A szerző szerint a miniszterelnök a húsz évvel ezelőtti élmény megismtélésén fáradozik. "Történelmi tetteket keres, ígér, lát meg ott, ahol a lehető legjózanabb kompromisszumokat és elszántságot egyaránt igénylő mindennapi politikai gyakorlatról lenne szó" - írja az esztéta. György Péter szerint ennek következménye, hogy a választási győzelmet forradalomnak, újabb rendszerváltásnak nevezi.

Orbán Viktor a nemzeti emlékezet törvényével olyan helyzetet teremtett, amelyben újrakezdhette törénelmi előképe újrajátszását annak reményében, hogy az egykori és mai szerepe közötti folytonosság elég garancia a hitelességre - írja György Péter.

A kormánypárt médiaszabályozással kapcsolatos elképzeléseiről azt írja: ha a Fidesz úgy véli, hogy uralhatja a médiarendszert, akkor vagy arra készül, hogy ismét bevezesse az államszocializmust, vagy egyszerűen nem akarja megérteni, hogy a globális kapitalizmus korát írjuk, ha tetszik ez valakinek, ha nem.

A szerző a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztéséről is szót ejt, azt írja: a kormány zavarodottságát az olyan pszeudogyőzelmek mutatják, miszerint a nemzeti egyetértés szövegét a kormányhivatalokban kötelező kifüggeszteni. A Fidesz legnagyobb, gyakorlatilag egyetlen ellenfele ma önmaga. Felelőssége ezért példa nélküli - zárja írását György Péter.