Hans Christian Ørsted (nevét Oersted és Orsted formában is írják) 1777. augusztus 14-én Langeland szigetén, Rudköbingben született. Falujában nem volt iskola, így az ott élő német parókakészítő tanította németül, annak felesége pedig írni és olvasni. Anders öccsével autodidakta módon képezték magukat: Hans megtanult latinul és franciául, teológiával foglalkozott, és apja gyógyszertárában segédkezett.
A testvérek a Koppenhágai Egyetemet állami ösztöndíjjal és magánórák adásából végezték el. Anders jogot tanult, és idővel elismert jogász, majd Dánia – reakciós és rendkívül népszerűtlen – miniszterelnöke lett. Hans orvostudományt, fizikát, csillagászatot és filozófiát hallgatott, doktori értekezését Kant filozófiájáról írta, polihisztorként tudományos eszméit később is gyakran foglalta versekbe, általában latin nyelven. Európai utazásai után, 1806-tól a koppenhágai egyetemen tanított, 1817-ben a fizika rendes egyetemi tanárának nevezték ki, élete végén már félszáz tudományos akadémia és társaság tagja volt.
A fizika történetébe egyetlen kísérlete révén vonult be. Az 1800-as évek elején Európa tudósainak java részéhez hasonlóan ő is az elektromos árammal kísérletezett, kutatva az elektromosság és a mágnesség kölcsönhatását. 1819-ben, amikor egy előadásán mágneses tűt tartott egy áram alatt lévő platinadrót fölé, a tű megrándult és az északi irányból kitérve egy bizonyos szögben elfordult, majd az áram kikapcsolása után visszaállt eredeti helyzetébe. A kísérletet ezután úgy is megismételte, hogy az áram a másik irányba folyt, s a tű ezúttal az ellenkező irányban, de ugyanolyan szögben tért ki. Ørsted lényegében az elektromos áram mágneses erőterét, az elektromágnesességet fedezte fel, eredményét 1820-ban latin nyelvű tanulmányban ismertette.
Az értekezés nyomán felbolydult a tudományos közélet, Ørsted megkapta a Royal Society legrangosabb kitüntetését, a Francia Akadémia háromezer frank jutalmat ítélt meg neki. A jelenség magyarázatát a francia André-Marie Ampere adta meg, Michael Faraday és Joseph Henry munkássága nyomán az elektromágnesesség tanulmányozása, majd gyakorlati alkalmazása megváltoztatta a világot, legalább annyira, mint fél évszázaddal korábban a gőzgép, később pedig a belső égésű motor.
Ørsted az elektromágnesesség terén már nem tett jelentős felfedezést, annál aktívabb volt azonban más tudományterületeken. 1825-ben az alumínium amalgámjának lepárlásával ő állította elő először ezt az elemet tiszta fémként, bár ennek nem tulajdonított jelentőséget, s a feketebors terméséből ő izolálta elsőként a csípős piperint.
Ørsted 1815-ben a Dán Királyi Társaság örökös titkára, 1821-ben a brit Royal Society, 1823-ban a párizsi Természettudományos Akadémia tagja lett. Jelentős közéleti szereplő, hazája egyik legbefolyásosabb személyisége volt. Átszervezte a dán fizikaoktatást, az iskolákban ötven éven át az ő tankönyvéből tanították a tantárgyat. 1814-ben tette közzé a skandináv nyelvek kémiai nomenklatúráját, terminusait ma is használják. Ő hozta létre a dán meteorológiai intézet és szabadalmi hivatal elődszervezetét.
Tudományos pályafutása ötvenedik évfordulóján tisztelői egy kastélyt vettek neki, de mielőtt beköltözhetett volna, 1851. március 9-én Koppenhágában meghalt. Dániában számos köztér, intézmény őrzi Ørsted nevét, számos szobra áll, arcképe volt látható bélyegen, az 1875-ben és 1952-ben kiadott dán bankjegyeken, róla nevezték el az 1999-ben felbocsátott első dán űrholdat és a mágneses térerő CGS-mértékegységét.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
