A tanodák fontos elemei az esélyteremtésnek, hiszen a halmozottan hátrányos helyzetű, zömében roma gyerekek számára szerveznek iskola utáni fejlesztő, integrációt segítő foglalkozásokat. Az esélykiegyenlítésben nem jeleskedő oktatási rendszerünk javítására adnak lehetőséget, uniós forrásokból, már jó ideje.

A pályázati jelleg miatt nehézkes is a dolog, most például a többség május körül zárta a pályázatát, azóta várják az új kiírást. Ami már végre elérhető, decemberig lehet beadni az új pályázatokat. Aztán jön még az elbírálás. Talán tavasszal, vagy a tanév vége fele indulhatnak a szerencsések. Van, aki önerőből próbálja addig továbbvinni. Más bezár, mert nincs forrása. Szakaszos a felzárkóztatás. Igazodik a pályázati etapokhoz.

Most új kiírás van, amiben próbálták a régebbi hibáit korrigálni. Ez három évre szól, 2018. augusztusáig biztosítja majd a működést, ami óriási tervezési lehetőség, és nagy pénz is. 25-30 millió forintot nyerhet el egyenként a 170-200 nyertes pályázó, összesen 5 milliárd forint értékben.

Most látszik csak, milyen elképesztően sok intézmény, szervezet van ma Magyarországon, aki elkötelezett az integráció iránt. Tényleg lelkesítő, hányan érdeklődnek, pályáznak. Ezután biztosan megváltozik majd minden.

És ugye ott vannak a pályázatíró cégek is. Akik naponta bombázzák ajánlattal azokat, akikről tudják, hogy érintettek tanodaügyben, felzárkóztatásban. És persze azokat is, akiknek még nem mozdult az érdeklődése a halmozottan hátrányos helyzetűek felé, de most itt a nagy lehetőség. Pályáznak hát olyan városokban is, ahol nem is jellemző probléma az integráció, egyházi szervezetek, akiknél nem is jellemző a roma gyerek, de kell a pénz, van helye, csak jól meg kell írni a pályázatot. És aki jól megírja, az jól is számol el vele. Erre vannak ugye a pályázatírók, akik a szolgáltatásaikat elszámolással és kapcsolatrendszerrel együtt ajánlják. Sőt, „teljes körű projektmenedzsmenttel”. Mert a „a gyakorlatból tudják, hogyan működik a pályázat”. Igen, ezt jól megtanulták.

Az utóbbi pályázat sem volt semmi... úgy 180 tanoda nyert támogatást. Köztük sok olyan szervezet is, akiknek a neve semmit sem mondott az integrációban rég dolgozó szakembereknek. Frissen alakult roma szervezetek, melyekről azóta sem nagyon tudni semmit. És voltak tapasztalattal bíró tanodák, akiknek neve volt a szakmában, de nem nyerhettek. Végül is senki sem firtatta a döntéseket. Lassan hozzászokunk már, hogy így működik.

Érdekes adat azért, hogy a módszertani tudásmegosztásra, hálózatosodásra hivatott Tanoda Platformhoz hányan csatlakoztak? Hányan szerették volna nyilvánossá tenni munkájukat, tapasztalatukat, részt venni a konferenciákon, egyáltalán regisztrálni magukat a nyilvános tanodatérképen?

Erre mindössze 83 tanoda jelentkezett. Persze lehet, a többiek mindent tudnak, nem kell tudásmegosztás, és jobban szeretnek egyedül dolgozni. Talán nekik már nem is kell pályázniuk, hiszen sikeres munkájuk révén már megoldódott körükben az integráció.

Hogy mi lesz a mostani döntéseken? Ki tudja? A pályázatírók újra pontosan leírják majd a kulcsszavakat. A bírálók pedig meghozzák a döntéseiket. Az meg, hogy a terepen mi van, eddig sem izgatott túl sok mindenkit.

Mindenesetre az érdeklődés a pályázati lehetőség iránt elképesztő. Mégis, látva a megkereséseket, egyeztetve másokkal, akik hasonló tapasztalatokról számolnak be, valahogy úgy érzem, ez nem a roma integráció iránti elköteleződésnek szól. Sokkal inkább az így, könnyen megszerezhető pénznek.  Mert lesz, aki könnyen megszerzi. Efelől nincs kétségem.