Mint tudják, ez a rovat itt kisebb nagyobb közéleti abszurditásokkal foglalkozik. Jó ideje azonban bajban vagyunk, a bőség zavarával küszködünk, és nehezen tudjuk megmagyarázni magunknak, hogy miért nem foglalkozunk ezzel vagy azzal az üggyel, miért nem emlékeztünk meg erről vagy arról a hülyéről, és miért térünk vissza teljesen jelentéktelen szereplőkre többször is, ha a nagyobbak nem tudnak beférni a válogatásba. Ezen a héten is gazdag volt a termés, mi mégis egy apróságra térnénk vissza. Meg is mondjuk, hogy miért.

Ha van fojtogatóan elviselhetetlen a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, de annyira, hogy az ember nyüszít dühében, akkor az az, hogy miközben selejteket ünnepelnek, és halmoznak el mindenféle földi jóval, művészként köszöntik a giccsnököt, és tudóssá magasztosul a bolond, aközben effektív senkik állnak ki gyalázni valakiket, s ha erre az utóbbiak fölhívják az előbbiek szíves figyelmét, azok őszintén föl lesznek háborodva. A „valakik” nem úgy értendő, hogy minden megtámadott zseni (bár az is akad közöttük), vagy, hogy bizonyosan erkölcsi fenomén, de valamit valamikor csinált már életében, vagy legalábbis létezik olyan, aki számot tud adni erről.

A rendszer szellemi vezetője és operatív irányítója nyilván direkt provokálja nímandokkal a fajsúlyosabb személyiségeket és a széles közvéleményt, s tőle ezt rossz néven venni nem lehet, míg mindig akad jelentkező az öntudatos lófaszjóska szerepére. A legkényelmesebb az, ha van, aki magánszorgalomból jelentkezik a feladatra, és még szóvivőnek vagy elszámoltatási biztosnak sem kell kinevezni, az pedig egyenesen főnyeremény, ha teljes kollektívák lépnek a nemzeti együttműködés szolgálatába.

Jelöltekből nincs hiány. Nagy a tülekedés az „Oroján Sándor Önkéntes Senkiházi Szocialista Brigád” kitüntető címért, de mi a zavarba ejtően nagy választékból ezúttal – bár erősen megfogadtuk, hogy többet nem foglalkozunk velük – a Jólét és Szabadság nevű izét választottuk.

A JESZ-ről egészségesebb lelkületű olvasóink persze mit sem tudnak, hiába emlékeztünk meg már többször róluk, folyamatosan el kell, tehát ismételni, hogy ez a valami az egykori Magyar Demokrata Fórum utódszervezete; a párt pinaszakáll-frakciójából és néhány olyan személyből verbuválódott, akik annyira jelentéktelenek, hogy a még kizárni is elfelejtették őket valamelyik korábbi belsőharc alkalmával.

A JESZ a hírekbe csak és kizárólag Bokros Lajos állandó baszkurálásával tud bekerülni. Fixa ideájuk, hogy nekik jár egy brüsszeli mandátum, mert a választók nem a Bokros vezette listára szavaztak, hanem az akkor még nem is létező JESZ-re, meg annak politikailag és intellektuálisan változatlanul nem létező elnökére, akit persze hívnak valahogy, csak nem jut eszünkbe hogyan. Ezért a JESZ újabb és újabb támadásokat indít a képviselői hely megszerzéséért, amelyeknek mindig az a veleje, hogy Bokros egy tolvaj, parazita, ráadásul kókler is – és ennek a kurzusmédia bő terjedelemben mindig teret is biztosít. Mondjuk, a legutóbbi akciójukról beszámolt az Index is – ki tudja miért? –, ám ez legyen az ő bajuk, biztos másnapos volt a szerkesztő, velünk is előfordul, ettől még nem szólnánk.

Azonban a jeszesek most azt találták ki, hogy Bokros plagizálta a doktoriját. Igen, jól hallották, a Jólét és Szabadság - Demokrata Közösség élén valami pinaszakállassal plágiummal vádolja Bokros Lajost.  És ez, bevalljuk, kicsit bánt minket. No, nem feltétlenül Bokros miatt, hanem mert itt ül a szomszéd szobában egy rakat ember, akinek a mai napig dolga van (a JESZ kedvéért: munkát végeznek) egy valódi plágiumüggyel, nem beszélve az ügyet kipattintó szerzőről, aki hónapokat töltött azzal, hogy kiderítse, mi az igazság Schmitt Pál „doktorija” körül. Fölkutatta, és aprólékos szövegelemzésnek vetette alá az írásműveket, s ennek eredményeként a magyar közbeszéd részéve tette a „plagizálás” kifejezést.

