A Bonni Egyetem Martin Sander vezette kutatócsoportja egyebek között egy hatalmas ichthyoszauruszfogra bukkant számos kövület mellett három kelet-svájci hegyen, 2740 méterig terjedő magasságban végzett feltárás során – olvasható a kutatási eredményben, amely a Journal of Vertebrate Paleontology szaklapban jelent meg.

A Svájcban talált foggyökér átmérője hat centiméter, ami az eddig ismert legvastagabb halgyíkfogat jelenti – írják a kutatók, akiknek munkájában részt vett Heinz Furrer, a Zürichi Egyetem Paleontológiai Múzeumának volt kurátora is.

A fog méretéből nem lehet megállapítani az ichthyoszaurusz (halgyík) méretét. Lehetséges, hogy nem egy különösen nagy halgyíkfajtól származik, hanem csak egy olyan halgyíktól, amelynek különösen nagy fogai voltak.

Míg a legtöbb kisebb halgyíkfajnak voltak fogai, a nagyobb fajok többnyire fogatlanok voltak, és zsákmányuk beszippantása útján táplálkoztak. A foggal rendelkező halgyíkok valószínűleg kisebb halgyíkokat és nagyobb halakat ettek – vélik a kutatók.

Összesen három tengeri szaurusz maradványait, a fogon kívül bordákat és csigolyákat fedeztek fel a Graubündeni Alpokban 1976 és 1990 között a svájci Heinz Furrer vezetésével. Az üledék, amelyben megtalálták őket, a késő triászkorban rakódott le, amikor a Thetys-óceán borította a mai Svájc nagy területeit.

Lényegében egy repülő őssárkányt találtak Erdélyben

Új repülő őshüllőfajt határozott meg egy romániai-amerikai kutatócsoport.

A svájci hegyekben végzett ásatások nemcsak fogrekordot eredményeztek, de ott találták meg egy ichthyoszaurusz Európában felfedezett legnagyobb gerinccsigolyáját is. Ez a halgyík méreteiben felvehette a versenyt a ma ismert legnagyobb tengerihüllő-fosszíliával, a Shastasaurus sikkanniensis nevű, 21 méteres halgyíkkal, amelyet a kanadai Brit Columbia tartományban tártak fel.

A harmadik ichthyoszaurusz maradványai egy 15 méter hosszú példányra engednek következtetni. Egyelőre nem lehet megmondani, hogy e két halgyíkfaj is rendelkezett-e fogakkal. Lehetséges, hogy fogatlan tengeri óriásokról van szó.

A halgyíkok körülbelül 250 millió éve bukkantak fel, amikor a tengeri fajok 95 százaléka kihalt. Ugyanakkor éltek, mint a dinoszauruszok, de nem tartoztak közéjük. Elevenszülők voltak, mint a mai delfinek vagy bálnák. Mivel szárazföldi állatoktól származtak, nem voltak kopoltyúik, ezért újra és újra a víz felszínére kellett emelkedniük, hogy levegőt vegyenek. Mintegy 200 millió éve a legtöbb halgyíkfaj kihalt, és csak röviddel a kihalásuk előtt fejlődött néhány faj gigantikus méretűvé.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos kérdésekkel is foglalkozó Facebook-oldalát.