A ritka példányt május 23-án éjszaka fogták ki, a halász több évtizedes tapasztalat birtokában sem ismerte fel - mondta Mórocz Attila, a Duna-Dráva Nemzeti Parknak a halfajt másnap hajnalban azonosító természetvédelmi őre. A bátai - valószínűleg hím - hal teste 40, orra 30 centiméter hosszú volt, és körülbelül három kilogrammot nyomott.

A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján is szereplő lapátorrú tok (Polyodon spathula) Amerikában őshonos, élőhelye elsősorban a Mississippi. A legnagyobb példányok hossza a 2 métert is meghaladhatja, súlya a 80 kilogrammot is elérheti; lapos, idegvégződésekkel sűrűn behálózott, megcsontosodott porcból álló orra teszi jellegzetessé.

Kíváncsi rá, hogyan dolgozik az utolsó halász Szabolcs-megyében? Fotógalériánkhoz kattintson!

Balázs Attila/MTI

A most hálóba akadt példány nagy valószínűséggel Romániából származott, ahol elterjedt az ízletes húsú, gyorsan növekvő faj tenyésztése. Feltételezések szerint egy jelentősebb esőzés nyomán bemosódott néhány halastó a Dunába, ahová így tokhalak is kerültek. Magyarországon egyedül a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetben tenyésztenek kísérleti célból lapátorrú tokot - közölte a természetőr.

A fajjal nem először találkoztak dunai halászok: 2011. januárban Sződligetnél már fogtak egy példányt, és meg nem erősített információk szerint Komáromnál és Százhalombattánál is zsákmányoltak az egzotikus halból. Mivel planktonokkal táplálkozik, horgászni szinte lehetetlen. Mórocz Attila elmondta: a lapátorrú toknak a jelenlegi ismeretek szerint a dunai halfajokkal nincs problémája, tekintve, hogy nem ugyanaz a táplálékbázisuk. A faj inkább az ázsiai eredetű busának lehet táplálékkonkurense, de mivel eddig csak néhány példány fordult elő, nem veszélyezteti a busaállományt.