Pók-Háló: Feltérképezték, milyen pókfajok szövögetik hálójukat a magyar kertekben

Az ÖMKi szakemberei a napokban a SEEN (Social Engagement in Ecology Network) Hungary 2024 – Citizen Science, azaz közösségi tudományos kutatásokat felvonultató konferencián mutatták be a program első eredményeit.

A kert a növények mellett számos más élőlény számára is lakhelyül szolgál, és kertművelési szokásokkal maguk az emberek is formálói a közvetlen környezetük biológiai sokféleségének. A Pók-Háló ezt a témát járta körbe önkéntes résztvevők segítségével, abból a megfontolásból, miszerint a pókok kiváló indikátorai egy-egy élőhely állapotának: a pókfajok nagy száma a biológiai sokféleség magas szintjére enged következtetni.

A rendhagyó, önkéntes „kutatók” bevonásával zajló program célja az volt, hogy a pókok csoportján keresztül bemutathatóvá váljon, hogy kertészkedési szokások és a kertek „természetességi foka” milyen nagy hatással van az ott kialakuló életközösségekre. Egy olyan kert, ahol megőrzik a természetes vegetáció elemeit, különféle virágos növényeket telepítenek, számos más élőlénynek is életteret biztosít, így hozzájárulva a természetvédelmi szempontból értékesebb és fenntarthatóbb környezet kialakításához.

Az önkéntes adatküldőknek 2023. május elejétől október végéig volt lehetőségük az online felületen regisztrálni a kertjüket és feltölteni a megfigyeléseiket fényképek formájában. Először egy kertre vonatkozó kérdőívet töltöttek ki a regisztrálók, majd a kertben megfigyelt pókokról készült fényképfelvételeket – az adatgyűjtési időszak alatt – bármikor feltölthették a regisztrált kerthez. Az ÖMKi csapata a beérkezett adatokat folyamatosan dolgozta fel, a pókokról készült fényképfelvételeket a szakemberek átnézték, a megfigyelt példányokat beazonosították, és a gyűjtött adatokat térképes adatbázisokban rögzítették.

A projekt igen népszerű volt, a program végén a vártnál is több adat állt a kutatók rendelkezésére. 214 résztvevő összesen 223 kertet regisztrált 184 különböző magyarországi lokációról, szinte az ország minden pontjáról.

A 223 kertből összesen 3330 darab fényképet töltöttek fel az online felületre. A képek áttanulmányozása, osztályozása és ellenőrzése után 2800 értékelhető adatot nyertek ki a kutatók a feltöltött képmennyiségből, ami azt jelenti, hogy 2800 esetben legalább családszinten azonosítani tudták a képen szereplő pókot. A beérkezett képmennyiség alapján a regisztrált kertekből összesen 29 pókcsalád 127 pókfaját sikerült kimutatniuk.

Az adatok összegzése alapján kiderült, a résztvevő kertekben a keresztespókfélék (Araneidae) domináltak: az összes megfigyelés 18,6 százalékát ennek a családnak a képviselői tették ki. A keresztespókfélék után a farkaspókok (Lycosidae – 13,9 %), álkaszáspókok (Pholcidae – 11,9 %), zugpókok (Agelenidae – 11,1 %), törpepókok (Theridiidae – 11 %), karolópókok (Thomisidae – 6,4 %) és ugrópókok (Salticidae – 4,6 %) képviselői bizonyultak meghatározónak.

A hazai kertekből kifejezetten ritka és érdekesnek mondható fajok is előkerültek. Ilyen például a hűsölő keresztespók (Araneus alsine), mely kifejezetten vizes élőhelyek közelében (például lápréteken) szokott előfordulni, vagy a tölgylevél-karolópók (Diaea livens), mely elsősorban a tölgyesekhez kötődik.

A kutatók megvizsgálták, hogy a természetes/féltermészetes élettér kerten belüli aránya milyen hatással van a kertek fajgazdagságára nézve. Ehhez összevetették a kerttulajdonos által megadott adatokat a kertek relatív (pók)fajgazdagságával, és eredményül azt kapták, hogy a fajgazdagság és a mesterséges burkolattal rendelkező felület aránya között szignifikáns negatív kapcsolat van.

Ez azt jelenti, hogy a burkolt felület arányának növekedésével valamelyest csökken a kertek fajgazdagsága. Minél nagyobb területet foglalnak el a kertben az épületek, burkolt teraszok, járdák stb., annál kevesebb természetes/féltermészetes élettér marad az élőlények számára, annál egysíkúbb lesz a kert póknépessége is. Általánosságban véve az élettér nagyságának növekedésével annak szerkezeti sokfélesége is növekedni szokott, mely így annál inkább kedvez a biológiai sokféleségnek – ezt igazolta jelen vizsgálat is.

Az első összesítések alapján emellett úgy tűnik, hogy például a kémiai növényvédő szerek (peszticidek) használatának (ideértve a gyomirtókat, rovarölőket és gombaölőket is) gyakorisága alapján a kert „természetességi foka” nagyvonalakban jól felmérhető, és a kimutatások alátámasztani látszanak a kutatók azon feltevését, miszerint a vegyszerhasználat (évente egyszeri vagy többszöri) a pókfajok számának csökkenését eredményezi a vegyszereket nem használó kertekhez képest, azaz negatív hatással van a kertek biológiai sokféleségére (biodiverzitására) nézve.

Valóra vált rémálom: 48 új pókfajt fedeztek fel Ausztráliában

Többségében éjszakai életmódot folytatnak az újonnan felfedezett pókok, melyek hálót sem szőnek - több évtizedbe telt az összes példány leírása.

Bár a vegyszereket évente egyszer vagy többször kijuttatók csoportja között a megfigyelt pókok fajszámában nincs akkora különbség (79 és 88 faj), ugyanakkor a pókcsaládok egymáshoz viszonyított, a pókközösségen belüli arányaiban már annál inkább. A vegyszerhasználat és annak mértéke sokszor más kertrendezési gyakorlatokkal is párosul: például akik „katonás rendet” igyekeznek tartani a kertjükben, azok jellemzően jobban hajlanak arra, hogy vegyszereket is kijuttassanak.

Az aljnövényzet, illetve a fű gyakori kaszálása is kedvezőtlenül hathat a kert póknépességének összetételére és a biodiverzitásra nézve. Ugyanakkor az egyes tényezők hatásait, mint mondjuk a fűnyírás vagy a vegyszerhasználat gyakorisága, nehezen lehet elválasztani egymástól, a kutatók a továbbiakban az adatok részletesebb elemzése során az egyes tényezők hatásait próbálják jobban szétválasztani és külön értékelni.

A részletesebb eredmények az ÖMKi honlapján ismerhetők meg.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.