szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A magyarok többsége nincs tisztában az adatvédelmi törvénnyel, miközben egy percig sem aggódnak, hogy mit osztanak meg magukról az interneten. A fiatalok többsége pedig nem ismeri fel, hogy mivel jár a közösségi oldalakon zajló kommunikáció. Egy egyetemistákból álló csoport a témával kapcsolatos előadással próbálja meg felhívni a figyelmet az adatvédelmi kérdések érzékeny pontjaira.

A Jövőképp! Fiatalok Magyarországért! Egyesület meghívására a Műszaki Egyetemen tartott előadást dr. Székely Iván társadalmi informatikus Kukkoló társadalom – avagy mit lát a Mikulás a virtuális ablakunkból címmel. A nyilvánosság és tikosság határait kutató szakember a folyamatos megfigyeléssel együtt élő társadalom (Surveillance Society) jelenségét járta körül, feltárva annak okait, bemutatva példáit, illetve a társadalom tagjainak fejében élő illúziókat.

„Mielőtt a tanár úr megkezdené az előadást, egy gyors észrevételt szeretnék megosztani a jelenlévőkkel” – mondta bevezetőjében Gulyás Gábor, a Jövőképp egyesület munkatársa. „A bejáratnál megkértük a hallgatóság tagjait, hogy egy papírra írják fel a nevüket és az e-mail címüket. Természetesen nem célunk ezzel visszaélni, azonban az igen beszédes, hogy a jelenlévők közül senki sem kérdezte meg, hogy milyen célt szolgál az adatgyűjtés és mindenki tulajdonképpen gondolkodás nélkül írta fel a nevét-címét.”

Google Street View autó amszterdami bevetésen - nem kérik a hozzájárulásunkat
©

„Szeretném körüljárni a már említett kukkoló társadalom mögött húzódó okokat, illetve felvázolni a jelenség - vagyis, hogy mindig, mindenkit meg kell figyelni - mögött álló társadalomképet” - kezdte előadását Székely Iván. „Elsőként magát a jelenséget érdemes megvizsgálni, vagyis, hogy ki figyel meg kit, és milyen körülmények között.”

Nagy Testvér helyett kistestvérek

A társadalmi informatikus szerint jellemzően az erősebb fél figyeli meg a gyengébbeket, bár az erőviszonyok az adott hatalmi láncban betöltött pozíciótól függően változhatnak. Az orwelli Nagy Testvér fogalma napjainkra átalakult, egyetlen központi hatalom helyett ma már a „kistestvérek” korát éljük, vagyis sok kisebb hatalmi góc, kisebb információs monopólium figyeli meg mindennapi életünket, szokásainkat, cselekedeteinket.

„A megfigyelés esetén tehát információs aszimmetriát tapasztalhatunk, a megfigyelő jellemzően az erősebb fél” – magyarázta a szakember. „Fontos azonban, hogy körülhatároljuk a megfigyelés jellemzőit: ez általában egy titokban – vagy nem átlátható körülmények között – zajló tevékenység, amelyhez nem kérik a megfigyelt hozzájárulását. A megfigyelés emellett nem azonos magával az észleléssel, mint ahogy nem azonos az átláthatósággal, a transzparenciával, illetve magával a nyilvánossággal sem.”

A kukkoló társadalom elemeiként az előadó olyan példákat említett, mint például a Google StreetView szolgáltatásához a felvételeket elkészítő kamerás autók, biztonsági kamerák, automatikus arcfelismerő rendszerek, illetve a különböző célok eléréséhez készített felhasználói, vagy vásárlói profilok. De itt említhetjük az internetes adatforgalomban közlekedő adatcsomagok beható vizsgálatát végző deep packet inspection módszerét, a különböző helyfüggő szolgáltatásokat (LBS), a számítógépre a tulajdonos tudta nélkül települő kémprogramokat és a „webpoloskákat” (web bug), vagyis a weboldalakra telepített, jellemzően 1 pixelnyi elemeket, amelyek a felhasználók navigációját hivatottak követni.


A Creative Commons licensz által non-profit célokra felhasznáható film a készítők hozzájárulásával jelent meg a hvg.hu-n

„Fontos leszögezni, hogy a megfigyelés nem egyértelműen jó vagy rossz” - szögezte le Székely Iván. Ha egy szolgáltató megfigyelheti a fogyasztási mintáinkat, olyan termékeket, szolgáltatásokat ajánlhat a figyelmünkbe, amelyekre valóban szükségünk lehet, amelyekre akár szívesen áldoznánk pénzt, szemben az irreleváns és igen zavaró reklámokkal. Természetesen előfordulhatnak „káros mellékhatások”.

