A zseni kategóriából is kimagasló, 180 az IQ-ja, fehér kalapos hacker, szabadszoftver-aktivista, transzszexuális, anarchista, nem ad és nem fogad el utasításokat. Ezzel a profillal sokkal könnyebb valakit elképzelni egy csúcstechnológiai cég élén, mint kormánytagként, márpedig a 37 éves Audrey Tang Tajvan digitalizációs minisztere. A rendkívüli személyhez rendkívüli portfólió is tartozik. Az magától értetődő, hogy az ő feladata a közszolgáltatások digitális átalakítása és az új technológiák, mint a mesterséges intelligencia, a big data vagy a felhőalapú szolgáltatások beillesztése a közigazgatásba. Az viszont alighanem párját ritkítja, hogy mindemellett ő felel a nyílt kormányzásért, a közérdekű adatok teljes körű hozzáférhetőségéért, az átláthatóságért és elszámoltathatóságért, továbbá a civil társadalom, különösen a fiatalok bevonásáért a politikába és a döntéshozatalba különféle digitális platformokon.
„Nem Tajvannak dolgozom, hanem Tajvannal”
– foglalja össze az e-demokrácia szemléletének lényegét Tang.
A nyílt kormányzás és az e-demokrácia nem üres lózunghalmaz Tajvanon, valóságos társadalmi igény és élmény keltette életre a négy évvel ezelőtti Napraforgó mozgalom idején. 2014-ben fiatal tüntetők elfoglalták és több mint három héten át megszállva tartották a tajpeji parlamentet, tiltakozva az ellen, hogy a nacionalista Kuomintang vezette akkori kormány keresztül akart erőszakolni a törvényhozáson egy vitatott kereskedelmi megállapodást Kínával. Az áramtól, internettől elvágott épületben a demonstrálók – köztük Tang – új digitális kommunikációs csatornákat építettek ki, hogy tartsák a kapcsolatot az utcán tüntető tömegekkel, egyenesben közvetítsék a megmozdulást és világossá tegyék követeléseiket. A nyilvánosságnak és átláthatóságnak is köszönhető, hogy végül sikerre vitték az akciót, a szerződést soha nem ratifikálták. A Kína-barát Kuomintang el is vesztette a következő, 2016-os választásokat, a napraforgósok számos követelését – első helyen a nyílt kormányzást – magáévá tevő Demokratikus Haladó Párt (DPP) pedig tarolt az önkormányzati és az elnökválasztáson is.
A tajpeji parlamentet elfoglaló Napraforgó-mozgalom tagjai
AFP / Sam Yeh
Hogy mindez a gyakorlatban hogy működik, abból nemrégiben ízelítőt kapott az a nemzetközi újságírócsoport is, amelynek a HVG tudósítója is tagja volt. A digitális miniszterrel folytatott több mint kétórás beszélgetésről hangfelvétel készült, melynek leiratát minden résztvevő megkapta, s tíz napja volt arra, hogy a saját megszólalását szerkessze, majd a dokumentumot nyilvánosságra hozták a kormány honlapján. Tang minisztériumában ez mindennapos eljárás, legyen szó akár külföldi vagy hazai politikusokkal, üzletemberekkel, civilekkel folytatott találkozóról. De ami ennél fontosabb, hogy bár nem kötelező, egyre több szakminisztérium és önkormányzat alkalmazza ezt a módszert, és hozza nyilvánosságra a közügyekről, közpénzek elköltéséről, beruházásokról, döntések előkészítéséről folyó tárgyalások jegyzőkönyvét. A kereshető dokumentumok a legnagyobb gyönyörűséget az oknyomozó újságíróknak okozzák, de az érintett vagy csak kíváncsi választópolgárok maguk is megismerhetik, kik és milyen motivációkkal állnak egy-egy döntés mögött.
Tajvanról indult a világon ma már több helyen működő g0v, azaz gov zero mozgalom is. A gov végződésű kormányzati oldalakról az o betű nullára cserélésével alternatív, interaktív „árnyékkormányoldalakra” lehet navigálni, amelyeken a „hacktivisták” a laikusok számára is érthető formában jelenítik meg a közérdekű adatokat. A legismertebb g0v projekt a központi költségvetés vizualizálása: csaknem ezer előirányzatról magyarázzák el szemléletesen, hogy pontosan mire, milyen megoszlásban és ütemezésben mennek el a közpénzek.
