Philipp Reis – telefon
Hogy a dízelmotor Rudolf Christian Diesel találmánya, a röntgensugárzás Wilhelm Conrad Röntgen (a legelső fizikai Nobel-díjas) felfedezése, a benzinmotoros autók ősét pedig Carl Benz építette, ez köztudott – de ki is készítette az első telefont? A több ezzel foglalkozó kutató közül Philipp Reis német fizikusé az elsőség. 1861-ben mutatta be készülékeit a frankfurti Fizikai Társaságban. Tőle származik a „Telephon” név is. Ez is egyike azoknak a világrengető újításoknak, amelyekről sokan nem tudják, hogy nem amerikai, hanem német eredetűek. Ilyenekből nemrég volt látható a kicsi, de színes kiállítás a Goethe Intézet szervezésében a budapesti Műegyetem E épületében.

Az első telefon kagylója emberi fület formázott, fából készült, a membránját állati bélből fabrikálták. „A ló nem eszik uborkasalátát” – hangzott a bemutatkozó mondat, kellőképpen értelmetlenül ahhoz, hogy a vonal túlsó végén ne lehessen pusztán kitalálni. A készüléket eleinte tudományos szemléltetőeszközként forgalmazták, sőt Reis – aki tanár volt, nem üzletember – 1874-ben úgy halt meg, hogy találmányát nem is szabadalmaztatta. A bejegyzést 1876-ban az USA-ban, egy párhuzamos fejlesztésért, a mindmáig hírneves Alexander Graham Bell nevére regisztrálták.
Emil Berliner – hanglemez
A világ joggal becsüli Thomas Alva Edisont a hangrögzítés atyjaként. Miközben azonban Amerikában a nagy feltaláló és néhány konkurense azzal bajlódott – hiábavalóan –, hogy tökéletesítse és tömeggyártásra alkalmassá tegye a fonográf viaszhengerét, addig Hannoverben a Berliner fivérek telefonalkatrész-gyárában elkészültek az első hanglemezek.
A szabadalmat Emil Berliner jegyeztette be 1887-ben. Utólag nehezen érthető, miért nem jöttek rá hamarabb, hogy a függőlegesen kanyargó, a tűt minduntalan majdnem kiejtő barázdák helyett a vízszintesen fekvők jelentik a jobb megoldást. A hannoveri gyárban kísérletezték ki a lemezek sorozatos préselésére alkalmas első műanyagot is gyapot, pala, korom és sellak keverékéből. Berlinertől származik a hanglemez (Schallplatte) és a gramofon neve is.
Konrad Zuse – számítógép
„Egyszerűen túl lusta voltam a számoláshoz”, mondta magáról Konrad Zuse német építőmérnök, mintegy megmagyarázva, miért is találta fel a számítógépet. Zuse 1935 óta kísérletezett, és végül 1941-ben építette meg a világ első működőképes, programozható számítógépét, a Z3-at.
Ez egy tonnát nyomott, és nagyjából betöltötte a berlini lakás nappaliját, majd 1944-ben egy bombatámadásban megsemmisült. Zuse 1949-ben céget alapított, de mérsékelt sikerrel – a világot később az amerikai számítógépek hódították meg.
Wilhelm Barthlott – lótuszeffektus
A lótuszlevelek mindig tiszták, ezért tekinti néhány keleti vallás a növényt az abszolút tisztaság jelképének. E lírai bevezető ismerteti meg a kiállítás látogatóit Wilhelm Barthlott botanikus nagy érdemével. Az 1970-es években ő ismerte fel a leveleken azokat a parányi alakzatokat, amelyeknek köszönhetően a víz lepereg róluk, és magával sodorja a piszkot.
A lótuszeffektus segítségével napjainkban víz-, olaj- vagy akár vértaszító felületeket fejlesztenek. A gyakorlati haszon: öntisztító napelem, tisztán maradó ablaküveg, lerakódásmentes szív–tüdő-motor.
Karlheinz Brandenburg – MP3
Az MP3, a legismertebb zenetömörítő eljárás neve amerikaiasan hangzik, és az is: egy nemzetközi szabványosítási testület, az MPEG angol rövidítéséből rövidült tovább.
A módszer kidolgozása azonban Karlheinz Brandenburg villamosmérnök és társai érdeme. Az alkalmazott kutatásokkal foglalkozó Fraunhofer-intézetek egyikében, az erlangeni IIS-ben körözték le a világ más laboratóriumait. Az első változatot 1991-ben tették közzé. Brandenburg nem gazdagodott meg feltűnően, továbbra is kutatómérnök, maga az intézet a szabadalmak lejártáig némi jövedelemre tett szert a licencdíjakból.
A cikk a HVG 2018/16. számában jelent meg.