A felfedezés a Peking és Hangcsou között húzódó Nagy-csatorna világörökségi pályázatának részét fogja képezni. A Nagy-csatorna vagy más néven Császár-csatorna a Nagy Fal mellett az ókori Kína második legendás alkotása. A világ leghosszabb mesterséges vízi útja Pekingből indul, hét északi és keleti kínai tartományon halad keresztül, és az erőforrásokban gazdag Hangcsou tartományban végződik.

A szakemberek a Sohszü (Suoxu) folyót vizsgálták a délkelet-kínai Honan tartomány fővárosában, Csengcsouban, és megállapították, hogy az a Nagy-csatorna nyugati kiterjesztésének, a Tungcsi-csatornának a része.

A töltések és az utak ódon relikviái a folyóparton alátámasztották a szakértők elméletét, amely szerint a csatornát kezdetben a hadakozó fejedelemségek (i.e. 475-221) idején építették, majd később kapcsolták hozzá a Nagy-csatorna hálózatához.

Az 1776 kilométer hosszú Nagy-csatorna legrégebbi szakaszait 2500 évvel ezelőtt építették, majd a Szuj-dinasztia kapcsolták össze. Kína gazdasági központja a Déli- és Északi-dinasztiák korában a Sárga-folyó völgyéből délre, a Jangce völgyébe került, itt termelték az ország gabonájának nagy részét.

A politikai központ viszont továbbra is északon maradt, a nagyobb háborúkat is északon vívták, ezért Szuj Jang-ti császár hajózható csatornát ásatott, hogy Délről Északra tudják szállítani az adógabonát és a hadsereg utánpótlását.

A nagy mű uralkodásának hatodik évében, 610-ben készült el. A Nagy-csatorna, melynek egyes részei ma is használatban vannak, jelentős hatással volt a kínai gazdaság és kereskedelem fejlődésére.