A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Google-től nem szokatlan, hogy egy igen hasonló szolgáltatásokkal teli piacra nem egy kicsit szebb, kicsit jobb megoldással lép be, hanem egy alapjaiban új rendszerrel.
A piacvezető Sony PlayStationtől és társaitól eltérően a Stadia nem egy megvásárolható készülék, hanem egy használható platform: Gaming as a Service (GaaS), azaz játék mint szolgáltatás. A Google a vállalati hálózatoknál már régóta alkalmazott szerver-kliens modellt alkalmazza, amit napjainkban felhőalapú megoldásként, illetve streamingszolgáltatásként szokás emlegetni. A program nem a felhasználó előtt lévő eszközön fut, hanem a Google szervertermeiben. Az ott dolgozó nagyon erős gépek végeznek el minden szükséges feladatot, egyebek mellett minden szerveregység részét képező, az AMD-vel közösen fejlesztett grafikai processzor (GPU) segítségével, ami 10,7 teraflopos számítási teljesítményt nyújt. Ez több, mint a jelenlegi legerősebb PlayStation 4 Pro 4,2 teraflopos és az Xbox One X 6,0 teraflopos teljesítménye együttvéve.
Az ilyen módon futó játékprogram valós idejű képét a Stadia amolyan "tévéadásként" küldi el a felhasználó készülékére – ami így akár egy gyengébb laptop vagy egy okostelefon is lehet, hiszen gyakorlatilag csak egy élő videó képét kell megjelenítenie.
A konkurensek törhetik a fejüket, hogy hogyan reagálnak a Google által támasztott kihívásra. Ha a Stadia nem jár úgy, ahogyan a Google+ járt, mert a vállalat optimális kereteket teremt, és segít leküzdeni a lassabb internet miatti otthoni problémákat is, akkor valószínűleg sokan adnak majd ki szívesebben havi néhány ezer forintot, mint hogy egy összegben vásároljanak meg 100-150 ezer forintos konzolokat.
A témáról bővebben a friss HVG hetilap Tech+tudomány rovatában olvashat!
