Mohácsi Erzsébet

Mohácsi Erzsébet: Ebben az ügyben meg kellett szólalnunk, ezért tartottunk sajtótájékoztatót a Szociális Szakmai Szövetséggel, a Szegénységellenes Hálózattal és a gyerekszegénység elleni program munkatársaival együtt. Jeleztük, nem értünk egyet a monoki kezdeményezéssel. A segélyek összegének csökkentésével, illetve feltételhez kötésével nem lehet felszámolni a tömeges munkanélküliséget. Sokkal inkább több és hatékonyabb munkahelyteremtő programra lenne szükség. Meg kell jegyezni, hogy a segély már napjainkban sem teszi lehetővé az aktív munkakeresést a kis falvak lakói számára, mert nincs elég pénzük az utazásra. Alapítványunk elsősorban az iskolai szegregáció ügyében lép fel, de a segélyezés megszigorítása, feltételhez kötése a gyerekek sorsát is érinti. Mivel a segélyezést iskolába járáshoz kívánják kötni az önkormányzatok, világos, hogy illetékesek vagyunk ebben az ügyben. A segélyezési rendszer valóban nagyon bonyolult, nehezen áttekinthető. Mondhatjuk, hogy a segélyezésnél az egyik feltétel a másik függvénye. Például a rendszeres gyermekvédelmi támogatás folyósítása feltétele annak, hogy egy családot hátrányos helyzetűnek regisztráljanak. Halmozottan hátrányos helyzetű az a család, amely gyermekvédelmi támogatásra jogosult, és egyik szülő végzettsége sem haladja meg a nyolc osztályt. Ha valamilyen okból megvonják a gyermekvédelmi támogatást, a törvények értelmében a család többé nem hátrányos helyzetű, és elveszít egy csomó egyéb olyan jogosultságot is, mint a gyerekeknek járó ingyen tankönyv vagy ingyen ebéd a napköziben.

hvg.hu: A közmunka megszervezésében sem jeleskedik sok önkormányzat. Ugyanakkor az értelmes munka - gazdasági hasznától függetlenül - mégiscsak többet tesz az önbecsülés szempontjából, mint az, ha valaki egész életében segélyre szorul. Van egy pont, ahol az állam nem engedhet: és ez a gyerekek tankötelezettsége, a kötelező iskolalátogatás. Nem ért egyet azzal, hogy a nevelési segélyt vagy a családi pótlék folyósítását ehhez a feltételhez kössék?

M. E.: Tény, hogy a szülő törvényes kötelezettsége, hogy iskolába járassa a gyerekét. Ugyanakkor az iskolának, illetve az önkormányzatnak kötelessége biztosítani a gyereknek a megfelelő szintű és minőségű oktatást. De az indokolatlan hiányzás, illetve az iskolakerülés problémája nem olyan súlyos, mint ahogy most beszélnek róla. Kézdi Gábor kutatása bizonyítja, ez a gond csak az összes iskolába járó gyerekek egy százalékát érinti. Az ilyen tanulók  túlnyomó többsége túlkoros, többször bukott, elmúlt tizennégy éves, sőt, tizenhat is. Az alsó tagozatosok között alig van iskolakerülő. Amúgy a kényszer ebben az esetben sem biztos, hogy eléri a célját: ha egy szülő nem járatja rendszeresen iskolába a gyerekét, nem biztos, hogy ha megfenyegetik a nevelési támogatás elvonásával, akkor meg fogja tenni. Munkánk során sok olyan esettel találkoztunk, amikor az iskolák nemkívánatosnak tekintették a roma gyerekeket, és minden eszközzel megpróbálták elérni, hogy távol tartsák őket. Ez történt Kerepesen a közelmúltban, ahol konkrétan kitiltottak cigánygyerekeket az iskolából, majd a jegyző megbírságolta a szülőket, mert a gyerekeik sokat és igazolatlanul hiányoznak. A szülők nem fizették be a bírságot, nem volt pénzük. Ekkor az önkormányzat kötelezheti őket közmunka végzésére, s ha ezt nem teljesítik, újabb szankciókra számíthatnak.

hvg.hu.: Bonyolítják a helyzetet a fegyelmi problémák az iskolákban, terjed az erőszak.

M. E.: Ez sem egyértelmű. Itt van például a nyolcadik kerületi „tanárverés” ügye. Tény, hogy az Erdélyi utcai iskola diákja agresszíven lépett fel, csúnyán viselkedett, szemtelen volt, de nem bántalmazta a fizikatanárt. A gyereket a fegyelmi tárgyaláson kizárták, mi egyetértettünk ezzel a büntetéssel. Az ügyet azért vállaltuk el, hogy jobban belelássunk az iskola életébe, és változásokat kezdeményezzünk. Megjegyzendő, hogy az Erdélyi utcai iskola, ahol az eset történt, szegregált, ugyanúgy, mint a többi intézmény, ahol ilyen incidensekre került sor a közelmúltban. Tárgyalunk a nyolcadik kerületi önkormányzattal, hogyan lehetne javítani a helyzeten. De ez nem egyszerű, mert az iskola bezárása sehova sem vezetne: a nyolcadik kerületben, az ELTE Fazekas Mihály gyakorló iskoláján kívül, ahol egyáltalán nincsenek cigányok, szinte minden iskola szegregált, diákjaik hatvan-hetven százalékban romák. Döntő kérdés, hogy milyen a kapcsolat a pedagógus és a szülők között. Ezt, aki magam is tanítottam egy kilencedik kerületi iskolában problémás gyerekeket, köztük cigányokat, biztosan állíthatom. A szülők és a pedagógusok közötti konfliktusok egyik fő oka az, hogy megszűnt, pontosabban nem kötelező a családlátogatás. A tanároknak semmiféle kapcsolatuk nincs a szülőkkel. Ha a tanárok mégis kimennek a cigánytelepre, a szülők megtiszteltetésnek tartják, hogy eljött hozzájuk a pedagógus, igyekeznek a kedvében járni.

Pelle János