A leggyakrabban alkalmazott koleszterincsökkentő gyógyszerekről, sztatinokról a JAMA Internal Medicine amerikai orvosi folyóiratban közöltek nemrég tanulmányt, melyről április közepén adtunk hírt. A 21 korábbi kutatás eredményeit összegző anyag statisztikai vizsgálatokra alapozza azt az egyébként jól ismert és teljesen logikus megállapítását, hogy a számításokban szokásos relatív rizikócsökkenéssel szemben az abszolút kockázatcsökkentő hatás lényegesen szerényebb. Ugyancsak felsorolják a sztatinterápia ritka, de szintén jól ismert, lehetséges mellékhatásait.
A tanulmányról közölt hírünk kapcsán három magyar kardiológus az alábbi dolgokra hívja fel minden érintett figyelmét.
Az orvostudományban a betegek kezelését a bizonyítékokon alapuló orvoslás elvei alapján végezzük. Így kardiológusként is olyan gyógyszerek adására törekszünk, amelyek bizonyítottan csökkentik a szív- és érrendszeri események számát. Ezek a „bizonyítékok” klinikai vizsgálatokból származnak, melyekben, általában, két teljesen hasonló betegcsoportból az egyik kapja a gyógyszert, a másik nem (kettős vak vizsgálat keretében, azaz sem az orvos, sem a beteg nem tudja pontosan, hogy melyik csoportban van). Egy bizonyos kezelési idő után összehasonlítják az eseményszámot, ami a kardiológiában általában szívinfarktus, stroke (szélütés), szív eredetű halál vagy bármilyen eredetű halál. Előre meghatározott az az eseményszám-különbség (pl. szívinfarktusok száma), aminek a két, különbözőképpen kezelt csoport között kell lennie ahhoz, hogy a vizsgált készítménnyel történő kezelés hatásosnak legyen tartható. A két csoport közötti kockázati különbség a relatív kockázat, általában ezzel dolgoznak a kardiológiai vizsgálatok. Az abszolút kockázat az esemény, pl. szívinfarktus fellépésének valószínűsége az adott csoportban. Ez lényegesen kisebb szám, ami attól függ, hogy mi a valószínűsége az adott betegek között egy esemény, mint szívinfarktus vagy stroke bekövetkezésének. Ha 100 beteg közül évente 4 beteg halálozása valószínűsíthető pl. szívinfarktus következtében, akkor ennek 25 százalékos csökkenését (ez a relatív rizikócsökkenés) eredményező terápiával évente 100-ból 1 életet menthetünk meg (az abszolút rizikócsökkenés: 1%). Amennyiben a halálozási kockázat 20 százalék körüli (sajnos ez a jelenlegi magyar adat szívinfarktus után egy évvel), akkor ugyanez a relatív kockázatcsökkentés már évente 4 élet megmentéséhez járul hozzá. Az érelmeszesedéssel járó problémák, amelyek kezelésében a sztatinok alapgyógyszerek, krónikus betegségek, a gyógyszerek hatása sok éven, évtizeden keresztül érvényesül, és mivel nagyon nagy számú beteget érint, valójában abszolút számban is nagyon sok élet megmentéséről van szó.
A klinikai vizsgálatok eredményeit tekintélyes orvosi testületek bírálják el, és kezelési összefoglalókat, klinikai irányelveket adnak ki, melyek időközönként, az újabb vizsgálati eredmények hatására, frissülnek. A sztatinterápiával kapcsolatban az utóbbi évtizedekben megjelent, betegek százezreinek adatait feldolgozó vizsgálatok olyan robosztus bizonyítékkal szolgálnak ennek a gyógyszercsoportnak hatékonyságáról az érelmeszesedés kialakulásának, illetve romlásának hatékony megelőzésében, amire viszonylag kevés példa létezik az orvostudományban. Sajnos a napi gyakorlatban világszerte, Magyarországon különösen a legnagyobb probléma éppen az, hogy a betegek egy jó része nem szedi pontosan az előírt gyógyszereit, és emiatt a klinikai vizsgálat alapján várható haszon elmarad, vagy csak részben valósul meg. A koleszterincsökkentés területén különösen rossz az együttműködési készség. Az „írástudók” felelőssége, hogy mit és milyen céllal adnak ki a kezükből, különösen egy „laikus” közönség számára. A legnagyobb tekintélyű orvosok, a legismertebb kardiológusok sem tudják ellensúlyozni azokat a kezelés elhagyásában mérhető károkat, amiket rosszul interpretált, időnként szenzációhajhász újsághírek vagy a közösségi média tud okozni.
A Magyar Kardiológusok Társasága nevében szeretnénk kérni a betegeket, hogy pontosan az orvosi utasításoknak megfelelően szedjék a koleszterincsökkentő gyógyszereiket. A nemzetközi és magyar kezelési irányelvekben a betegek egyéni kockázatának megfelelően meghatározott célértékek vannak, amelyek elérésével csökkenthető a szívinfarktus és a halálozás esélye, hosszabb és minőségibb életévek élhetők meg.
Márk László kardiológus, lipidológus, osztályvezető főorvos
Csanádi Zoltán kardiológus, a Magyar Kardiológusok Társasága elnöke
Járai Zoltán kardiológus, a Magyar Kardiológusok Társasága főtitkára
