A méhek, lepkék, zengőlegyek és más viráglátogató rovarok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében. Miközben azonban a mezőgazdasági és városi területeken egyre több kutatás vizsgálja, hogyan lehet segíteni őket, a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken alkalmazott védelmi kezelések hatásáról jóval kevesebb összegzett ismeret áll rendelkezésre.
Ezt a hiányt pótolja a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetésével, 30 európai intézmény együttműködésében készült kutatás. A 46 szerző 34 eredeti adatsort elemzett, amelyek tíz ország 639 mintavételi helyéről származtak. A vizsgálatok gyepeket, erdőket, nádasokat és homokbányákat, valamint többféle kezelést fogtak át: többek között a kaszálást, legeltetést, mulcsozást, virágvetést, lékvágást és egyes területek kezelésének felhagyását.
Az eredmény első pillantásra visszafogottnak tűnik – emeli ki a HUN-REN. A beporzóbarát kezelések hatása a növényzetre, a virágkínálatra és a beporzókra az esetek többségében semleges volt. Az egyes adatsorok eredményeinek 15 százaléka mutatott pozitív, míg 3 százaléka negatív hatást. Az összesített elemzés alapján ugyanakkor valamelyest nőtt a beporzók egyedszáma és fajgazdagsága, különösen a lepkék és a vadméhek esetében.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a természetvédelmi kezelés felesleges lenne. Éppen ellenkezőleg: arra hívja fel a figyelmet, hogy védett területeken különösen fontos a helyi adottságokhoz igazított kezelés.
„Szintézisünk arra mutat rá, hogy a beporzókat segítő kezelések megvalósítása a védett területeken összetettebb feladat, mint a mezőgazdasági vagy városi élőhelyeken. Lehetséges, hogy ezek a területek eleve jobb minőségű élőhelyeket biztosítanak, de az is, hogy az általánosan alkalmazott beporzóbarát beavatkozások itt nem elégségesek” – emeli ki Süle Gabriella, a tanulmány első szerzője, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.
https://hvg.hu/tudomany/20230916_poszmehek_dongomehek_kihalas_veszelye_eletter_csokkenese_klimavaltozas_beporzo_rovarok_tanulmany
Az is elképzelhető, hogy a jelenleg alkalmazott módszerek önmagukban nem elég célzottak. Jó példa erre a ritkább kaszálás vagy az extenzívebb legeltetés. Ezek hatására magasabbá válhat a növényzet, ami egyes beporzóknak több táplálékot, a lepkék hernyóinak megfelelő növényeket, bizonyos méheknek pedig fészkelőhelyet biztosíthat.
Ugyanez a magas, sűrű növényzet azonban kedvezőtlen lehet a csupasz talajban fészkelő fajok számára, és a talajközeli mikroklímát is megváltoztathatja.
A kutatók szerint a természetvédelmi kezelések tervezésekor nemcsak a virágforrásokra kell figyelni. A jó megoldás az élőhely típusától, a táji környezettől, a korábbi területhasználattól, a helyi ökológiai folyamatoktól és attól is függ, mely beporzócsoportok védelme a cél.
A tanulmány a Conservation Biology című tudományos folyóiratban jelent meg.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
