A napkitörés gyakran előforduló jelenség, főleg most, amikor a Nap az aktivitásának csúcsa közelében jár. A Schwabe-ciklus, vagy közismertebb nevén napciklus ezen szakaszában rendszeresek a napfoltok és a koronakidobódások, amelyek jobb esetben csak látványos sarki fényt, rosszabb esetben viszont kommunikációs zavarokat is okozhatnak.

Az amerikai Nemzeti Meteorológiai szolgálat szerint a napfoltok azok a területek, ahol a mágneses tér körülbelül 2500-szor erősebb, mint a Földé, és sokkal magasabb értéket mutat, mint a Nap bármely másik pontján. Emiatt a mágneses nyomás nő, miközben a légköri nyomás csökken, ez viszont csökkenti a terület hőmérsékletét a környezetéhez képest. Az erős mágneses tér miatt ugyanakkor a forró gáz nem tud a magból felfelé áramolni.

A folyamat nagy robbanásokhoz vezet a Nap felszínén. Ritkán előfordul, hogy több robbanás egyidejűleg következik be – ezeket szimpatikus napkitörések. Erről sokáig azt gondolták a kutatók, hogy csak a véletlennek köszönhető a szinkronizált robbanás, egy 2002-es statisztikai elemzés azonban azt mutatta, hogy nem azok: mágneses hurkok kapcsolják össze ezeket az eseményeket.

Nagyon ritka esetben kettőnél több ilyen robbanás is lehet egyszerre, ezek az úgynevezett szuperszimpatikus napkitörések. Egy ilyet rögzített a NASA szondája, összesen három plusz egy régió érintett.

A részecskék pénteken érhették el a Földet, nagy fennakadásokról nem érkezett hír.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.