„Ezeket én valójában a fő hatásoknak tekintem” - tette hozzá az előadó. „Ilyen abszolút etikátlan és véleményem szerint törvénytelen gyakorlat az úgynevezett dinamikus árazás. Ez annyit jelent, hogy ha felkeresek egy online boltot, és eddig figyelték a felhasználói szokásaimat, amelyből profilt építettek, előfordulhat, hogy ha egy terméknél a statisztikák szerint van rá esély, hogy megvegyem, akkor a rendszer automatikusan magasabb árat jelenít meg a képernyőmön. Ugyanakkor egy másik felhasználó - akinek a vásárlási mintái eltérőek - ugyanazt a terméket látva kisebb összeget lát majd. Ez diszkriminációt eredményez, hiszen nem azonos versenyhelyzetben zajlik a vásárlás. Vagyis hatalmi eltolódást tapasztalhatunk.”

A társadalmi informatikus szerint hasonló - az Egyesült Államokban már néhány éve, Európában pedig mostanában megjelenő - probléma az identitáslopás (identity theft), amely annyit jelent, hogy az interneten már viszonylag alacsony összegért megvehetőek mások személyes adatai, névvel, címmel, akár hitelkártya- vagy folyószámlaszámmal együtt.

Hasonlóan komoly problémát jelenthet a már említett profilépítés, illetve ennek eredményeként a szakember által társadalmi osztályozásnak (social sorting) nevezett jelenség, amikor egy helyen - például egy bevásárlóközpontban - a kamerák és biztonsági őrök segítségével hamar kiszúrják, ha olyasvalaki lép be az épületbe, aki külső jegyei alapján nem illik az átlagos vásárlókról készült profilba. A jelenségre sajnos Magyarországon is van példa, az egyik drogérialánc nevével például külön csoport is alakult a Facebookon, ahol a tagok azt találgatták, vajon miért lehet, hogy minden ok nélkül, folyamatosan követi őket a biztonsági őr.

[[ Oldaltörés (Szubmisszív társadalom vagyunk) ]]

Székely Iván szerint a háttérben természetesen hatalmi és üzleti érdekek húzódnak meg. Ennek egyik káros hatásaként a gondolatrendőrség gyökereit jelentő „új büntetéstant” (New Penology) nevezte meg.

„Ez a fajta megközelítés nem a hagyományos devianciakezelésen alapul, csupán egy dolgot tart szem előtt, a bűnelkövetés valószínűségét” - magyarázta a szakember. „Vagyis mindenkire potenciális gyilkosként vagy éppen adócsalóként tekintenek, akiket kizárólag a lebukástól való félelem tart vissza a bűnelkövetéstől. De ugyanitt említhetném az 'aktuárius társadalom' vízióját, vagyis egy olyan rendszert, ahol mindent a statisztikai valószínűségek és rizikófaktorok határoznak meg.”

Az előadó illúziónak nevezte, hogy a technológia megoldja a társadalmi problémákat, példaként a térfigyelő kamerák és a bűncselekmények kapcsolatát emelte ki. „Ez csak tüneti kezelés, a technika sohasem oldja meg a társadalmi problémákat, legfeljebb átstrukturálja azokat, miközben újakat teremt a régiek helyett. A technológia nem semleges.”

A térfigyelő kamerák csak az első lépést jelentik
©

A társadalmi informatikus szerint a megfigyelést végzők jellemzően azzal érvelnek, hogy az adatvédelem sokba kerül, ezért rontja az üzletet, illetve olyan versenyelőnyt eredményez annak hiánya, amely rendkívül értékes lehet a profitorientált cégek számára. „Szerencsésebb lenne legális csatornákon keresztül folytatni a versenyt” - tette hozzá. „Természetesen bármikor használható érv a terrorizmus elleni fellépés is. De itt említhetnénk a rendszerváltás előtti újságírói szakzsargonból ismert 'vörös farok' módszeréhez - amikor a cikkek, publicisztikák végére odakanyarított, ideológával átitatott néhány mondattal a kommunista rendszerben is lehetett foglalkozni érzékenyebb témákkal - hasonló 'adatvédelmi farok1 használatát, vagyis, hogy a saját arculatukra ügyelő cégek olyan kijelentéseket tesznek, mint 'az adatvédelmi követelmények figyelembevételével', majd ettől függetlenül a már korábban említett gyakorlatokhoz folyamodnak. De hasonló a politikában alkalmazott 'policy laundering', vagyis a politikusok módszere, amikor igyekeznek másra hárítani a felelősséget: 'mi nem folyamodnánk ilyen eszközökhöz, de a NATO megköveteli'.”

