A ScienceDaily tudományos portál szerint dr. Lesley Wylie, a University of Leicester kutatója a kolumbiai Putumayo régióról szóló könyvéhez keresett forrásokat, amikor rábukkant a Sir Roger Casement által 1911-ben készített fotókra. A University of Cambridge Archeológiai és Antropológiai Múzeumának képei abból az időből származnak, amikor a régióban felpörgött a gumigyártás.

A fekete-fehér képeken látható két férfit Casement szerint Ricudónak és Omarinónak hívták. A John Thomson fotóriporter által készített felvételeken szemből és profilból láthatóak az antropológiai fényképészet akkori szabályai szerint. Wylie „nagyon izgalmasnak” nevezte az Irish Studies Review szakfolyóiratban közreadott képeket.

Ricudo (balra) és Omarino azt 1911-es felvételen

University of Cambridge

„A képeken látható embereket tulajdonképpen különálló 'fajok' példányaiként ábrázolják, nem személyekként, hanem bizonyos faji jegyeket megjelenítő 'mintaként'. Ez a hozzáállás az akkori brit birodalmi politika tökéletes kifejeződését mutatja. Bár a két férfi nem brit állampolgár volt, a képek mégis remekül visszaadják a birodalmi fényképészet hagyományait, amelynek bizonyos embertípusok dokumentálása volt a célja” – írja a kutató.

Az 1916-os húsvéti felkelésben való részvételéért felakasztott Casement 1910-ben és 1911-ben a brit kormány felkérésére járt az Amazonas környékén, hogy kivizsgálja a bennszülött lakosság ellen irányuló erőszakos cselekményeket. Az atrocitásokat a korabeli jelentések szerint egy brit tulajdonban lévő perui gumigyár munkásai követték el. Noha néhány évvel később halálra ítélték, ebben az időben Casement ekkor még élvezte a brit kormány tiszteletét az emberi jogok védelme terén végzett munkája miatt.

A költőként és forradalmárként is ismert Casement nemcsak írásos emlékeket szállított Nagy-Britanniába az Amazonas mellől, hanem megszervezte Omarino és Ricudo utazását is a szigetországba, ahol a brit vezetők megismerkedhettek a bennszülöttekkel. A fotók mellett egyébként festmény is készült róluk. Mai szemmel nézve megdöbbentő lehet, hogy Casement egy nadrágot és egy inget „fizetett” azért, hogy Omarinót Nagy-Britanniába szállíthassa, míg Ricudót egész egyszerűen „megnyerte” kártyán.

Wylie szerint az etnográfiai fotók embertelennek tűnhetnek, ám ez 1911-ben teljesen természetes volt a kor faji elvei alapján. A felfedezésnek kifejezetten ez az aspektusa fontos a kutatók számára, mivel Casementről eddig úgy gondolták, hogy igyekezett elhatárolódni az effajta koloniális gondolkodásmódtól.

„Az eredeti karton szerint a képen 'két rabszolga' szerepel a 'Putomayo folyó mellől'” – tette hozzá a kutatónő. „Én azonban gyanítottam, hogy ez a Casement által Londonba hozott két bennszülött lehett. Korábban már láttam William Rothenstein őket ábrázoló festményét és sok volt a hasonlóság a vászon és a fényképek között. Bár Casement megemlítette a fotók létezését személyes levelezésében, a kutatók eddig úgy gondolták, hogy a képek elvesztek.”

A fotók a korabeli antropológia előírásait követik

University of Cambridge

A szakember úgy vélekedik, Casement a Putumayo régióban folyó erőszak ellen kívánt fellépni azáltal, hogy közelebbről megismerteti a bennszülötteket a brit politika vezető alakjaival. „Remélem, azáltal, hogy ezeket az ismeretlen indiánokat Európába hoztam, felkelthetem a hatalmasok érdeklődését, akik jobban figyelnek majd a távoli vidéken élő emberekre.”

Casement abbéli reményét is kifejezte, hogy az „atyai módra gondoskodó fehérek” megmentik Putumayo lakosait a gumigyár által rájuk kényszerített rabszolgaságtól: „túl késő abban reménykedni, hogy az emberiességnek és testvériségnek köszönhetően a keresztényi élet jósága és segítőkészsége eljuthat erre a távoli, barátságtalan vidékre, ahol az erdő elveszett gyermekei még mindig az igaz fehérek eljövetelét várják”.

Wylie kutatása során rekonstruálta az 1911 nyarát Londonban töltő két bennszülött utazását, illetve, ahogy a britek „élő különlegességekként” tekintettek rájuk. 1911. augusztus 1-én a The Daily News napilap címlapján hozta a róluk szóló hírt.

„London gyönyörű, de a nagy folyó és a madarakkal teli erdő sokkal szebb” – nyilatkozták a bennszülöttek az újságírónak. „Egy nap múlva indulunk haza.”

„Bár legalább részlegesen sikerült rekonstruálni Omarino és Ricudo utazását az esőerdőből London nyüzsgő utcáira, a Putumayo régió lakóinak történetei továbbra is ismeretlenek számunkra. Kutatásom közben rábukkantam a két férfi további beszámolóira is, amelyben erőszakról, kitelepítésekről és gyilkosságokról mesélnek. Történetük fontos, mivel egy olyan régióra irányítja a figyelmünket, ahol napjainkban már nem a gumiültetvények, hanem a kokain miatt dúlnak harcok, hogy a politikai csatározásokról már ne is beszéljünk” – fejtette ki Wylie.