Nehéz eldönteni a Megyei Jogú Városok Szövetségének illusztris frontembereiről, hogy madzagon rángatott Hakapeszi Makik, vagy puszta élvezetből hazudoznak. Megnyilvánulásaik alapján bármelyik változat elképzelhető, kérdés, változtat-e ez azon a katasztrofális helyzeten, melybe a Kósa-Szita szerzőpáros szerint természetesen Gyurcsány Ferenc és Lamperth Mónika – melegít Bajnai Gordon – taszította az önkormányzatokat, s amely miatt most a legalázatosabb folyamodvánnyal kúsztak Orbán Viktor kegyelmes lábai elé.

Erősen tévedtünk, mikor azt hittük, hogy Mátrai Mártát nem lehet szervilizmusban felülmúlni: „Arra kérjük a miniszterelnök urat, hogy segítsen ki minket az adósságcsapdánkból – mondta Szita Károly, Kaposvár polgármestere az Önkormányzatok az adósság csapdájában című rendezvényen” olvassuk a tudósítást, és, sajnos még további „homo fidesicus”-idézetek miatt leszünk kénytelenek pirulni az elkövetők helyett. Eszerint a miniszterelnök személyesen fogja előkotorni a gurigákat a lajbizsebből, hogy alattvalóit kegyesen kisegítse, ott pedig még véletlenül sincs egy fillér sem a megemelt áfából, csökkentett szoctámokból, netán elkonfiskált manyup-pénzből, ez kizárólag a tokaji szőlők, esetleg a bőven fialó könyvkiadás haszna, no meg az államadósság-csökkentő (k)alap pénzecskéje.

(Update: tényleg nincs, a mesterien dramatizált szeánszon részletekről nem esett szó, utána egyes kormányzati emberek újabb, a kötvények kiváltására szolgáló kötvénykibocsátásról deliráltak. Tehát ezt sem bírjuk visszalapátolni a lóba, csak át vele a palánkon.)

Van valakinek egyetlen pillanatig is kétsége afelől, hogy Orbán Viktor valóban kisegíti kedves segédcsapatait a dágványból? Ne legyen, meg volt beszélve. De afelől se legyen, hogy mivel jár ez. Tanulmányozásra ajánlhatjuk a Keresztapa című opus bármely darabját, de, hogy ne rugaszkodjuk el túlságosan: elég a tavaly lenullázott, kiherélt megyék sorsára vetni egy pillantást: adósságrendezés címén elvették tőlük az intézményeiket, mondván majd a területfejlesztésben számítunk rátok, fiúk, aztán e teljes kompetencia – még a látszatra sem adva – egy Orbán-vezette szűk kormánybizottság kezében landolt. Ma egy megyei önkormányzatnál a leggyakrabban használt szoftver a pasziánsz, összvagyonuk pedig az előrelátóan megrendelt szolgálati műszálas bocskai és a megyebálokon kötelező díszmagyar. Ez vár az ország 3200 településére: kisemmizés, nulla mozgástér, totális alávetettség.

Persze a történetünk úgy lesz kerek, ha nem hallgatjuk el az elejét sem: 2006 ősze élénken él emlékezetünkben, de nem emiatt. A titkos kormányhatározatba foglalt, az ENSZ, a Cion bölcsei és az EU által szentesített intézményes, nagyipari szemkilövetés mellett zajlott egy Fidesz-kongresszus is Győrben, amely után Orbán Viktor kifejezetten felszólította a választási győzelem eufóriájából épp csak ébredező, totálisan besárgult önkormányzati szférát, hogy bocsásson ki kötvényeket, fejlesszen hitelekből, „jövünk majd, kedves barátaim, és rendezzük a dolgot”.

A narancsszínbe borult helyi erők meg is kezdték nagy erőkkel a pénzköltést: szökőkutak, templomkerítések, díszburkolatok, üptre-semmire felújított épületek, fenntarthatatlan fürdők és sportlétesítmények díszlenek országszerte. Kifizetve még nincsenek, de a műkő már porlik sok helyen, mint a székely. Hogy ne maradjunk aktuális példa híján: épp a napokban adták át Kaposváron (a Szita Károly vezette városnak 2007-2010 között 10 milliárd forinttal nőtt az adósságállománya) a negyedmilliárdért felújított Rippl-Rónai villát, impozáns látogatóközponttal kibővítve, mely utóbbit, mivel fűtésére, őrzésére, értelmes tartalommal való megtöltésére nincs pénz, nyilván azonmód be is zárják. A lényeg valószínűleg amúgy is az építtető személye volt, a valaha jobb napokat látott múzeumot pedig rongylabdaként rugdalja egymásnak az állam, a megyei és a városi önkormányzat.

S, hogy visszatérjünk a „homo fidesicus” borotválkozó tükréhez: az a Szita Károly, aki a helyi sajtóban felháborodottan tagadja, hogy városa el volna adósodva, és esküdözik, hogy a felvett hitelekből egyetlen fillér sem ment folyó kiadásokra, csak fejlesztési önrészre, kicsit odébb, a Megyei Jogú Városok szövetségének társelnökeként már „adósságcsapdáról” jajong, és arról, hogy az MSZP-kormányok elvonásai miatt volt kénytelen az önkormányzat hitelfelvételre. Hiába, a kaposvári színház… Ha Pokorni Zoltán nem figyelmeztet bennünket a 90-es IQ szabta korlátokra, a „kognitív disszonancia” kifejezést tartanánk ideillőnek. És aztán járhatnánk a bíróságra, hogy hány glóriás édesanya becsületébe gázoltunk bele.