Székely Iván a témával foglalkozó egyik nemzetközi kutatás, a GPD (Globalization of Personal Data) eredményére is kitért, melyből kiderül, hogy hazánk nemzetközi összehasonlításban hogyan viszonyul a problémakörhöz. A válaszadók körülbelül negyede ismeri a különböző megfigyelési technológiákat, sőt, harmaduk azt is észrevette, hogy a munkahelyén megfigyelik akár a levelezéseit, akár a látogatott internetes oldalakat.

Többségük azonban nem tesz ez ellen semmit, sőt, a profilírozást is elfogadják, és nem különösebben figyelnek arra, milyen személyes adatokat adnak meg. A többség szerint mindez nem befolyásolja a magánéletet. A számok nyelvére lefordítva ez annyit jelent, hogy a magyar válaszadók 69 százalékának nincs problémája a profilírozással, ezzel a világ abszolút élmezőnyében vagyunk. Kiderült viszont, hogy a Magyarországon 1992 óta érvényben lévő adatvédelmi törvény szabályozásaival (mind a magánszférát, mind a közszférát illetően) a lakosság alig 15-18 százaléka van tisztában, míg például Brazíliában ez az arány 31-34 százalék, az Egyesült Államokban pedig közel 50 százalék. Székely Iván szerint ez azt jelenti: a magyar társadalom igen szubmisszív, könnyen elfogadjuk, ha egy külső hatalom kontrollálni próbál bennünket.

A megfigyeltséggel együtt kell élnünk
©

A Facebook-jelenség kapcsán sokakban felmerült a kérdés: jó-e az, ha különböző személyes adatainkat kiadjuk. Az előadó szerint a probléma ott van, hogy a felhasználók úgy gondolják, az információk, amelyeket megadnak, egy bizonyos körön belül maradnak, ám ez nem így van. Főleg a fiatalokra jellemző, hogy míg ők úgy érzik, csak a legszűkebb baráti körükkel kommunikálnak ilyen módon, valójában összes ismerősükkel, sőt, helytelen beállítások esetén akár ismeretlenekkel is megosztják még az intimebb információkat is. Ezzel egyébként egyetért a Magyar Nemzet pénteki számában nyilatkozó Rawelhoffer Antal nemzetbiztonsági szakértő is, aki úgy gondolja, léteznek olyan közösségi hálózatok, amelyeket kifejezetten a titkosszolgálatok hoztak létre.

Székely Iván szerint a megfigyeltség ellen - a tudatosítását leszámítva - semmit nem tudunk tenni, a személyes adatokra amennyire lehet, vigyáznunk kell. Abban bízik, hogy az oktatás, az informális tájékoztatás és a nevelés során talán a következő generáció belegondol, hogy milyen világban fogunk élni, és tagjainak nagyobb igénye lesz arra, hogy maga döntsön adatai sorsáról. Ezt a célt szolgálja a cikkben látható rövidfilm is, amely több hasonlóval együtt az Európai Bizottság által az adatvédelmi tudatosság erősítése érdekében meghirdetett BROAD-program (Broadening the Range Of Awareness in Data protection) keretében készült, és a Privátszférát Erősítő Technológiákkal foglalkozó PET-portálon ingyenesen megtekinthető. E portálon egyébként az érdeklődők tájékoztatást kaphatnak a fenti témákról, illetve a legújabb adatvédelmi módszerekről is.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Pofátlanul parkoló szuperautók leptek el egy svájci kisvárost

Pofátlanul parkoló szuperautók leptek el egy svájci kisvárost

Senki nem veszi fel a telefont az oltásügyi forródróton

Senki nem veszi fel a telefont az oltásügyi forródróton

Egyre nagyobb a túlterheltség a kórházakban

Egyre nagyobb a túlterheltség a kórházakban