Az oxigénben gazdag antarktiszi fenékvíz (AABW) akkor keletkezik, amikor a „sűrű” oxigénben gazdag víz nagy mélységekbe süllyed le a tengeri jégpajzsról. Ez a víz aztán észak felé mozdul el a tengerfenék mentén mélytengeri áramlatok formájában, amelyek a globális óceántömeg mintegy 40 százalékát teszi ki. Ez a vízmozgás hajtja a tengeri áramlatok globális hálózatát, a déli-óceáni bukókeringést, amely átrendezi a hő és a tápanyagok eloszlását, a lassulása emiatt hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra.

Ausztrál kutatók egy új módszerrel kimutatták, hogy a déli-óceáni bukókeringés sebessége 30 százalékkal csökkent 1992 és 2017 között. A lassulás ezek szerint már a vártnál sokkal korábban bekövetkezik, egy márciusban közzétett tanulmányban ugyanis még azt jósolták, hogy 2050-re lehet majd 40 százalék körül.

Benéztek a tudósok a sarkvidéki jég alá, sokkolta őket, amit ott találtak

A németországi Alfred Wegener Intézet kutatói arra voltak kíváncsiak, milyen állapotban vannak a sarki jégtáblák alján növő algák. Az eredmény duplán meglepte őket.

A gleccserek olvadása következtében csökken annak a sűrű, oxigénben gazdag víznek a mennyisége, amely le tud süllyedni a nagyobb mélyégekbe, és ezzel lassulnak a mélytengeri áramlatok.

„Ahhoz a gondolathoz már hozzászoktunk, hogy az Antarktisz jegének olvadása következtében emelkedik a tengerszint. De ez az új tanulmány arra is rámutat, hogy az olvadás a tenger mélyének szerkezetére és az óceánok kémiájára is hatást gyakorol” – mondta Steve Rintoul, a kutatásban részt vevő ausztrál nemzeti tudományos ügynökség (CSIRO) munkatársa.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.