szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

A verések, kínzások ellenére sem tudta megtörni a szénbányászat vezetőinek jó részét az Államvédelmi Hatóság. Az eljárás során a vádlottak olyan keményen ellenálltak, hogy a fogdaügynökök adták fel a küzdelmet.

Péter Gábor és az általa vezetett kommunista állambiztonság, az ÁVH, hírhedt volt kegyetlenségéről a koncepciós perek előkészítésekor. A Rákosi Mátyás parancsait az ötvenes években buzgón teljesítő Államvédelmi Hatóság és annak nagyhatalmú ura nemcsak politikai, hanem gazdasági ügyekben is igyekezett kiszolgálni a hatalmat. Ez történt akkor is, amikor a gazdasági vezetés csúcsán álló Gerő Ernő úgy döntött, hogy felelősöket kell keresni a hazai széntermelés visszaeséséért.

A szénbányászat vezetőit azonban 1951-től kezdve hiába vonták eljárás alá, az ÁVH legkeményebb tisztjei hiába verték a foglyokat, a leghírhedtebb ügyészek és a vérbírók is mindhiába igyekeztek. Péter Gábor is sikertelenül jelent meg egyik-másik kihallgatáson – s noha halkan beszélt, ő is csak feleslegesen jártatta a száját, amikor iszonyatos veréssel fenyegetőzött. Minderről az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) tartott előadásában beszélt Cserényi-Zsitnyányi Ildikó történész-levéltáros az intézmény Történelmi Kávéház című rendezvényén.

Hiába

A nyomozás egyre csak húzódott, és a „koncepció” ugyan megszületett, de azt egyrészt folyamatosan módosították, másrészt nem tudták végighajtani az „igazságszolgáltatás” fórumain. Végül 1954-ben csak néhány részleges ítélet született.

Azt kérték tartótisztjeiktől, hogy váltsák le őket, küldjék őket más zárkába, mert nem tudnak kiszedni információt a vádlottakból. Sőt, a fogdaügynökök – akik korábbi koncepciós perek elítéltjei vagy éppen esetleg az ÁVH munkatársai voltak – beismerték, hogy nincsenek egy szellemi színvonalon a vádlottakkal, nem tudnak velük szót érteni.

Pedig a fogdaügynökök sem akárkik voltak az ötvenes években: magas rangú minisztériumi tisztviselők, egykori üzletemberek, jogászok. A fennmaradt feljegyzések szerint még az is előfordult, hogy a fogdaügynök maga adott utasítást a kihallgató tisztnek. Ebből az ÁBTL vezetői – köztük Kutrucz Katalin főigazgató-helyettes – arra következtetnek, hogy a fogdaügynökök akár maguk is ÁVH-s tisztek lehettek.

Az ÁVH kezei között elhunyt Dr. Schmidt Sándor dorogi emléktáblája - az első doktor volt szakmájában
©

Pedig az ÁVH módszerei nem tértek el a korábban "megszokottaktól". A nyomozati szakaszban mindennapos volt a testi fenyítés, a lelki ráhatás, a zsarolás, sőt feltételezhető a gyógyszeres „kezelés” alkalmazása is. A többségükben idősebb letartóztatottaktól a vallomásokat napi rendszerességgel – esetenként 30-40 órán át – kényszerítő eszközökkel csikarták ki – tette hozzá az ÁBTL munkatársa.

A bányamérnökök pere végül azért nem valósult meg az eredeti verziók szerint, mert Nagy Imre időközben megalakította első kormányát 1953-ban. Ekkor a vérmes politikai vádak némileg enyhültek, és a kihallgatási módszerek is finomodtak. Ez azonban már nem menthette meg Schmidt Sándor életét. 1951-54 között ugyanis Magyarország legprofibb bányamérnökeivel akartak leszámolni, köztük volt Schmidt Sándor is, aki az első bányamérnök volt, aki Magyarországon tudományos doktori fokozatot szerzett. Schmidtet a Wikipedia ma „Dorog atyjaként” emlegeti, aki újra bányászati központtá tette az Esztergom melletti települést. A tudományterület első doktora a bányászper ÁVH-s előkészítésekor azonban belehalt a vallatásba.

Miért támadták a szénbányászokat?

A hazai szénbányászat felfuttatása elengedhetetlen volt a Rákosiék által meghirdetett „vas és acél országának” felépítéséhez az ötvenes években. Az 1950-ben indult első ötéves terv erőltetett iparosításának egyik hazai erőforrása volt a barnaszén és/vagy a lignit. Arról, hogy a kettő közül melyiket kell kitermelni, szakmai vita folyt a Magyar Tudományos Akadémián, később azonban a vitát az ávósok használták fel azok ellen, akik az olcsóbb és könnyebben hozzáférhető – viszont alacsonyabb fűtőértékű, vagyis rosszabb minőségű – lignitet akarták kitermelni.

