A fák és más növények növekedés közben szén-dioxidot kötnek meg, pusztulásuk azonban karbonkibocsátással jár. Ez utóbbi történt a 2005-ös súlyos amazóniai aszálykor is, amelyet a szakértők akkoriban "egy évszázadban egyszer előforduló" eseménynek tartottak. A tavalyi aszály azonban még pusztítóbbnak bizonyult. A Science című tudományos folyóiratban közzétett kutatás szerint a 2010-es aszály az erdőség 3 millió négyzetkilométeres területén okozott csapadékhiányt, míg a 2005-ös szárazság "csupán" 1,9 millió négyzetkilométert érintett. A tavalyi aszály intenzívebb is volt, mint a 2005-ös: több fa pusztult el, ráadásul a szárazságnak három fő epicentruma is volt, míg öt évvel korábban az erdőség délnyugati részén koncentrálódott. 

A szárazság következtében az esőerdő nem tud felszívni annyi szén-dioxidot, mint normális esetben, a fák pusztulása pedig a következő években ezen túl még mintegy 5 milliárd tonna szén-dioxidot ki is bocsáthat: e két hatás összességében 8 milliárd szén-dioxidot tesz ki. Összehasonlításképpen, az Egyesült Államok 2009-ben 5,4 milliárd tonna karbont bocsátott ki fosszilis üzemanyagok felhasználása útján. A kutatók azt is kiszámolták, hogy a 2005-ös és a 2010-es aszály együttes hatása valószínűleg olyan mértékű, hogy semlegesíti az egész amazóniai esőerdő mintegy tízévnyi karbonelnyelését. 

"Ha hasonló események gyakrabban következnek be, az amazóniai esőerdő elérheti azt a pontot, ahol megszűnik értékes karbonnyelőnek lenni, amely lassítja a klímaváltozást, és jelentős üvegházgáz-forrássá alakul, mely felgyorsítja azt" - mondta Simon Lewis vezető szerző, a Leedsi Egyetem ökológusa. A tavalyi aszály a fák pusztulása mellett jelentős folyók kiszáradásához is vezetett, és a folyami utak megszűnésével több ezer helyi lakost szigetelt el a külvilágtól. Az elmúlt évek két jelentős szárazsága megfelel azon klímamodellek előrejelzéseinek, amelyek a szélsőséges időjárási események - így az aszályok - gyakoribbá válását vetítik előre a XXI. századra Amazónia térségében. A radikálisabb forgatókönyvek azzal számolnak, hogy a század közepére az esőerdő jelentős része szavannatípusú ökoszisztémává alakulhat át, a mostaninál jóval szegényesebb állati és növényi biodiverzitással.

Simon Lewis szerint a nagy kérdés az, hogy a két aszály csak véletlen időjárási anomáliának tekinthető, vagy a klímaváltozás következménye. Utóbbi esetben ördögi kör alakul ki: a klímaváltozással gyakoribbá válnak az aszályok, ezek azonban maguk is gyorsítják a felmelegedést - mutatott rá. A kutatásban a Leedsi Egyetem, a Sheffieldi Egyetem és a brazíliai Amazonas Környezeti Kutatóintézet szakértői vettek részt.