Orbán Viktor. Bécsi látogatása után  a magyar a sajtónak nyilatkozik © MTI - Koszticsák Szilárd

Egy éve sincs, hogy Orbán Viktor egy zártkörű beszélgetésen elmesélte: az őszödi beszéd kiszivárgása után a párt vezetősége kollektíve pezsgőt bontott és ivott a közelgő tizenkét éves kormányzásra. Akkor vált előttük világossá, hogy Gyurcsány Ferenc – mint az ominózus beszélgetésen fogalmazott – „idióta”, akivel azonban a Fidesz megütötte a főnyereményt. Ha ugyanis szépen magára hagyják, és csak arra ügyelnek, hogy az őszödi beszéd után a szocikat szorosan hozzáláncolják, akkor Gyurcsány előbb vagy utóbb magával rántja a pártot, az MSZP a történelmi megsemmisülés útjára lép, a Fidesznek és persze Orbánnak pedig egyszerűen az ölébe hullik a kormányzás. A Fidesz „viktoriánus” magja 2006 óta e stratégia mentén politizál, egy pillanatra sem tért le erről az útról; ha kellett, hangzatos ultimátumokkal, vagy csak az előrehozott választás mumusával rendre elérték, hogy Gyurcsány menekült előre, a szocikat pedig mint túszokat vitte magával. A válság kitörésekor a politológusok ennek az úgynevezett őszödi paradigmának a végét mondták ki, és jól el is vitatkoztak a témáról.

Az őszödi paradigmának azonban – akármit is mondanak a politológusok – csak akkor van vége, ha a játszma szereplői is úgy akarják, márpedig a jelek szerint Orbán tántoríthatatlanul halad előre a régi úton, Gyurcsány pedig továbbra is a kezére játszik. Ne becsüljük le Orbán történelmi ösztöneit, inkább figyeljük a játékot, és vegyük észre, hogy a válság miatti rövid átmeneti zavar után mintha minden ismét Orbán forgatókönyve szerint rendeződne!

Először is: Gyurcsány csak akkor tudja megszakítani az őszödi paradigmát, ha képes gyorsan és hatékonyan kezelni a válságot, minden más esetben csak tovább ássa a már amúgy is mély gödröt saját maga és a pártja alatt. A múlt héten azonban azt láttuk, hogy Gyurcsány nagy dérrel-dúrral beharangozott programja után rekordmélységekbe gyengült a forint, és egyre több elemző egy közelgő államcsődről, de legalábbis a válság gyors magyarországi elmélyüléséről, a pénzügyi ellehetetlenülés réméről beszélt.

A forint gyengülése és a harmatgyenge program tovább erodálta a Gyurcsány képességeibe vetett hitet a ballib oldalon. A helyzet komolyságát mutatja Gyurcsány szempontjából, hogy az egyik véleményformáló, Békesi László volt pénzügyminiszter még a miniszterelnök épelméjűségét is megkérdőjelezte. „Nevetséges arról beszélni, hogy 2014-től értékalapú ingatlanadót vezetnek be, vagy hogy évente négy hónappal emelik a nyugdíjkorhatárt. Most 2009 van, a csőd itt van a nyakunkon, az állami kiadásokat kellene csökkenteni” – összegezte a programot Békesi, hozzátéve: „épeszű ember ilyet nem mond. Ha valaki azt akarja, hogy hangosan röhögjön a világ, akkor kell ilyeneket mondani”. Mindez pedig az SZDSZ által szervezett Liberális Gazdasági Konferencián esett meg, ahol egyébként – a Gyurcsány-ellenes egység jegyében – az asztalnál ott ült a ballib által sokáig kiközösített egykori fideszes pénzügyminiszter, Járai Zsigmond is. A Gyurcsány-ellenes értelmiségi egységfront persze még nem az Orbán melletti kiállás, de fontos lépés a hatalom megszerzése felé.

Másodszor: Orbán azt is látja, hogy az idő immár a nagy időhúzó, a nagy előremenekülő Gyurcsány ellenére, az ő malmára hajtja a vizet. Minél több idő telik el a láthatólag egyre mélyülő válságban, annál nagyobb lehet Gyurcsány és a szocialisták veresége. Nem csoda hát, hogy a múlt héten a Fidesz elnöke immár másodszor jelentette be az évi rendes országértékelő beszédének eredetileg február 18-ra időzített elhalasztását. Az első halasztás még könnyen indokolható volt, hiszen Orbán nyilvánvalóan meg akarta várni Gyurcsány programbeszédét a parlament tavaszi ülésének első napján. A második halasztásnak azonban alapjában véve semmi értelme, kivéve, ha azt feltételezzük, hogy Orbán a helyzet további romlására játszik és arra számít, hogy a válság, főleg annak a pénzügyi része, még néhány hét alatt is tovább eszkalálódhat.

A halasztást azon a napon jelentették be, amelyen a forint újból rekordmélységbe gyengült az euróval szemben. A hivatalos indoklásban ugyan a pártelnök hirtelen megszaporodott nemzetközi elkötelezettségei szerepeltek, de a fapados légitársaságok világában akár egy déli berlini találkozó után is beleférhetett volna egy pesti este, Orbán azonban időt akar nyerni, és – az őszödi paradigma jegyében – arra játszik, hogy akár heteken belül valódi pénzügyi összeomlás, vagy ahhoz nagyon hasonló helyzet következik be, ő pedig a nemzet megmentőjeként mutatkozhat. Azt se felejtsük el, hogy a nagy beszéd március 6-i időzítése sem véletlen: a Fidesz január végén azért éppen március 8-i hatállyal nyújtotta be a parlament feloszlatására vonatkozó javaslatát, mert egy aznapi döntés még lehetővé teheti az előrehozott és az európai parlamenti választás együttes megrendezését. Ki tudja, mi történik március elejéig? – gondolhatja Orbán.

Harmadszor: az idő azért is Orbánnak használ most, mert a közvélemény-kutatások szerint amúgy is egyre kevésbé elutasított Fidesz-elnök a fokozódó válságban erősítheti a nemzetközileg is elfogadott államférfi imázsát a hazai választók, a külföldi döntéshozók és nem utolsósorban a jövendő kormányzása idején létfontosságú intézményi befektetői kör előtt. Orbán Berlintől Varsóig most a magyarok igazi megmentőjének szerepét kezdi vinni, ezzel pedig a nemzetközi hadszíntéren részben átveszi a kormányfő szerepét. Miközben a válság pénzügyi kezelésével kapcsolatban igazából Gyurcsánynak kellene tárgyalnia Angela Merkellel és Donald Tuskkal, ezeket az egyeztetéseket Orbán vette a kezébe.

Orbán utazgat, vár és közben valószínűleg behűtötte az újabb palack pezsgőt. Az idő most már tényleg neki dolgozik.

Mózer András