Kontinensünk nyelvi sokszínűsége már önmagában is lenyűgöző, és akkor gondoljunk bele abba, hogy a világon nagyjából 7600 különböző nyelv létezik. És ez elenyésző ahhoz képest, amely a régmúltban volt – derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport. Az igazi „aranykor” i.e. 1000 és i.sz. 1000 közé eshetett, ekkor a bolygónk valóságos „Bábel tornya” volt. Bár pontos adatok nincsenek, a kutatók úgy saccolják, hogy több tízezer nyelv létezhetett egyszerre. A nyelvek száma évezredeken át emelkedett, és körülbelül 2000 évvel ezelőtt érte el a csúcspontját, ami 20 ezer és 75 ezer közé eshetett.
Mivel az ősi nyelvek túlnyomó többségéről nem maradtak fenn írásos emlékek, a kutatók közvetett módszereket alkalmaztak: régészeti, demográfiai és antropológiai adatokat ötvöztek matematikai modellezéssel. Megvizsgálták a közelmúltbeli vadászó-gyűjtögető társadalmak méretét, megbecsülték a Föld népességét a különböző korokban, majd ebből kalkulálták ki, hogy nagyjából hány különálló nyelvi közösség létezhetett. Arra jutottak, hogy a jégkorszak végén, mintegy 12 ezer évvel ezelőtt körülbelül 3300–7800 nyelv létezett, azaz kevesebb, mint napjainkban.
A mezőgazdaság terjedésével viszont nőni kezdett a nyelvek száma. Ahogy az emberek letelepedtek, falvak és kisebb földműves közösségek alakultak ki. Ezek gyakran hosszú időre elszigetelődtek egymástól, a beszédük fokozatosan önálló nyelvekké fejlődött (hasonló jelenség megfigyelhető ma Új-Guineában is, ahol kis távolságokon belül is különböző nyelveket beszélnek), majd elérte a már említett csúcsot.
De akkor hova tűnt el annyi nyelv? A kutatóknak erre a kérdésre is van válaszuk. Korábban a nyelvi sokféleség eltűnését elsősorban az európai gyarmatosítással magyarázták, azonban a Science folyóiratban megjelent tanulmány azt állítja, hogy a hanyatlás már évszázadok óta folyamatban volt, és a nagy birodalmak terjeszkedésekor elkezdődött. Ezekben az időkben egyre több ember kezdte el beszélni ugyanazt a nyelvet, mivel e birodalmak, például a Római Birodalom, a kínai Han-dinasztia vagy az arab-iszlám államok közös kereskedelmi, közigazgatási és kulturális nyelveket használtak. A latin, a kínai és az arab nyelv változatai a generációk során kiszorították a kisebb helyi nyelveket. Az európai gyarmati terjeszkedés 1500 után tovább erősítette ezt a folyamatot, néha az őslakos nyelvek és vallások szándékos elnyomása révén.
A nyelvi sokszínűség tehát folyamatosan halványult, és még ma is halványul. A ZME Science egy 2022-es, 6511 nyelvet felölelő globális elemzést idéz, amelyik azt vetítette előre, hogy beavatkozás nélkül legalább 1500 nyelv megszűnhet 2100-ra. A nyelvek 37 százalékát veszélyeztetettnek vagy rosszabb helyzetűnek minősítette, és megállapította, hogy a nyelv fennmaradásának legerősebb előrejelzője a születésüktől fogva tanult emberek száma. De az infrastruktúra és az oktatás is számít. A sűrűbb úthálózattal körülvett kisebbségi nyelvek nagyobb veszéllyel néznek szembe, valószínűleg azért, mert az utak a korábban távoli közösségeket összekötik a városokkal, a bérmunkával, a központosított kormánnyal és a kereskedelemben használt domináns nyelvekkel.
Több nyelvész is úgy véli, hogy a korábban említett nemzetközi modell ígéretes, ugyanakkor számos feltételezés bizonytalansága miatt óvatosan kell kezelni az eredményeket. Lyle Campbell, a Hawaii Egyetem nyelvésze szerint például az új tanulmány „a távoli múlt olyan dolgaival foglalkozik, amelyekre nehéz szilárd bizonyítékokat találni”. Számos változót, például azt, hogy mekkorák voltak az ősi etnolingvisztikai csoportok, és hogyan befolyásolta őket a mezőgazdaság, lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani. Bár ez a kutatás akár jó úton is haladhat, erősen spekulatív” – jegyezte meg még Campbell.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
Nyitóképünkön id. Pieter Bruegel híres festménye, a Bábel tornya (The Tower of Babel). Forrás: Wikipedia
