Óriási bolhák kínozták a dinoszauruszokat

A leletekről a Nature legújabb számában jelentették meg tanulmányukat francia, amerikai és kínai kutatók, akik André Nel, a párizsi Természettudományi Múzeum kurátorának vezetésével dolgoztak.A kilenc bolhafosszília a 125 millió és 165 millió közötti időszakból való, Belső-Mongóliában, a Taohukou (Daohugou) lelőhelyen kerültek elő, ezek a vérszívók legősibb ismert maradványai.A nősténybolhák 20 milliméteresek voltak, a hímek valamivel kisebbek, alig 15 milliméteresek, ám ezek is háromszor meghaladták a jelenkori, legfeljebb 5 milliméteres vérszívókat.A dinoszauruszok korában élt bolháknak nem voltak szárnyaik, lábaik is kevésbé voltak fejlettek, mint távoli utódaiké, így a maiakkal szemben nem voltak képesek az ugrásra, csupán másztak áldozataik bundáján."A mezozoikumi állatok szerencséjére a korabeli bolhák képtelenek voltak az ugrásra" - hangsúlyozta Joe Hannibal, a Clevelandi Természettudományi Múzeum rovartani szakembere, aki nem volt részese a kutatásnak.Az őskori bolhák ugyanakkor valóságos "karmokkal" rendelkeztek, amelyekkel belekapaszkodtak a gazdaállat szőrzetébe-tollazatába. Igen fejlett volt az éles, fogazott, fűrésszerű "szuronnyal" ellátott szájszervük, amellyel könnyűszerrel átdöfték a túlméretezett gazdaállatok vastag bőrét."Nincs mit csodálkozni azon, hogy százmillió évvel ezelőtt ilyen óriási bolhák léteztek. Ha még tovább mennénk vissza az időben, olyan szitakötőkkel találkozhattunk volna, amelyek szárnyfesztávolsága elérte az 1 métert" - hangsúlyozta Michael Engel,a Kansasi Egyetem Természettudományi Múzeumának kurátora, a tanulmány társszerzője.A bolhák sikeresen alkalmazkodtak, amikor 65 millió évvel ezelőtt kipusztultak a dinoszauruszok, gazdaállatot váltottak, "átnyergelve" az emlősökre és madarakra. E váltás során a vérszívók korábbi testméreteik harmadára-negyedére "zsugorodtak".