Az eddigi legkisebb aszteroida találta el a Földet
A Niagara-vízesésnél 2022-ben tűzgömbbé váló 2022 WJ1 átmérőjét az általa visszavet fény mennyisége alapján határozták meg, és igen érdekes eredményre jutottak az amerikai kutatók.
Évente számos meteorzáport lehet megfigyelni a Földről, amelyek közül három emelkedik ki: a Perseidák augusztusban, a Kvadrantidák januárban, míg a Geminidák meteorraj decemberben okoz látványos csillaghullást. Utóbbiak a nevüket onnan kapták, hogy a hullócsillagok mintha a Gemini, vagyis az Ikrek csillagkép irányából futnának végig az égen – részletezi a Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye.
A jelenség egész éjszaka megfigyelhető lesz, a késő esti óráktól kezdve nő a meteorszám, éjféltől hajnalig tetőzik.
Ideális esetben óránként 150 hullócsillagot is produkál a raj, azonban a telő hold fénye miatt ezen az éjszakán valamennyivel kevesebb lesz látható. A jelenség megfigyeléséhez érdemes olyan helyet keresni, amely távol esik a városi fényektől. Budapesten erre alkalmas helyszín lehet például a Hármashatár-hegy vagy a Normafa.
A hullócsillagok vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból származnak, amelyek kozmikus sebességgel, akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak az űrben. A Földdel találkozva a felső légkörben ionizálják a részecskéket, és hosszú, fényesen világító ioncsatornát hoznak létre. Ezt látjuk mi hullócsillagként. Bár szórványos meteorok mindig láthatók, az év egyes napjain azonban a Föld üstökösök pályáján kipöfékelt porfelhőkkel találkozik, amelyek látványos meteorrajokat, csillaghullást okoznak. A legismertebb, de nem a leggazdagabb közülük augusztusban a Perseidák.
A csillagászok közleménye szerint a Geminidák ilyen szempontból igazi kakukktojás, mert a meteorraj hullócsillagai nem üstökösből, hanem egy földsúroló kisbolygóból származnak. A meteorraj szülőobjektuma az 1983-ban megtalált (3200) Phaethon, amely egy öt és fél kilométer átmérőjű földsúroló aszteroida. Különlegessége abban rejlik, hogy kisbolygó létére üstökösszerű tulajdonságokat is mutat. Pályáján a Naphoz közeledve erősen felfényesedik és csóvát ereszt, közben mintegy „kipöfögi” magából a Geminidák-meteorrajt.
A kutatók feltételezése szerint amint a (3200) Phaethon megközelíti a Napot, annak hője szélsőségesen felhevíti a felszínét, ami a földi kiszáradt tómedrek sárrepedéseihez hasonló jelenséggel jár. Ilyenkor a felrepedt kőzetdarabok és por elhagyhatják a felszínt, porcsóvát alkothatnak, és táplálhatják a Geminidák rajt.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
