Magyar patrióták találták ki a homoszexualitást
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
Hivatásos lepkekutatók nemzetközi csoportja a Stelvio, német nevén Stilfserjoch Nemzeti Parkban találta meg a Wehrli gleccseraraszolóját (Psodos wehrlii), az Ortler-Cevedale hegycsoportban, egy hómező feletti hegygerincen – írja a Der Standard. Itt a permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talaj meghasadt, ezáltal apróbb üregek alakultak ki benne, itt dokumentálták ezt a kizárólag a hóhatár felett élő alpesi lepkefajt.
A Wehrli gleccseraraszolója (Psodos wehrlii) nevét Eugen Wehrliről kapta, aki 1918-ban először talált egy példányt Svájcban, a Zermatt közelében lévő, 3400 méteres Mettelhornon. Az Ortler-hegységben a nappal aktív lepke létét eddig csak 1914-ben és 1935-ben dokumentálták egy osztrák hegymászó és lepkekutató, Rudolf Kitschelt munkája nyomán. Minden további vizsgálat sikertelennek bizonyult, míg idén Robert Trusch, a Karlsruhei Természettudományi Múzeum lepkeszakértője, valamint német, osztrák és svájci munkatársai háromnapos kutatásra indultak, és végül megtalálták a különleges faj egyedeit.
A gleccseraraszoló a hideget kedveli. Ez az egyetlen olyan lepkefaj az Alpokban, amely kizárólag a hegyvidéki területek hóhatára felett él és ott is szaporodik. Ettől olyan különleges, mert odafent a hegyen csak néhány hét van évente, amikor nem fagypont alatti a hőmérséklet – mondta Trusch.
Robert Trusch / Staatliches Museum für Naturkunde Karlsruhe
A megfigyelések szerint a kegyetlen klíma túléléséhez a Wehrli gleccseraraszolója bevet pár trükköt: a talaj közvetlen közelében, mintegy 5 centiméteres magasságban repül, itt sokkal szélvédettebb és melegebb a levegő. Ráadásul az összes gleccseraraszoló faj közül – melyek mindegyike bolyhos és fekete –, a Wehrli gleccseraraszolója a legfeketébb. Ezáltal is a lehető legtöbb meleget gyűjti magába.
A különleges faj életmódjáról és fejlődéséről még keveset tudnak a kutatók.
A feltételezések szerint a kietlen területen az állatok a hasadékokban és repedésekben növekvő növényekből - kőtörőfűfélékből és gleccserboglárkákból - élnek.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.
