A 3D-nyomtatott fegyverek feladhatják a leckét a biztonsági szolgálatoknak. De ahogy az elkészítésükhöz, a műanyag eszközök felderítésére is létezik már jól használható technológia.
Már kézügyesség vagy különösebb mérnöki tudás sem kell ahhoz, hogy valaki odahaza halálos lőfegyvert barkácsoljon magának. Elég ehhez letölteni a fegyver terveit, beszerezni egy 3D-s nyomtatót, és elindítani a szerkezetet. A lehetőség népszerűsítésében nagy szerepet játszott az a műanyag fegyver, amelyet Cody Wilson korábbi amerikai joghallgató készített el. A Liberatort az anyaga miatt a fémdetektoros kapuk sem tudják kimutatni, az otthoni gyártás miatt sorozatszáma sincs, így utólag azonosítani sem lehet. Már ha bűncselekmény után egyáltalán lenne mit azonosítani, az anyaga miatt ugyanis jóval könnyebben megsemmisíthető, mint „hagyományos” társai.
Ezek után nem csoda, hogy az Egyesült Államok kormányzati szervei évekkel ezelőtt mindent megtettek azért, hogy töröltessék a tervet legalább a nyílt internetről. A fegyver veszélyessége miatt aggódó amerikai hatóságok a létrehozói oldalon nem találtak fogást az eszközön, ezért volt szükség arra, hogy végül az amerikai külügyminisztérium az exportszabályzat egyik rendelkezésére hivatkozva tiltsa be a tervrajz terjesztését. Az kimondja ugyanis, hogy tilos hadfelszerelés terveit megosztani külföldiekkel. Annak ellenére hivatkoztak a törvényre, hogy pontosan tudták, annak születésekor a jogalkotókat teljesen más szándék vezérelte.
Olyan helyzeteket szerettek volna eredetileg megakadályozni – mutatott rá minap a brit The Economist –, amelyekben valaki például nukleáris tengeralattjáró vagy vadászrepülőgép tervrajzát adja át például Oroszországnak vagy Kínának. Az utóbbi öt évben Wilson folyamatosan pereskedett a minisztériummal, éppen arra hivatkozva, hogy ügyére nem alkalmazható az exporttilalmi törvény. Szerinte már most is rengeteg szabad felhasználású fegyverkészítési útmutató elérhető az interneten, a Liberator-tervrajz nyilvános közzétételének tiltása pedig sérti a szólásszabadságot.
A bíróság végül Wilsonnak adot igazat, és úgy tűnt, a a dokumentum augusztus 1-jétől ismét legálisan terjeszthető lesz a weben. Egy szövetségi bíró végül az utolsó pillanatban ideiglenesen ellehetetlenítette ezt – de ne legyenek kétségeink, a Liberator terve évek óta zavartalanul kering az interneten. (A HVG hetilapban megjelent cikkünkben az ideiglenes felfüggesztés ténye még nem szerepel, mivel a határozat lapzártánk után került nyilvánosságra.)
Csak a technológia új, az elképzelés egyáltalán nem az, idézi fel a HVG-nek Dudás József biztonságtechnikai mérnök, aki szerint az amatőr fegyverkészítés kérdése régóta okoz fejfájást a törvények alkotóinak és alkalmazóinak. „Házi barkácsmódszerrel készített fegyverek nagyon régóta léteznek. Elég csak a börtönökre gondolni, ahol a legkülönfélébb dolgokból képesek az elítéltek szúró-vágó eszközöket készíteni.” A szakember szerint a lőfegyverek elkészítése már nehezebb feladat, ott ugyanis már meglévő lőszer köré kell felépíteni a szerkezetet. Ugyanakkor úgy látja, ez az „építkezés” sem tart különösebben sokáig, néhány óra alatt bárki képes lehet rá. „A legegyszerűbb szerkezet például a kiskapu riglije, amit könnyen csőpisztollyá lehet alakítani. De készítettek már elsütőszerkezetet gázcsőből, vízcsőből, de akár egy tűzőgép is fegyverré alakítható” – hangsúlyozza Dudás.
A biztonságtechnikai mérnök szerint az elkészíthetőség mellett további fontos kérdés, hogy a szerkezet elsütése milyen távolságból lehet veszélyes, illetve az is, hogy egyszer használatos vagy több lövést is le lehet vele adni. Az eddig nyilvánosságra került 3D-s nyomtatású fegyvereknek eltérőek a jellemzőik. A Liberator többek között annak köszönhetően vált hírhedtté, hogy még öt éve, az ausztrál rendőrség kísérleteiből kiderült: 20 centinél kisebb távolságból halálos sérülés okozására is alkalmas.