Egy kép a tajvani költségvetés adatvizualizációs oldaláról
budget.g0v.tw/budget
A vTaiwan nevű közösségi platform pedig elsősorban az internetalapú vállalkozásokkal kapcsolatos viták fóruma, nemrégiben például ott alakítottak ki az érintettek – a taxisok, az Uber-sofőrök és az utasok – konszenzusos álláspontot az Uber tajvani működésének szabályozásához.
Az e-demokrácia leginkább kedvelt eleme azonban kétségkívül az e-petíció. Az erre szolgáló weboldalon a 23 millió tajvaniból 5 millióan aktívak, a kormányzati honlapok közül ennél csak a valós piaci árakat mutató ingatlanregiszter népszerűbb. Ha egy e-petíciót ötezernél többen támogatnak, akkor az ügy automatikusan a kormány elé kerül. Az új típusú részvételi demokráciában fontos az adatvédelem és az álhírek elleni harc is. Ennek jegyében a közoktatás minden évfolyamán bevezették a médiaismeretek és kritikus gondolkodás tantárgyat.
Bármennyire tényfeltáró paradicsom is Tajvan, a külföldi újságírók leginkább a legbanálisabb kérdéssel bombázták a vendéglátókat, nevezetesen, hogy mi is valójában a Kínától az 1949-es polgárháború idején elszakadt szigetország státusa. Amire senki sem tud igazán pontos választ adni. A két éve hatalmon levő balközép DPP függetlenségpártiként határozza meg magát, ugyanakkor a függetlenség formális kikiáltásától tartózkodik, hiszen azt Peking hadüzenetnek tekintené. Tiszteletben tartjuk a status quót – hajtogatják a megkérdezettek, ami nem más, mint az úgynevezett 1992-es kompromisszum, amely szerint mindkét fél elismeri az egy Kína elvét, de azt Peking és Tajpej is másképp értelmezi.
AFP / Hsu Tsun-Hsu
Jóllehet az utóbbi két évben Kína a korábbinál sokkal gyakrabban tart erődemonstrációt a Tajvani-szorosban, valóságos hadviselés inkább a diplomáciában és a gazdaságban zajlik. Peking sorra fosztja meg diplomáciai szövetségeseitől az általa renegát tartománynak minősített szigetet, s a nemzetközi szervezetekből is kiszorítja. Ahol mégis jelen lehet, ott nem használhatja a Kínai Köztársaság vagy a Tajvan nevet, Kínai Tajpejként vagy Tajvan, Kína tartományaként szerepel. A tajvani gazdaság is egyre jobban függ a népi Kínától, oda irányul az export 40, a tőkebefektetések 80 százaléka, s az agyelszívás is egyre jelentősebb a kínai óriáscégek részéről. Ebben azonban Tajvan nem a beletörődést, hanem az előremenekülést választotta.
Az ázsiai kistigris régóta hardvernagyhatalom, 23 termékcsoport – például félvezetők, integrált áramkörök, laptopok, navigációs eszközök, LCD-kijelzők, érintőképernyők – gyártásában dobogós a világranglistán. Éppen a hardvergyártásban támaszt azonban Kína egyre nagyobb konkurenciát az olcsóságával, ami csökkenti az eddigi sikerágazat jövedelmezőségét. Az arra épülő gazdaság növekedése pedig az ezredforduló előtt megszokott évi 6–10 százalékról az utóbbi években 3 százalék körülire lassult, az emiatti társadalmi elégedetlenség pedig újra nő. Ezért a gazdaság élénkítése és új pályára állítása érdekében a tajpeji kormány tavaly elfogadta a 8 éves Digitális Nemzet tervet, amitől azt reméli, hogy 2025-re Tajvan IT-szektora afféle ázsiai Szilícium-völgyként a top 10-be kerül a világon. A széles sávú hozzáférés máris alapjog, a startupok részére ingyenes, személyre szabható, nyílt forráskódú szoftvereket tartalmazó adatbázisokat hoznak létre, az innovatív szolgáltatások engedélyezésének megkönnyítésére pedig úgynevezett „teszthomokozókat” működtetnek. Ezekben elsősorban a fintech, de hamarosan az e-mobilitási szolgáltatásokat is lehet valódi piaci körülmények között, igazi felhasználókkal tesztelni. Ezt egészíti ki az ipari innovációs terv, amellyel öt ágazat – például okoseszközök gyártása, biotechnológia, a dolgok internetje (IoT) – versenyképességének növelését segíti különféle kedvezményekkel a kormány, s kiemelten támogatja a mindezt megalapozó alap- és alkalmazott kutatásokat is.
JAKUS IBOLYA / TAJPEJ