A jobb minőségű barnaszenet meghagyni kívánó tudósokat azzal vádolták meg 1951-ben, hogy a kapitalizmus visszaállítására készültek, és azokra az időkre „tartalékolták” a bányakincseket. A vád persze komikus (inkább tragikomikus) volt: a mennyiségi hajszában, amit az ötvenes években előírtak, a szakértők egy része ugyanis egyszerűen csak a „könnyebb ellenállás” irányába ment volna, hogy teljesíteni tudja a – teljesíthetetlen – előírásokat. Nem volt ugyanis elég szén, és az sem volt kibányászható, és még ha kibányászható is lett volna, a bányák egy része víz alatt állt a második világháborús károk miatt. Hiányzott mindemellett a korszerű technika is.

A lehetetlen tervek miatt a politika persze nem magát, hanem a mérnököket kezdte el hibáztatni. Gerő Ernő nehézipari miniszter 1951-ben arra adott utasítást, hogy kutassák fel az erőltetett kitermelés dacára visszaeső ágazat felelőseit. A szénbányászat recessziójának okozóit a "politikailag megbízhatatlan" szakemberekben vélték fellelni. A mérnökök a vádak szerint külföldi felbujtásra szabotázscselekményeket hajtottak végre, bányaszerencsétlenségeket idéztek elő, és szándékosan megsértették a „tervfegyelmet”.

A külföldi szálat a Nyugatra emigrált Chorin Ferenc személye szolgáltatta, aki „felbujtóként” adott megbízást a „szabotázsra” – mondta Cserényi-Zsitnyányi. (Chorin a második világháború előtt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója volt.) A vád igazolására tartóztatták le Chorin egykori munkatársait, akik Magyarországon maradtak. Dr. Déry József és dr. Kelemen Ferenc is így került az ÁVH börtönébe.

Idősebb és ifjabb Chorin Ferenc
©

A bizalmas nyomozás 1951 májusában kezdődött, az első letartóztatásokra 1952. augusztus 6-án került sor. Az államvédelem összesen tizenhárom gyanúsítottja között ismert bányaipari szakemberek vagy tapasztalt mérnökök voltak: Vargha Béla, dr. Káposztás Pál, Krupár Géza, Hansági Imre, dr. Vitális Sándor, Dzsida László, dr. Mohi Rezső, Heinrich Henrik – és a már említett, tragikus sorsú Schmidt Sándor.

Enyhülő módszerek

1953 tavaszán az ÁVH új módszerekkel és új koncepcióval lényegében újrakezdte a vizsgálatot. A vizsgálati főosztály maga ismerte el 1953-ban, hogy „az őrizetesek meg nem engedhető, törvénytelen eszközök alkalmazása után vallottak […], az ügyben olyan dokumentum, amely jogi erővel bírna, nem áll rendelkezésünkre”. A vizsgálati főosztály ráadásul 1954-ben elismerte, hogy a 16 hónapos ügyészségi vizsgálat alatt nem tudták bizonyítani, hogy Vargha Béla és társai szabotázscselekményt hajtottak végre. Ebben Cserényi-Zsitnyányi szerint nagy szerepe volt annak, hogy a bányamérnökök szakmailag sokkal magasabb szinten álltak, mint vádlóik. Többször bebizonyosodott, hogy az ÁVH-nak szakvéleményt adó bányaipari specialisták képzettsége jelentősen elmaradt a vádlottakétól.

Mindezek után a pereknek is csak egy része zajlott le, több foglyot időközben szabadon engedtek, másokat kisebb-nagyobb börtönbüntetésekre ítéltek. Igaz, az ítéletekbe beleszámították az esetleg már fogolyként eltöltött időt a börtönökben. A szakemberek többsége aztán visszakerült a bányászatba, hiszen még a börtönben is nélkülözhetetlen munkát végeztek. Persze akit az ÁVH letartóztatott, sokszor alacsonyabb beosztásba került, vagy más bányába, mint ahol korábban dolgozott. A többség sosem beszélt e sötét évekről, és sokaknak a rokonai csak a rendszerváltás után tudták meg – a levéltár iratai között böngészve –, hogy mi történt édesapjukkal, nagyapjukkal az ötvenes években.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Szegő Iván Miklós Kult

Abszurd munkaverseny: cél a választási súly emelése

Az ötvenes évek munkaversenyei a tervgazdálkodás, az államszocializmus elengedhetetlen kellékei voltak. A mozgósítás talán a mezőgazdaságban volt a valóságtól legelrugaszkodottabb, nem véletlen, hogy az agrárszektorban buktak meg először ezek a próbálkozások.

Szegő Iván Miklós Tech

Mementó 1950: Kádár János lemond

A Szabad Nép 1950. június 24-én számolt be arról, hogy lemondott Kádár János belügyminiszter. Egy kommunista diktatúrában az ilyen posztokról általában ritkán mondanak le önként, Kádárl sem önszántából távozott. Nem sokkal később letartóztatták, talán éppen utódja, Zöld Sándor öngyilkossága miatt. Elődjét felakasztották: Rajk Lászlónak hívták.

332 millió forintot nyert a Ferencváros a BL-döntetlenjével

332 millió forintot nyert a Ferencváros a BL-döntetlenjével

Megjöttek az AMD új videokártyái, a gyártó szerint igazi next-gen-élményt adnak

Megjöttek az AMD új videokártyái, a gyártó szerint igazi next-gen-élményt adnak

A koronavírus-járvány ajándéka: a csend

A koronavírus-járvány ajándéka: a csend