„A kérdés, hogy fel tudjuk-e venni a kesztyűt, tudjuk-e, hogyan kell újjászervezni és megújítani a mai európai politikai és gazdasági rendszert. És ha igen, vajon Európa népei megértik-e?” – kérdezte tavaly a miniszterelnök stílszerűen a Kerényi Imre képeiből rendezett kiállítás megnyitóján.

„Mi az, hogy! Nagyon is, naná!” – felelik Európa népei.

Európa népei – többnyire – megtanulták, mindegy, hogy külföldről, vagy otthonról akarják őket leigázni; egy hazai elnyomó semmivel sem kellemesebb, mint egy külföldről érkező. Európa népei éppen ezért bizalmatlanok a saját jogkörüket kiterjesztő, a korlátokat, a kritikát nehezen viselő, a „kisemberekre” hivatkozással a gazdagok, a nagyvállalatok, a „gazdasági érdekcsoportok” ellen izgató hatalmakkal szemben. Európa népei számára – többnyire – evidencia, hogy a drágaság, a szegénység ellen kiszámítható gazdaságpolitikával, hatékony szociálpolitikával lehet küzdeni, és nem alkotmánymódosítással.

A kérdés tehát nem a fönti, hanem az, hogy a magyarok megértik-e, mi az, amit Európában pontosan értenek.

Orbán Viktor abban bízik, hogy nem. A gránitfaragó parlamenti fölszólalásában egy szót sem pazarolt a most benyújtott módosításokra. Nem látta szükségét indokolni, hogy miért kell kidobni húsz év joganyagát, megkötni a köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság kezét, miért kell tovább- – és pont így – korlátozni a véleménynyilvánítás szabadságát, miért képezi a jogrendünk alapját a hajléktalanok önkormányzati vegzálása, miért van szükség a család fogalmának újabb szűkítésére, és miért alaptörvényileg stigmatizálja ellenfeleit.

Orbán Viktor egyetlen dologról beszélt. A rezsicsökkentésről. Meg a rezsicsökkentés útjában álló, a magasabb jót értékelni képtelen bíróságokról. Úgy hiszi, hogy olyan elvont dolgokkal, mint jog, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok nem érdemes foglalkozni. Azt az emberek úgysem értik. A kormányfő és társulata végkép beásta magát a csirke farhát-, közgyógyellátási igazolvány-hadállásba. Bunkerkormány.

Ám ez a kommunikáció, azon túl, hogy a magyarok mélységes lenézésén nyugszik, nem is biztos, hogy célravezető. Azok, akiknek jogait korlátozzák, vagy ismernek olyat, akit jogaiban korlátoznak, valószínűleg szívesen hallottak volna valamit az okokról is. Azokat, akik más okból nem szeretik Orbánt, abbéli meggyőződésükben erősítette meg, hogy mellébeszél. Azok pedig, akik szerelmesek a miniszterelnökbe, azt várták volna, hogy kimutassa, hogy a kekeckedő Ab-döntések, az alaptörvénybe foglalt kommunista rémtettek, a szekták, és a házasság intézményének megbecstelenítése mögött személyesen Bajnai Gordon áll. Azokat meg, akik tesznek arra, hogy mi van az Országgyűlésben, néhány százalék csökkentés sem fog meghatni, viszont nagyon idegesek lesznek, ha egyszer arra eszmélnek, hogy nincsen áram.

A miniszterelnöknek föltehetőleg legfőbb tanácsadója javasolta, hogy így és erről beszéljen, de valószínűleg egyszerűbb lett volna csak annyit mondani, hogy mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben, vagy nem hallgatni a tanácsadóra, hanem utánozni őt, és hasba rúgni mindenkit, akinek nem tetszik ez az egész.