Zentai Péter: Egy éven belül kétszer is hosszasan méltatja önt a New York Times – ennél biztosabb út nincs is a sikerhez. Hogy érte ezt el?

Árvai Péter: Maradjunk annál, hogy a prezi.com csapatmunka eredménye, nem egyedül az én érdemem.  

Árvai Péter

Árvai Péter

Magát a módszert Somlai-Fischer Ádám és Halácsy Péter találták ki. A Prezi szoftver céget közösen, egy általuk teremtett alapra építettük fel.

Z.P.:  A dolognak van iróniája:  önnek  ki kellett találnia, hogyan  prezentáljunk egy rendszert, amelynek éppen az a lényege, hogy  hogyan kell jól  prezentálni. Mit is?

Á.P.:  Bármit. Hogyan kell megértetni vagy megszervezni és/vagy lebonyolítani a lehető legátláthatóbb, leglogikusabb módon, a leginkább követhetően akárcsak egy esküvőt vagy miként kell ugyanígy reklámozni egy terméket. Ahogyan a google-map révén egyetlen  felületen való zoomolással a Föld bármely csücskét feltérképezhetjük, és ezáltal fölöslegessé válik a sok időt, energiát felemésztő  lapozgatás a milliónyi papírlapból összetevődő atlaszokban, a Prezi a diavetítős, brossurás prezentálásokat teszi feleslegessé, egyetlen felületen rendeződnek logikai rendszerbe a gondolatok –velük is zoomolással lehet „játszani”..

Z.P.: A jelek szerint a befektetők  örömmel tették tőkéjüket a maguk internetes gondolatrendező, ötletrendező cégébe.

Á.P.: A TED, ez a zseniális konferenciaszervező cég segített elsősorban. Amerikában, Ázsiában és Európában összehoz fantasztikus gondolkodókat, ötlet-kiagyalókat, befektetőket. Ezúttal ők maguk fektetettek pénzt a cégünkbe.   

Z.P.: Mondja, miért van az, hogy ha Magyarországon zsenik kitalálnak valamit, akkor a végén az eredmény mindig csak külföldön érik be? A magyar Nobel-díjasok Soros Györgyök, vagy a Bűvös Kocka sorsa eléggé bizonyítja, amit mondok.

Á.P.: Ez azért nincs egészen így. A Time magazin még abban a fázisban felfigyelt és díjazta Somlai-Fischer és Halácsy barátaim, üzlettársaim munkáját, amikor ők Magyarországon dolgoztak. A Prezi magyarországi cég is, mint ahogy az információs technológia áttörést jelentő, globálisan elismert  innovációi, mint a  LongmeIn, vagy az az U-stream szintén megmaradt magyar vállalkozásnak is. Évtizedekkel ezelőtt valóban képtelenség volt otthonról világsikert aratni, ma már azonban nem.

Z.P.: Megfelelően gondozzák hát Magyarországon a tehetségeket, megfelelő közeg a mienk a sikerkovácsoláshoz?

Á.P.: Fantasztikus tehetségek kerülnek ki a magyar egyetemekről, ez azt jelzi, hogy alapjában jó a rendszer. A magyarok rendkívüli tiszteletet tanúsítanak a tudás iránt. Ám tapasztalni azt is, hogy a professzorok elfordítják a fejüket, ha a vizsgázó puskázik. Az lenne jó, ha a magyarországi viszonyokat egyedül a kiszámíthatóság,  a tisztesség határozná meg. Sokszor kitapintható a csalás, ami a tehetséges embernek a kedvét szegi és negatívvá válik. A másik probléma Magyarországon a bűnbakkereső légkör, a brutális hangvételű, személyeskedő közéleti vitastílus, a problémákért felelősök utáni hajsza, ami csírájában képes megfojtani a sikert. Ehelyett inkább a jövőbe kellene tekinteni. [PA1] 

Z.P.: Ha önre gondolok, akkor az a benyomásom, hogy minél világlátottabb, minél kevertebb a kultúra, annál eredményesebben „működik” az ész, a munka, sőt a szerencse is.

Á.P.: Nincs erre recept. Valóban lehet annak is szerepe, hogy családom Erdélyből származik, én  Svédországban születtem, pincérkedtem Írországban, egyetemet végeztem Szingapúrban, technológiafejlesztő voltam Japánban.

Z.P.: Mi a kulcs a sikerhez, a globális sikerhez?

Á.P.: Három kulcs vezet hozzá. 1.Szerencse,2. Az emberi ész, az okosság, 3. A rettenetesen kemény, alázatos, szorgos munka. Állítom, hogy a szorgalom, az állhatatos munka nélkül sem az ész, sem a szerencse nem segít.