A csillagászok a Naprendszer legtávolabbi peremén egy esetleges újabb bolygó után kutatva bukkantak rá a Jupiter holdjaira. Kettő felfedezéséről már korábban hírt adtak, tíz jelenlétét most ismertették.

A washingtoni Carnegie Tudományos Intézet munkatársaként dolgozó Scott Sheppard vezette kutatócsoport felfedezésével 79-re nőtt a Jupiter ismert holdjainak száma. A Naprendszer planétái közül eddig is a Jupiternek volt a legtöbb holdja, és a gigászi bolygó előnye csak tovább nőtt a mostani felfedezéssel. A Naprendszer bolygói közül a Jupiternek van a legtöbb holdja.

Az újonnan felfedezett holdak közül 11-nek az átmérője egy és három kilométer közötti, és hasonlóak a Jupiter eddig ismert holdjaihoz. Kettő közülük apró hold, amely pályája igen közel van az óriásbolygóhoz. A tizenkettedik hold azonban egy valódi különc: pályája valamivel távolabb van a Jupitertől, mint a két újonnan felfedezett apróholdé, átmérője kevesebb mint egy kilométer, azaz ez a Jupiter eddig ismert legkisebb holdja.

Az újonnan felfedezett holdak közül kilenc retrográd mozgást végez, ami azt jelenti, hogy a bolygó forgásával ellentétes irányban kering. A Jupiter korábban ismert holdjai közül a 33 legtávolabb lévő mind retrográd mozgást végez.

Az újonnan felfedezett holdak közül kettő direkt mozgású, vagyis a bolygó forgásával megegyező irányban kering. Ezek a prográd mozgású holdak közelebb keringenek a Jupiterhez, mint "rükvercben" közlekedő társaik, és többségük kevesebb mint egy év alatt kerüli meg a Naprendszer legnagyobb bolygóját.

A tizenkettedik "különc" hold prográd mozgású, de hasonló keringésű társaihoz képest messzebb helyezkedik el a Jupitertől, amelyet nagyjából egy és fél földi év alatt kerül meg teljesen. Az egészség és higiénia római istennője után Valetudónak keresztelt hold mindezt a retrográd mozgású új holdak keringési tartományában teszi, vagyis folyamatosan "szembe megy a forgalommal". A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az újonnan felfedezett hold nem csupán különc, hanem veszélyes is. "Ez egy instabil helyzet" - magyarázta Sheppard, arra utalva, hogy nagy a kockázata annak, hogy az apró hold nekiütközik a többinek.

A Jupiter különböző típusú holdjainak pályái

Carnegie Institution for Science / Roberto Molar-Candanosa

A kutató szerint egy frontális ütközéstől azonnal porrá zúzódnának az égitestek. A szakemberek úgy sejtik, hogy a Jupiter holdjainak és holdcsoportosulásainak egy része, beleértve az új különc holdat is, ilyen típusú ütközések eredménye lehet.

Hangsúlyozták, az óriásbolygó körül keringő holdak keletkezési körülményeinek és korának megismerése segítheti a kutatókat a Naprendszer korai éveinek jobb megismerésében.