Az elmúlt pár év meghatározó munkaerőpiaci változásainak egyike az atipikus foglalkoztatási formák terjedése, ami a munkáltatói oldal számára költségcsökkentést, a munkavállalóknak pedig az egyéni élethelyzetekhez való rugalmasabb alkalmazkodást kínálja - hívja fel a figyelmet Dr. Csoba Judit, a Debreceni Egyetem Politikatudományi és Szociológia Intézetének igazgatójának és a munkaerő kölcsönzéssel és közvetítéssel foglalkozó Work Force Kft. szakmai áttekintése.
Míg a fejlett országok egyre inkább hajlanak elengedni a 8 órás munkarendet, addig Magyarországon mindössze a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása terén látszik némi előrelépés.
A részmunkaidős foglalkoztatás, a távmunka, az alkalmi vagy szezonális foglalkoztatás, de a munkaerő kölcsönzés is egyre népszerűbbé válik a technológia fejlődése előretörésével, de a cégek költségcsökkentési törekvései, vagy az Y generáció kötetlenség iránti vágya is hajtja a trendet.
Az USA-ban 2015 végén 17,8 millió "független dolgozó" volt, az előrejelzések pedig azt mutatják, hogy a számuk jelentősen nőni fog, ahogy a munkáltatók rákapnak a szabadabb foglalkoztatás ízére. A nagyvállalatok 80 százaléka tervezi rugalmas foglalkoztatási profiljának bővítését, 2020-ra a teljes amerikai munkaerőpiac 45 százalékát teszi majd ki az atipikus foglalkoztatás, és valószínűleg Európa sem sokkal marad majd el mögötte.
A mexikói telekommunikációs milliárdos, Carlos Slim szerint bőven elég lenne három napot dolgozni egy héten. Hogy ezt miért tartja jó megoldásnak, és miként tatja megvalósíthatónak arról a Bloombergnek számolt be részletesen.
A KSH 2015-ös adatai alapján, míg a 20-64 éves korosztályban, Hollandiában 27,8 százalék a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, addig Magyarország 5,7 százalékos arányával az Unió sereghajtói közé tartozik.
A 8 órás munkarendet el lehet felejteni?
A hatékonyság javítása örök kihívás a vállalatok számára, a munkavállalókat pedig piacképesebbé, kívánatosabbá teheti rugalmasságuk. Ma még inkább az életkörülmények miatt, alacsonyabb iskolai végzettséggel vagy csökkent egészségi állapottal választják ezeket az elhelyezkedési formákat azok, akik számára a hagyományos foglalkoztatás kevésbé elérhető. Egyre többen szeretnének, főképp gyermekes anyák és szellemi foglalkozásúak, a korábban megszokottnál kevesebb, de otthonról végezhető feladatot ellátni, akár egyszerre több munkaadónak is. Ez a szabadság olyannyira értékes lehet számukra, hogy a fizetésük egy részét is hajlandók feláldozni érte.
A piac rugalmasságát segíti, hogy a toborzással, adminisztrációval, bérszámfejtéssel, be- és kiléptetéssel kapcsolatos feladatokat a munkaerő-kölcsönzők akár teljesen átvállalják, így a vállalatok rugalmasabban reagálhatnak a gazdasági és piaci változásokra, szezonális igényekre, illetve az alaptevékenységükhöz kötődő feladatokra összpontosíthatnak. A munkavállalók szempontjából, akár szabad akaratból, akár „kényszerből”, két állandó munkahely közötti időszakban, jó megoldás kölcsönzött munkaerőként dolgozni, de sok munkavállaló jelezte, hogy a kölcsönzöttként történő foglalkoztatásból gyakran tartós munkaviszony is kialakul.
Bár számos munkaerő-piaci problémára jelenthetne megoldást a távmunka és a munkavállalók részéről is nagy igény lenne rá, ehhez képest a munkáltatók többségénél erre nincs lehetőség. A magyar vezetők még mindig azt gondolják, hogy a dolgozók csak akkor végzik rendesen a munkájukat, ha szem előtt vannak.
Noha jelenleg a munkaerőhiány az égetőbb probléma és kevésbé a munkaerőpiac rugalmassága, e két tényező összefügg. A megfelelő munkaerő megtalálásában és megtartásában ugyanis a munkavállalók igényeihez is igazított foglalkoztatási formák versenyelőnyt jelenthetnek a cégeknek, az Y generáció megszerzésében pedig egyre fontosabb lesz a személyre szabott munkarend.
