„Üdvözöljük a Kínai Népköztársaságot! Míg a Szovjetúnió fasiszta ellenforradalomnak bélyegzi függetlenségi harcunkat, Kína imperialista agressziónak tekinti a szovjet haderő beavatkozását a magyarországi forradalomba. Kína mellettünk!” - ezzel a szöveggel terjed a mikroblogokon egy 56-os röplap, amelyet a bélyegző szerint az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek, és amely a rajta olvasható kézírás szerint 1956. november 3-ai.

A röplap feltétlenül érdekes történelmi kuriózum, kár, hogy minimális igazság van benne. Kína ugyanis nem állt Magyarország mellett 1956 novemberében, és korántsem ítélte el a Szovjetunió katonai beavatkozását. Igaz ugyan, hogy korábban, október 23. után néhány nappal még engedékenyebbek voltak. Október 28-án a Moszkvában tárgyaló kínai delegáció, amelyet Liu Sao-csi vezetett, még arról állapodott meg Hruscsovval és Molotovval, a szovjet vezetőkkel, hogy kivonják a szovjet csapatokat Budapestről, ha ezt a budapesti kormány kéri.

Ám Hruscsovot - Huszár Tibor Kádár Jánosról szóló életrajza szerint – 1956. október 30-án már arról tájékoztatták, hogy a kínaiak álláspontja gyökeres fordulatot vett. A budapesti kínai nagykövetségről érkezett jelzések Mao Ce-tungot, a kínai pártvezért arra ösztökélték, hogy megváltoztassa véleményét, és új utasításokat adjon a Moszkvában lévő pekingi delegációnak. A Kínai Kommunista Párt (KKP) politikai bizottsága azonnal összeült, és megállapította, hogy a „magyar válság a budapesti lázadások radikalizálódó követeléseinek nyomán szovjetellenesből kommunistaellenesbe fordult”. Ebből jól látszik, hogy mi idegesítette jobban a kínaiakat akkoriban: a Moszkva-ellenes jelszavak kevésbé, viszont a kommunizmus magyarországi bukását már nem nézték volna jó szemmel.

A KKP ezért utasította a Moszkvában lévő küldöttségét: „azonnal lépjenek kapcsolatba a szovjet pártvezetéssel és a KKP KB-jának nevében határozottan ellenezzék a szovjet csapatok kivonását”. (A KB a központi bizottság rövidítése volt ekkoriban.)

A kínai fordulat nagyban hozzájárult ahhoz a történészek szerint, hogy a szovjeteknél is a keményvonalasok erősödjenek meg. A kínai párthatározat tehát döntően hozzájárult a novemberi szovjet katonai beavatkozáshoz, szó sem volt tehát november 3-ára arról, hogy „Kína mellettünk”, a szabadságharcosok mellett állt volna.