A Helsinki Egyetem kutatói újszerű módját választották az okostelefon-használat nyomon követésének. Amellett, hogy önbevallásos alapú adatokat fogadtak, arra is megkérték kísérleti alanyaikat, hogy küldjenek képernyőképeket az alkalmazáshasználatukról, pontosabban közösségimédia-használatukról. Kiderült, hogy ahogy sejtették, tényleges okostelefon-használati idő több volt, mint ahogyan azt a résztvevők becsülték, ráadásul így azt is felmérhették, hogy miből tevődik össze a képernyő előtt töltött idő.

A kutatásba Helsinki 49 iskolájából toboroztak 15–16 éves lányokat. Azért koncentráltak rájuk, mert jóval gyakoribb náluk a közösségi média keltette szorongás és az okostelefon-függőség, mint a fiúknál. Összességében 656 résztvevő adott okostelefon-információkat, és 86 százalékuk képernyőképeket is küldött.

Általánosságban megállapítható volt, hogy hét alkalmazást használtak. Naponta nagyjából 350 percet, azaz majdnem hat órát töltöttek okostelefonjuk társaságában, ebből 230 percet közösségi médiás appokra fordítottak. Az egyéb alkalmazások közé tartoztak a böngészők (átlagosan 11 perc), a szórakoztató vagy streaming szolgáltatások (átlagosan 6 perc). Meglepően kevés idő jutott az oktatásra, a kreativitásra, a játékra és a vásárlásra.

A kutatók megpróbálták felmérni a függőséget és a szorongást. Azt találták, hogy a közösségi média gyakori használata magasabb szintű szorongáshoz, rosszabb kedvhez, több fáradtsághoz és negatívabb testképhez kapcsolódott. Összességében a tinédzserek 17 százaléka volt a közösségi média rabja, és több mint egyharmaduknál (37 százalék) lehetett beszélni arról, hogy elérték a potenciális szorongásos zavar határértékét.

Néhány képernyőképen azt látták, hogy a serdülők megpróbálták korlátozni a közösségi média használatát. Néhányan például kitűzték maguknak, hogy csak napi 45 percet tölthetnek a TikTokon, azonban a tőlük érkezett adatok azt mutatták, hogy végül ebből napi 3 óra lett. Úgy tűnik, a csábítás túl nagy, az alkalmazás túlzottan addiktív.

Pexels/Karolina Grabowska

A kutatók szerint olyan problémáról van szó, amelynek a megoldása egyáltalán nem könnyű. Az első lépés talán az lehetne, hogy átgondolják azt a kort, amikor a gyermek megkapja élete első okostelefonját. A serdülőkor az agy intenzív fejlődésének időszaka, ezért „megfelelően védeni kell” – idézi a ZME Science Silja Kosola vezető kutatót. A szakember úgy gondolja, hogy ha az okostelefonok (és különösen a közösségi média) ennyire addiktív, akkor talán függőséget okozó anyagként kellene kezelni.

„A kiindulópont az lehetne, hogy az iskolákban betiltsák az okostelefonokat, otthon pedig ne engedjék be a szülők a hálószobába, hogy legalább elegendő hosszúságú legyen az alvás. A közösségi média azonban olyan fejlődésen ment keresztül, amely fokozta addiktív jellegét. Ha a közösségi oldalak mögött álló cégek megtagadják oldalaik biztonságának növelését, a szerencsejátékokhoz hasonlóan szigorúbb korhatárokat kellene megállapítani” – teszi még hozzá Kosola.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.