Az antibiotikum-rezisztencia kialakulása az új antibakteriális szerek fejlesztésének egyik legjelentősebb akadálya. A gyógyszerkutatás során hagyományosan elsősorban a hatékonyságra és a célmolekulák specificitására összpontosítanak, miközben a rezisztencia kialakulásának evolúciós kockázatát gyakran csak a fejlesztési folyamat későbbi szakaszában vizsgálják – emeli ki a Szegedi Biológiai Központ közleménye.
A friss, a Nature Reviews Microbiology című folyóiratban megjelent publikáció szerzői – Pál Csaba, Szili Petra és Juhász Szilvia – szerint ez a megközelítés jelentős gazdasági és klinikai veszteségekhez vezethet, ezért a rezisztenciapotenciál előrejelzését már a klinikai vizsgálatokat megelőző fejlesztésbe integrálni kell.
A tanulmány öt alapvető paramétert határoz meg az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának előrejelzésére. Az első a rezisztencia evolúciós kialakulásának képessége, amely a genetikai mutációk és a horizontális géntranszfer – a más fajokban lévő rezisztenciát hordozó gének átvétele – révén megjelenő mechanizmusok változatosságát és mértékét vizsgálja.
A második a rezisztencia, a túlélési és szaporodási képesség (bakteriális fitnesz) és a virulencia közötti összefüggés. Fontos megállapítás, hogy a rezisztencia nem feltétlenül jár életképesség-csökkenéssel: bizonyos esetekben akár fokozhatja is a kórokozók fertőző és megbetegítőképességét.
Antibiotikum-rezisztenciára utaló jelek már olyan csecsemők bélrendszerében is megjelenhetnek, akik még soha nem kaptak antibiotikumot. Egy új kutatás szerint ebben az anyatej összetétele, a születés módja és az anya genetikai sajátosságai is szerepet játszhatnak.
A harmadik paraméter a rezisztencia hosszú távú stabilitása, különös tekintettel a kompenzációs mutációkra, amelyek ellensúlyozhatják a rezisztencia alkalmazkodási hátrányát. A negyedik a keresztrezisztencia kialakulásának lehetősége, amikor egy hatóanyaghoz történő alkalmazkodás más vegyülettel szemben is védelmet eredményez. Az ötödik pedig a rezisztenciagének egészségügyi kockázata, amelyet azok mobilitása, előfordulása humán mikrobiomokban és humán patogénekben történő jelenléte alapján értékelnek.
A szerzők ötkategóriás antibiotikum-osztályozási rendszert javasolnak. Az első kategóriába tartoznak a rezisztencia kialakulása szempontjából különösen kedvező tulajdonságú antibiotikumok, amelyeknél a rezisztenciát okozó genetikai változatok kialakulása ritka vagy korlátozott. A második kategóriában a rezisztencia jelentős „fitneszköltséggel” jár, a harmadikban pedig csak bizonyos baktériumfajokban vagy törzsekben alakul ki.
A negyedik kategória antibiotikumainál a rezisztencia széles körben, viszonylag alacsony „fitneszköltséggel” fejlődik ki. Az ötödik kategória jelenti a legnagyobb veszélyt, mivel a rezisztencia a virulencia vagy a terjedőképesség fokozódásával járhat.
Az antibiotikumok milliók életét mentették meg az elmúlt évszázadban, de a túlhasználatuk miatt egyre több baktérium válik ellenállóvá velük szemben. A probléma nemcsak akkor kezdődik, amikor feleslegesen írják fel őket, hanem akkor is, amikor a betegek nem megfelelően alkalmazzák a gyógyszert. Miért fontos a CRP-teszt, tényleg végig kell-e szedni a kúrát, és mire érdemes figyelni probiotikumok, tej vagy akár kávé fogyasztása mellett?
Az előrejelzéséhez a szerzők több korszerű módszer integrálását javasolják, emellett felhívják a figyelmet a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetőségére is, amely alapvetően megváltoztathatja a rezisztencia kockázatának értékelését és mérséklését az antibiotikumok felfedezése során. Ahelyett, hogy kizárólag a kórokozókkal szembeni aktivitásra összpontosítanának, a gépi tanulási modellek potenciálisan integrálhatják az evolúciós, genomikai és strukturális adatokat, hogy előre jelezzék, milyen könnyen keletkezhet a rezisztencia.
A mesterséges intelligencia által vezérelt evolúciós előrejelzés beágyazása a preklinikai folyamatokba lehetővé teheti a fejlesztők számára, hogy olyan antibiotikumokat tervezzenek, amelyek nemcsak hatékonyak, hanem evolúciósan robusztusak is – ezzel bevezetve az elmozdulást a reaktív rezisztenciakezelésről a proaktív rezisztencia megelőzésre.
A tanulmány legfontosabb következtetése a közlemény szerint, hogy a rezisztenciát nem utólagos fejlesztési problémaként, hanem már a gyógyszertervezés során figyelembe veendő evolúciós tényezőként kell kezelni. Ez hosszabb klinikai hatékonyságú, evolúciós szempontból ellenállóbb antibiotikumok kifejlesztését teheti lehetővé. Ezáltal növelhető a befektetések megtérülése, és általánosságban véve javítható a gyógyszerfejlesztés jövedelmezősége.
Ez azért is fontos lenne, mert az elmúlt két évtizedben számos nagy gyógyszeripari vállalat visszavonult az antibiotikum-kutatástól, az ismételt innovációs kudarcok és a gyenge gazdasági megtérülések miatt.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.