Évtizedek óta próbálják megfejteni a tudósok, hogy miként lehet víz a Holdon. A felszíne száraz, nincs légköre, a hőmérséklet bőven 100 Celsius-fok fölé kúszik nappal, és rengeteg sugárzás éri. Ezeket figyelembe véve a víz jelenléte nem más, mint rejtély.

A vizsgálatok alapján a tudomány arra jutott, hogy jeges objektumok és mikrometeoritok csapódhattak a felszínébe, ennek során pedig a kráterekben keletkező víz konzerválódott a felszín alatt. A NASA legújabb kutatása azonban rácáfol erre: a szakemberek szerint a napszéllel érkező részecskék közvetlenül a Hold talajában hozhatják létre a vizet. Az ezzel kapcsolatos tanulmány a Journal of Geophysical Research: Planets tudományos lapban jelent meg.

Ez az áttörés nemcsak alátámaszt egy több évtizedes hipotézist, hanem azt is megerősíti, hogy a jövőbeni emberes küldetések során fel lehet majd használni a Hold erőforrásait.

A NASA tudósai az eddigi legvalósághűbb szimulációt futtatták le, amely megmutatta, hogy milyen hatással lehet a napszél a Holdra. Ehhez egy egyedi kísérletet terveztek, amiben lemásolták a Hold zord környezetét egy olyan egyedi kamra segítségével, amelyben a vákuumkörülmények mellett Napból érkező részecskék voltak. Ezek mellett egy molekuladetektort is elhelyeztek.

Miután sikerült minden szennyeződést eltávolítani a kamrából, kiderült, hogy a napszél hatásával kapcsolatos feltételezés valósnak bizonyult.

A kísérletben a NASA Apollo–17-küldetése során, 1972-ben begyűjtött holdpormintákat használták.

Miután a minták „sütésével” eltávolították a nedvességet, a csapat egy részecskegyorsító segítségével szimulált napszél hatásának tette ki azokat. Néhány nap leforgása alatt mintegy 80 000 éves holdexpozíciót utánoztak.

Ahogy az Interesting Engineering írja: amikor a napszél protonjai – vagyis lényegében hidrogénatom-magok – becsapódnak a Hold felszínébe, nem ütköznek ellenállásba. Míg a Földet a mágneses tere és légköre megvédi ezektől a részecskéktől, a Hold esetében semmi ilyesmivel nem lehet számolni. Ezek a protonok a Hold regolitjával ütköznek, és az ott lévő elektronokkal hidrogénatomokat képeznek. Ezek a hidrogénatomok azután oxigénnel egyesülnek az ásványokban, például a szilícium-dioxidban, így hidroxilcsoportot (OH) és esetleg vizet hoznak létre.

A kutatók spektrométer segítségével figyelték meg, hogyan változott a holdpor kémiai összetétele az idő múlásával. A vizsgálat során 3 mikron körüli csökkenést észleltek az infravörös fény elnyelésében, ami a víz jelenlétére utaló nyom. Bár a csapat nem tudta megerősíteni, hogy tiszta víz keletkezett-e, az adatok erősen arra utaltak, hogy hidroxil- és vízmolekulák jöttek létre.

A tanulmány eredményei fontos betekintést nyújtanak abba, hogy miként képződhet még most is víz a Holdon. Mindez fontos információ a jövőbeni küldetések számára, az asztronauták ugyanis a helyi vizet használnák fel a létfenntartásra és a rakéták üzemanyagának előállítására.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.