színre vonatkozó vegyi inputot közölni a bacilusokkal, és másnap reggelre születhet meg a kép a zselében.

„Ha valaki virágórát készít egy térre, valóban virágokból legyen minden, ne mechanikus szerkezet mutassa az időt egy virágágyás közepén. A kúszónövény leveléből lehessen tudni, szép lesz-e az idő, érkezett-e email, vagy hogy áll a részvénypiac. Vagy például miért nem mutatja a karóra helyén maga a bőrszövet az időt?” – vázolja a lehetséges verziókat Maróy Ákos. „Az élőlényt eddig egységében használtuk - az ökörrel szántottunk, a lóra felülünk - de nem szokás áttervezni az állatokat. A szennyvizet viszont már specializált baktériumokkal tisztítjuk, és léteznek haszonállatok enzimek gyártására, mert hatékonyabbak, mint a vegyi gyárak” – árnyalja a képet.

A szintetikus biológia közösség tagjai 2004 óta - ahelyett, hogy a biológiában már meglevő funkcionalitásokat megfigyelnék - géndarabok összevágásával új fajták kialakításán dolgoznak: biológiai funkcionalitással bíró géndarabokat hoznak egységes formába. Projektjük például az amőbázni képes baktérium-tenyészet. A baktériumoknak ismerniük kell az amőba nyerő algoritmusát, és interakcióba kell kerülni velük. Amikor ember baktériummal amőbázik, mindkét fél a fluoreszcens fehérjével kommunikál – a baktérium saját lépése lehet zöld, az emberé például piros. Az ember vegyi úton közli, mit szeretne lépni, minden mezőhöz különböző vegyszer tartozik, és minden mező „tudja”, a nyerő algoritmus szerint mi a következő lépés. Ezáltal egy baktériumtenyészet könnyedén megveri az embert, az optimális nyerő stratégiát használva.

Gazdag az eszközkészlet: a banánillatért felelős gént például lehet úgy használni, hogy fény hatására banánillatú lesz a szoba reggel. Nem banánszerű illat terjeng, ami kapszulából érkezik a gyárból, hanem a valódi, édes banánillat, amelyért felelős gén pontosan ugyanaz, mint ami a banán növényben található.

Sok ellenzője van ugyanakkor a szintetikus biológiának - szenzitív téma a társadalom szemében a génmódosítás. Az akadémiai szféra éppen ezért bezárt a közvélemény felé – amiről nem tudnak az emberek, az ellen nem is protestálnak alapon. Éppen ezért a BioArt művészeknek is nehéz a dolga – akadémia szinten szinte lehetetlen a kutatókat a művészeti projektekbe bevonni. Azért sem igazán érdeklődnek a tudósok, mert nem sok publikálható eredményt várnak a BioArt akcióktól. Nem pazarolják erre az idejüket. Ha  valakinek mégis lenne publikálható kutatási eredménye és érdekes felhasználási területe, itthon nemigen talál olyan labort, ahová bejuthatna.

Erre lehet válasz a Do It Yourself BioArt laboratóriumok létrehozása. E liberalizációs mozgalom hívei olyan módszereket igyekeznek kidolgozni, melyeket nem túl drága eszközökkel, akár egy konyhában is meg lehet valósítani.