A Laura Heyderman, a Paul Scherrer Intézet (PSI) és a Zürichi Műszaki Egyetem (ETH) kutatója vezette tudóscsoport a Nature tudományos folyóiratban mutatta be az alig néhány mikrométeres kis szerkezetet, ami leginkább egy origamimadárra emlékeztet. Ami igazán különleges a madárban, hogy alkotóelemei nanométernyi kobalt mágnesekből állnak, amelyek szilícium-nitridek vékony rétegein helyezkednek el. A nanomágnesek mindig újraprogramozhatók, így egy mágneses mező hatása alatt különböző mozgásokat tudnak végezni .

"A mikrorobotok ezen mozgásai ezredmásodpercek alatt játszódnak le. A nanomágnesek programozása viszont néhány nanomásodperc alatt zajlik" – fejtette ki Heyderman. A mikromadár így tud szálldosni, röpdösni, rezegni, megfordulni, az oldalán siklani, nyakát forgatni, a fejét behúzni. (Egy ezredmásodperc egymillió nanomásodperc).

A fejlesztéskor a kutatók számára nem is a mikroszerkezet formája, hanem elsősorban az újfajta koncepció volt a lényeges. A cél az volt, hogy ne kelljen tárolni az információt az egyes mozgásokhoz a mikro- vagy nanorobotban, hanem mindig újra és újra programozható legyen.

Bradley Nelson, az ETH Zürich munkatársa szerint elképzelhető, hogy a jövőben egy autonóm mikrogép fog navigálni az emberi véredényekben és átvesz olyan orvosi feladatokat, mint a rákos sejtek kiiktatása.

Ha érdeklik a fejlemények, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.