Jelenleg az innovatív és előrelátó gazdák kiváltsága a termőföldek feltérképezése a levegőből, de hamarosan általánossá válhat. A kérdés már csak az, milyen messziről érdemes szemlélni a veteményest.
Aki szállt már kis séta- vagy nagy utasszállító repülőre, ismeri az élményt: odafentről nézve egészen más benyomást kelt a táj, másként áll össze évtizedek jól ismert városképe, időnként pedig olyasmi is kirajzolódik, ami a földről nézve lényegében láthatatlan. A szokatlan nézőpont által feltárt többletinformációk a mezőgazdaságban például sorsdöntőek lehetnek. Nem véletlen, hogy a műtrágyaszórás és a permetezés mellett a növényzet megfigyelésére is évtizedek óta használnak mezőgazdasági kisrepülőgépeket és helikoptereket. Ám a repülőgépek használata az agráriumban inkább aktív műveletekhez hatékony, mint elemző megfigyelésre. Ennek oka nem csak a gépekben, személyzetükben is keresendő. A repülők és helikopterek szemeként ugyanis leginkább emberek szolgálnak. Akik pedig közel sem látnak olyan élesen, hogy néhány nagyon feltűnő, előrehaladott állapotban lévő jelenségen túl bármilyen szisztematikus elemzést végezhessenek a termőföldről.
Több szempontból is áttörést hoztak az utóbbi években szinte mindennapivá vált drónok. A repülőknél nagyságrendekkel olcsóbban beszerezhető és üzemeltethető robotok mezőgazdasági használatra szánt változatain nemcsak az emberi szemet felváltó kamera kap helyet, hanem egyre többféle szenzor is. Működésük így ma már szinte teljesen önálló. Kezelőre még szükség van ugyan, de az automatizálás itt is folyamatban van. A drónpilóta sokszor már csak felügyelőként van jelen, ugyanis egyetlen szoftverben megadható az elemezni kívánt mezőgazdasági terület mérete, majd a rendszer kiszámolja az optimális útvonalat, amelyet követve a drón bejárja a földeket. A java azonban csak ezután jön: különféle képelemző algoritmusok segítségével képesek felmérni a termőföld egyes részeinek állapotát; segíthetnek annak felderítésében, ha néhol a növények nem részesülnek kellően az öntözésből; a magasból kiszúrják az esetleges lyukat az öntözőrendszeren; de például a várható terményt is megbecsülhetik az egyes növények megszámlálása és vizuális állapotfelmérése után.
Míg az érzékelőkkel felszerelt drónok „csupán” többletinformációval látják el a gazdát, hogy az a megfelelő helyen és időben tudjon beavatkozni, vannak már olyan speciális repülő szerkezetek is, amelyek aktívan segítenek. A BBC éppen a napokban számolt be arról, hogy a közép-amerikai El Salvadorban a Hylio nevű vállalkozás – egyelőre csak kísérletként – kiterjedt cukornádültetvények teljes gondozását drónokkal végzi. A gépek felkészítéséhez és feltöltéséhez még szükség van emberi munkaerőre, de az előkészületek után a 20 literes tartályokkal felszerelt drónok maguktól intézik a megadott terület műtrágyázását és permetezését is. Egy óra alatt 10-12 hektárnyi földet járnak be, miközben végig tartják a növényekhez viszonyított meghatározott magasságot, majd a végén visszarepülnek a kiindulópontra. Az is a drónok alkalmazása mellett szól, hogy az általuk elérhető pontosabb célzásnak köszönhetően jelentős mértékben, akár harmadával is csökkenthető a kiszórt vegyszerek mennyisége.
A pár méterrel a föld fölött repülő drónoknál jóval magasabb szférákban hisznek a régóta mezőgazdasági informatikával foglalkozó Granular vállalatnál. Ezt bizonyítja, hogy márciusban megállapodásra jutottak a bolygónkat mintegy 200 műholdról figyelő Planet Labs nevű céggel. Az egyezség értelmében az agrotech cég dollármilliók fejében három éven át hozzáfér a Planet-szatellitek által készített felvételekhez, valamint a cég archívumának egy részéhez is. A magasból készített felvételeket a Granular nem egy az egyben adja tovább az előfizetőinek. Saját fejlesztésű szoftvereivel részletekbe menően elemzi a műholdképeket, a gazdák pedig már az értelmezett fotókat kapják, illetve a hozzájuk fűzött megállapításokat, tanácsokat.
A műholdak nem a drónok utódai, hanem kiegészítői lehetnek. A Planet-rendszer felvételeinek jelenlegi felbontása például nem elégséges ahhoz, hogy akár egyenként számoljon növényeket, vagy hogy egyáltalán felmérje egyes példányok állapotát. A Granular inkább azt ígéri, hogy kiugró mintázatokat képes észlelni a termőföldeken, majd jelzi a gazdáknak, hogy hol lehet szükség beavatkozásra. Ezután a föld művelőinek kell kimenniük a helyszínre, és ellenőrizni a műholdas rendszer megállapításait. Ha a program tévedett, annak csak örülnek a fejlesztői: a rendszer a visszajelzések alapján fejlődik, a konkrét példák alapján gépi tanulás segítségével sajátítja el, hogy a későbbiekben a képelemzés során milyen mintázatokra (nem) kell figyelnie.
Az Egyesült Államokban már olyannyira terjedőben van a légi segítséggel optimalizált gazdálkodás mint üzlet, hogy megjelentek körülötte az első adatvédelmi aggályok is. A Kansasi Állami Egyetemen agrárgazdaságtannal foglalkozó Terry Griffin a Wired informatikai életmódmagazinnak azt mondta: érdemes komolyan venni ezen a területen is az adatvédelmet. A különféle szenzorok által begyűjtött agroadatokkal éppen úgy vissza lehet ugyanis élni, mint személyes adatainkkal: kevésbé etikus vállalatok manipulatív marketinggel kihasználhatják az előttük nyitott könyvként heverő földek gazdáit. Az amerikai mezőgazdasági termelők szövetsége (American Farm Bureau Federation) éppen ezért etikai kódexet dolgozott ki, amely szinte minden pontjában a termelők érdekeit védi – a vállalatok kizárólag a szoftver további okosításához használhatják fel a segítségükkel kinyert információkat. Hogy ez mennyire állja ki az idők és a nemritkán jogi kiskapukra játszó technológiai vállalatok próbáját, az még kérdéses. Ahogy az is, hogy mikor születhet hasonló szabályozás például Magyarországon, ahol még az általános drónozásról sem sikerült törvényt alkotni, hiába ötletelnek rajta már másfél-két éve. A gazdák megbízásából készített drónfelvételeknél ráadásul jóval nehezebb feladat a műholdakról származó információk adatvédelmi szabályozása, hiszen a szatellitfelvételek készítéséhez jelenleg nincs szükség a földterület tulajdonosának engedélyére, sőt a műholdképek jellemzően a tulajdonos (előzetes) tudta nélkül készülnek.
A cikk eredetileg a HVG hetilap 2018/35. számában jelent meg.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