Erre jön ez a Jesz, illetve, hogy a lúzerség még töményebb legyen, annak ifjúsági tagozata, és közli: Bokros doktorija gyanús, mégpedig azért – nagy nehezen sikerült csak kibogoznunk, hogy mi is az állítás alapja – mert az irodalomjegyzékben vagy negyven spanyolul írt mű található, és szerintük teljes képtelenség ennyit spanyolul elolvasni és kijegyzetelni.  Mondjuk ezen az alapon a jeszteleneknek minden cetlinél terjedelmesebb szöveget gyanúsnak kéne találniuk, már, ha a saját képességeikből indulnak ki. De tegyünk egy pici kitérőt.

 Az ügy ugyanis nem új, magvát az képezi, hogy Bokros a hetvenes évek végén ösztöndíjjal Panamában járt, és életrajza szerint az ott szerzett tapasztalatokat használta föl „A közép-amerikai iparosítás és integráció, a közép-amerikai közös piac fejlődéséről” című disszertációjához. A kilencvenes évek közepén többen kétségbe vonták, hogy Bokros Panamában járt, így például Morvai Ferenc kisgazda képviselő, kazángyáros és Petőfi-kutató, (akinek Bokros akkor spanyolul válaszolt a parlamentben), illetve szegény, szegény Kéri Edit színművésznő, aki azt a papírt lobogtatja, amelyet a panamai egyetem küldött, hogy szenyor Bokros nem szerzett semmiféle címet. A gond az, hogy a fentiekből kitűnik: nem is kellett, de ez már nem lehet akadálya egy igazi telivér elméletnek, miszerint Bokros nemhogy Panamai Állami Egyetemen nem járt, de a budapestin sem, igazából Rosztovban végzett, ott ahol, Horn Gyula, azt nem teszik hozzá, hogy föltehetőleg veseleverés-szakon. Mondanak viszont mást: mivel Bokros a Közép-Európai Egyetem tanára, azt pedig Soros György pénzeli – olajpénzekből, tudvalevőleg, ugyanis Sorosnak „Oil Company-je van New York-ban” ezt Kéri Edit saját kezűleg írta ki az „1988-as New York-Manhatten-i telefonkönyvből” – így a Soros-féle erkölcsi fertő megtestesítője a magyar s európai politikában, ami teljesen egyértelmű, hiszen a CEU-n Casanova szobra áll az előcsarnokban. Tyűha. (Giordano Bruno egyébként, de tényleg mindegy, a fene se ismeri ki magát ezek között a halott skandináv tájfutók között.)

Na, már most. Komoly médiapiaci szereplő ilyesmikkel nem foglalkozik. A magyar közszolgálati rádió viszont behívta a stúdiójába a Jesz ifjúsági lerakatának vezetőjét (le nem írjuk a nevét, azért mindennek van határa!), hogy a Bokros-ügyről faggassa, miközben Bokros Lajost, aki mégiscsak a huszonkét magyar EP-képviselő egyike, másfél éve nem voltak képesek meginterjúvolni. Természetesen a központi pártlap is kitért az esetre, online verziójában az alábbi ízléses címlapképpel:

Arról jóval kevesebb szó esik, hogy ugyanezen a héten zavarta el a bíróság a halálba a JESZ-t, mondván nincs alapja a Bokrossal szembeni kártérítési igényüknek, egyben kötelezte őket 5 millió forint perköltség megfizetésére. Költséges hobbi ez a Bokros csesztetés, de, ha jól látjuk, futja rá. A szervezet például egy zöldszámot (melynek költségét nem a hívó, hanem a hívott fél állja) is üzemeltet, kifejezetten a Bokrossal kapcsolatos feljelentések számára. Ezt, ni:

06-80-204-431

Ha önöknek is elegük van abból, hogy bal s jobboldalon egyaránt az összes karakteres szereplőt (akiknek egyébként lehet számtalan hibájuk, mint ahogy Bokrosnak is van elég) kiszorították a magyar közéletből a szíjjártópéterek, akkor hívják nyugodtan ezt a számot, s kedvünkért csak mondjanak annyit, pinaszakáll.