A mesterséges intelligencia már a gyerekszobában van

Arisztotelész elintézi a következő adag pelenka megrendelését, baj esetén riasztja a szülőket, és ha éjjel fölriad a csöppség, bölcsődalt is énekel, vagy ha a kicsi azt szereti, akkor fölkapcsolja a kisvillanyt. Nem szerénykedett a névválasztással a nagy amerikai játékcég, a Mattel, amikor minden idők egyik legnagyobb filozófusáról nevezte el gépi bébiszitterét. Igaz, a történeti hűség kedvéért megjegyzendő, hogy Arisztotelész nevelőként is működött: ő készítette fel az életre a híres hadvezért, Nagy Sándort. Ebben a szerepében is tündökölhet előbb-utóbb az Aristotle nevű (és ennek ellenére női hangon beszélő) termék. Ahogyan telnek az évek, a bébiőri funkciók után tanítóvá lép elő: óvodásoknak felolvas, állathangok felismerését gyakoroltatja, további esztendők múlva nyelvórákat ad.

A gép elkészülte újabb jele annak, hogy a beszédfelismerés és a beszédgenerálás már az egyszerű diktálásnál, utasítások elfogadásánál, üzenetek felolvasásánál bonyolultabb feladatokra is befogható, immár egyszerű háztartási gépként is. Az Aristotle a nyáron jelenik meg, először csak az amerikai boltokban, 299 dolláros áron. Természetesen mesterséges intelligencia működteti, ami azonban egyelőre nem zsúfolható be egy fogyasztói termékbe: a munka nagyját központi számítógépek végzik.

A piac ismerőinek erről eszükbe juthat a Mattel tavalyelőtti kínos ügye: a Hello Barbie játék baba rendszeresen „hazatelefonált” szülőhelyére, és a gyermektitkok kifecsegéséért a céget az USA-ban szaftos pénzbírságra ítélték. A Mattel most azt ígéri, hogy Arisztotelész tiszteletben tartja a gyerekek magánszféráját. Tesztelni egyelőre aligha lehetne, hogy a gyerekkel éveken át együtt „élő” pedagógus végül mire jut majd. A gyártó azt ígéri, hogy az intelligens gép egyre jobban megérti majd a gyereket (a gyerekbeszéd feldolgozása nem is olyan egyszerű), és lassacskán alkalmazkodik a szokásaihoz, fejlődéséhez.

Meglehet, sok gyerek már beszélgetős gépekkel együtt nő majd fel (már ahol). A felnőtteket mostanában kezdik körülvenni az olyan, hallgatózó és felelgető gépek, mint például az elsősorban vásárlási segédnek szánt Amazon Echo. Vannak, akik a magánszférájukat féltik a folyamatos figyeléstől – erre azért van szükség, mert a gép állandóan várja, hogy megszólítják-e –, mások nagyra becsülik a kényelmes kezelhetőséget. Idehaza erre még várni kell kicsit. Hogy miért, arra szintén az Amazon szolgálhat példaként: amíg csak néhány nyelven lehet vásárolni a nagy internetes áruházban, addig nem érdemes beszerezni, mert csupán zenelejátszásra, villanyoltogatásra, időjárás-jelentésre és más, olcsóbban elintézhető dolgokra lehetne használni a gépet. De ha megjelennek a mögöttük lévő internetes szolgáltatások, akkor nyilván az elektronikus szolgálók is népszerűbbek lesznek.