Ennek fényében aggasztó lehet, hogy a jelenleg elterjedt technológiával nehéz kimutatni egy házilag barkácsolt fegyver jelenlétét. Bár a „hagyományos” anyagokból otthon barkácsolt fegyverek fennakadhatnak a fémdetektoros kapunál, a biztonsági személyzet nincs kellő mértékben felkészítve olyan hétköznapi tárgy láttán, mint például az ajtózár, mert fel sem fog merülni benne, hogy valójában átalakított fegyverrel van dolga. A műanyagból, 3D-s nyomtatással elkészített fegyverek alakja már jóval árulkodóbb lehetne ugyan, ám legtöbbször hiába, hiszen ezeknél a tárgyaknál a fegyver áthaladásakor a fémdetektoros kapu be sem jelez, így nagyobb eséllyel lehet azokat észrevétlenül átcsempészni.
Kevesen tudják, hogy a fémdetektoros kapu pszichológiai hadviseléssel is küzd a trükközni próbálók ellen. A legtöbb modellt úgy állítják be, hogy ne csak akkor csipogjon, amikor fém jelenlétét érzékeli az áthaladó személynél, hanem alkalomszerűen is, hogy szúrópróbaszerű motozás is segítse a biztonsági személyzetet. Dudás szerint az ilyen, kiszámíthatatlan rendszerű ellenőrzési pont is visszatartó erő lehet egy esetleges támadó, terrorista számára.
Ám a kritikus besorolású létesítményekben, így például a repülőtereken nem csupán fémdetektor felel a biztonságért. „Nemcsak újkori fegyver, hanem viszonylag sok más eszköz is készül olyan anyagokból, amelyek fémkeresővel nem szűrhetők ki, éppen ezért kiegészítő eszközöket és eljárásokat is használnak a biztonsági szervezetek” – emeli ki Dudás. Ilyenek lehetnek például a röntgensugarakat vagy a milliméteres rádióhullámokat képalkotásra használó szerkezetek. Ezek képesek „belátni a ruha alá”: a hullámok ezen tartománya számára az utas által viselt ruha és a haj is „átlátszó”, a bőr és a különböző más anyagokból készült tárgyak azonban nem. Ezáltal a ruházatban elrejtett, fémet nem tartalmazó eszközök jelenlétét is kimutatják.
A legfrissebb fejlemény, hogy az amszterdami Schiphol és a New York-i John F. Kennedy légikikötők mellett már a londoni Heathrow repülőtéren is élesben tesztelik azt a technológiát, amely képes 3D-s röntgenképet készíteni a bőrönd belsejéről. A mérnöki ígéret szerint, ha a komputertomográfiás (CT) szkenner jól vizsgázik, akkor idővel értelmét veszítheti az az aktuálisan mindenhol érvényben lévő előírás, hogy a folyadékot tartalmazó, átlátszó tárolókat a reptéri biztonsági ellenőrzéskor ki kell venni a csomagból. A poggyász tartalmát a kezelő számára minden szögből megmutató eljárás nemcsak a folyékony robbanószerek, hanem a fegyverként használható tárgyak kiszűrésére is alkalmas lehet.
| Fegyvert fenne? Ne tegye |
Az amerikai szövetségi törvényi szabályozás nemcsak a 3D-s szerkezeten nyomtatott fegyverek elkészítési tervének publikálását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy bárki otthon fegyvert készítsen. Kizárólag az eladásuk és a kereskedelmi forgalmazásuk engedélyhez kötött. (Éppen a napokban változik a helyzet Kalifornia államban, ahol az otthoni fegyverkészítést regisztrációhoz és az állam által kiadott engedélyszámhoz kötik.) Illetve azt is előírnák, hogy legalább egy, az azonosíthatóság kedvéért sorszámozott fém alkatrész minden fegyver kötelező része legyen. Magyarországon nem javast egyetlen lőfegyvernek minősülő tárgy elkészítését sem. A hatályos szabályozás szerint az a tűzfegyver és légfegyver tartozik ebbe a kategóriába, amelyből 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lőhető ki. A Liberator és az utóbbi években felkapott 3D-sen nyomtatott fegyverek többsége lőfegyvernek minősül. Még a Liberator terveinek első online megjelenése idején az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs szolgálatánál a HVG-nek elmondták: ahhoz, hogy ilyen fegyvert birtokoljon valaki, Magyarországon a hatóság külön engedélye szükséges, ahogy ahhoz is, ha valaki ilyen eszközt akar készíteni. Aki úgy dönt, hogy odahaza fegyvert nyomtat magának, megszegi a jelenleg is hatályban lévő törvényt, még akkor is, ha azt rögtön utána engedélyeztetné a hatóságnál. A rendőrség tájékoztatása szerint az, aki gyártási engedély hiányában készít otthon fegyvert, a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűntettét követi el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. |
A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/31. számában jelent meg. Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, keresse a Tech + tudomány rovatot a hetilapban és kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
