Az Európai Unió azzal a szándékkal jött létre, hogy gyorsan változó világunkban

© AP

a lehető legjobb lehetőségeket nyújtsa a kontinens lakóinak. Az együttműködés erőt adhat mindannyiunknak, ha hajlandók vagyunk kritikus szemmel nézni önmagunkat és alkalmazkodni korunk követelményeihez.

A globalizáció új lehetőségeket kínál, de veszélyeket is rejt magában, amit a Londonban július 7-én elkövetett szörnyű terrortámadások is bizonyítanak. Együtt képesek vagyunk, sőt csak együtt vagyunk képesek lehetőségeink maximális kihasználására és a veszélyek csökkentésére.

A hollandiai népszavazást megelőző vitákban nagy hangsúlyt kaptak és döntő szerepet játszottak az emberek európai szuperállamtól való félelmei éppúgy, mint fenntartásaik az európai integráció szélesítésének gyors üteme miatt. Az uniós lakosság aggályainak és vágyainak igenis központi szerephez kell jutniuk azokban a döntésekben, amelyek az európai együttműködés irányát hivatottak meghatározni.

Ezért jómagam örültem, amikor az EU-tagállamok képesek voltak megegyezni abban, hogy gondolkodási időt hagynak maguknak; és ezt az időszakot reményeim szerint Hollandia is jól fogja hasznosítani. Meggyőződésem, hogy miután mindannyian jól átgondoltuk a dolgainkat, nem érjük be csupán egy fejlett vámunióval, hiszen ennél mindannyian sokkal nagyobb mértékben függünk az EU-tól.

Szóval milyen Európai Uniót is szeretnénk? Olyat, amely elsősorban az önös érdek megszilárdítására összpontosít, vagy olyat, amely reformokat hajt végre, és szolidaritást vállal a kevésbé jómódú tagállamokkal és a környező világgal? Természetesen az európai mezőgazdaság nagyon fontos dolog, és természetesen nem szabad szemet hunynunk az európai gazdák és családjaik problémái fölött. De a jelenlegi rendszer, amelynek keretében Brüsszel hatalmas támogatásokat folyósít, már nem tartható fent sokáig.

Igazságos-e az, ha korlátozott lehetőségeiből Brüsszel ilyen sokat költ a gazdag tagállamok egyes régióira? Nem szolgálna-e jobb, nemesebb célokat ugyanez a pénz a kevésbé jómódú új tagállamok szegény régióiban? Hogyan alakíthatunk ki olyan új pénzügyi rendszert, amely tágabb mozgásteret teremt a kutatásra, az innovációra, a nemzetközi környezetvédelmi politikára és a határokon át terjedő bűnözés elleni küzdelemre? És miként képzeljük el az európai politikai irányvonal megújítását, hogy erősek maradhassunk az Egyesült Államokkal és Kínával szemben? Amikor az Európai Tanács megvitatta az elkövetkező évek költségvetését, ezek a kérdések jelentős súllyal estek latba.

Hollandia már eddig is tettekkel bizonyította, hogy szolidáris és megbízható európai partner. Immár több mint egy évtizede mi vagyunk az EU-költségvetés legnagyobb nettó befizetői. Ez azt jelenti, hogy az európai szolidaritás jegyében arányát tekintve a holland családok évek óta többet fizetnek, mint más tehetős EU-tagállamokéi. Azt szeretnénk - és ezt jogos óhajnak tartom -, hogy olyan mértékű nettó befizetők legyünk, mint a hasonló gazdasági helyzetben lévő többi tagállam.

Minden tagállamtól elvárható a szolidaritás. Más szóval az egyes országok által a közös kasszába befizetett, illetve onnan kapott összegeket a népesség egy főre jutó anyagi forrásainak függvényében kellene meghatározni. Bár Hollandia gazdasági növekedése az utóbbi időben visszaesett, nagy erőfeszítések és fájdalmas reformok árán sikerült stabilitási és növekedési paktum keretein belül maradnunk. A holland polgároknak áldozatokat kellett hozniuk, és a holland állami intézményeknek drasztikusan vissza kellett fogniuk kiadásaikat. A stabil pénzügyi és gazdasági körülmények megteremtésével az európai növekedést segítjük. Ez is a szolidaritás egy formája.

A népszavazás eredményétől függetlenül, ha megkérdezik a hollandokat, támogatják-e az EU-tagságot, több mint háromnegyedük igennel válaszol. Mi olyan uniót akarunk, ahol az emberek jól érzik magukat, olyan uniót, amely szolidáris a kevésbé tehetős tagállamokkal, olyan uniót, ahol a tagok a létfontosságú reformokat önös érdekeik elé sorolják.

Vannak, akik attól tartanak, hogy mostanában veszélybe került mindaz, amit Európa az utóbbi évtizedekben elért. Szerintem a megfontolásokra szánt jelenlegi időszak lehetőséget teremt arra, hogy elhárítsuk a ránk leselkedő veszélyeket, és megteremtsük a feltételeket az unió alkalmazkodóképességének megújításához.

JAN PETER BALKENENDE

(A szerző Hollandia miniszterelnöke)