Az MSZP szombati nagygyűlését elnézve azt kell mondani, hogy ha a fülkeforradalomnak csak ilyen és ekkorka ellensúlya van, akkor Orbán Viktor egyelőre nyugodtan aludhat. A szocialisták politikai matinéját leginkább azok a vörös lufik szimbolizálták, amelyek a rendezvény végére leeresztettek.

Az Arénában

MTI

A műsor láttán nekem végig déja vu érzésem volt. Az első perctől kezdve az volt a benyomásom, hogy a párt agytrösztje elővett egy régi forgatókönyvet, és leporolta. Az idősebbek talán még emlékeznek, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben gyakorta tiltakoztunk a piszok imperialisták üzelmei ellen. Nagygyűléseken, szimpátia-tüntetéseken – kivezényelt tömeggel, népszerű rockzenekarokkal, érzelmekre ható előszónokokkal, majd egy harcias főszónok a pártközpontból vagy a KISZ KB-ból a „tutit” is elmondta, miközben a gyújtó szavak hallatán folyt a tiltakozás, a szolidaritás, az aláírásgyűjtés.Ahogy magunk között mondtuk: adtunk egy pofont a sz@rnak.

Szombaton valami hasonlót láthatott az érdeklődő a Sportarénában is. A szépkorú közönséghez alkalmazkodva elsőként ismert kabaretisták (vajon az adócsalásért jogerősen elítélt Sas József felléptetésével mit akart üzenni az MSZP?) léptek fel, aztán egykori megasztárok énekeltek, majd a videóüzenetek után előbb a nép hangján egy-egy fiatal és öreg szimpatizáns mondta meg az „őszintét”, végül jött Mesterházy Attila pártelnök, akit háttéremberei erre az alkalomra modernizáltak, s most laza médiasztárként integette, üvöltözte, gesztikulálta, mozogta végig a „műsorát”, miközben többször is felszólította a közönséget jelszavak közös kiabálására, ismételgetésre, sálemelgetésre. 

Ha mindezt a választási kampány egyik rendezvényén történik, az ember gyorsan napirendre tér a scripted reality-ként tálalt showműsor felett. Ezúttal azonban az ellenzék legfőbb ereje azért lépett a nyilvánosság elé, hogy az ország súlyos helyzetében, annak – úgymond – tönkretétele ürügyén, a jogállam és az alkotmányos rend, valamint a magán-nyugdíjpénztárak védelmében megszólítsa, felvilágosítsa, harcba hívja az embereket, tiltakozzon és üzenjen a kormánynak. 

A közönség

MTI

Ebből a szempontból nézve azonban az MSZP showműsorának szinte egyetlen hiteles, spontán pillanata sem volt. Mert mit láthatott-hallhatott az érdeklődő? Láthatta, hogy a rendezvényen megjelent Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök, az előző nyolc év jelképes figurája, valamint az első sorokban Mesterházy Attila környezetében ott ül az MSZP-frakció és a választásokon levitézlett régi gárda számos tagja, akik ma már sokkal inkább távol tartják, semmint vonzzák az Orbánnal szembefordulókat. A jogállam csorbulásáról, lopásról, elszegényedésről, munkanélküliségről szónokolni ilyen környezetben aligha meggyőző, bár a közönség aligha a magyar rögvalóság megismerésére vágyva töltötte meg az arénát. Ezt a közönséget ugyanis hetek óta szervezett, helybe szállított döntő többségben 50 felettiek alkották, a még mozgósítható rajongótábor tagjai, akiket nevezhetünk szimpatizánsoknak, bértapsolóknak, akárminek, a lényeg, hogy szinte valamennyien egy előre megírt forgatókönyv statisztáiként voltak jelen az Arénában. 

Ahogy Mesterházy Attila is a show csúcspontjaként adta elő beszédét, ami a „parasztvakításnak” és az önbecsapásnak egyfajta elegye volt. Mert mit is tudhattunk meg ebből a beszédből? Gyakorlatilag csak olyat, amit már eddig is tudtunk. A pártelnök lendületesen felsorolta a FIDESZ-KDNP kormány „bűneit”, majd a hallgatóságnak – a jövőben – megígért mindent (pl. amint lehetőségük lesz rá, kárpótolják a magán-nyugdíjpénztári tagokat), de a jelenbe visszatérve ki kellett jelentenie, hogy mivel momentán a jogállami, parlamenti keretek között nincs jogorvoslati lehetőség, ezért egyelőre marad a tiltakozás – „minden eszközzel, minél hangosabban, minél erősebben. Tiltakozás szóban, írásban, az utcán, kis és nagy közösségekben.” „Nem engedünk ’48, ’56 és ’89 értékeiből.”- kiáltotta bátran, de nem hasadt meg mögötte a drapéria, s kacaj sem hallatszott. 

A lendületből azonban még ennél is többre futotta, mert a szónok azt is bejelentette, hogy „a baloldal él és készen áll a cselekvésre”. Szerinte ez a baloldal olyan erős közösség, amely nem fél kiállni a jogaiért, a szabadságáért, a magyar demokráciáért!  Beszéde végén Mesterházy meg is fenyegette a hatalmon lévőket: „Innen üzenjük a kormánynak, ha nem változtat arrogáns stílusán és politikáján, tavasszal az utcára fogunk menni és tízezrekkel együtt fogjuk harsogni: elég volt!" (Megjegyzés: Ennél a mondatnál a közönség szintén felbátorodott, és skandálni kezdte: „Orbán takarodj!".) 

A bátorság azonban csak eddig tartott, mert olyan lényegtelen apróságról már nem esett szó, hogy ha most nagy a baj, akkor miért csak tavasszal mennek utcára a szocik? Mire várnak? Mi lesz addig?  Szénszünet? Edzőtábor? Sültgalambvárás? Mire számít a párt a következő 4-5 hónapban? Kormányzati bűnbánatra, kollektív Fidesz-gyónásra a parlamentben? Matolcsy hamut szór a fejére? Vagy netán arról van szó, hogy jelenleg a párt és vezérkara nem mer az utcára menni, félve, hogy nevetségessé válik, és bebizonyosodik, hogy az egykori elvtársak, az internacionálét éneklő burzsoák mögött nincs proli bázis, érdemi társadalmi erő? Igaz, elég érdekes vízió az is, amint Mesterházy és Gyurcsány vezeti a demonstráló munkanélkülivé vált embereket, az elbocsátott közalkalmazottakat, a bedőlt hiteleseket, a mindenüket felélt panelprolikat, a far-háton tengődő nyugdíjasokat, a tönkrement vállalkozókat. 

Mesterházy a beszédében mindezek ellenére igen sokszor emlegette az ő baloldalát, s most már tényleg jó volna tudni, hogy a szocialista pártelit értelmezésében mit takar, kiket takar ez a fogalom? A látottak-hallottak alapján ugyanis okkal vetődik fel a kérdés: kiknek a pártja ez az MSZP? Kik a vezetői, s mi a céljuk az ellenzéki szereppel – a hatalom visszaszerzésén kívül? Kiknek a nevében beszél a pártelnök vagy Gyurcsány? Mi a párt válságkezelő stratégiája, melyek a kormányzati intézkedésekkel szembeni alternatívák? Ezekről ugyanis konkrétumokat a rendezvényen nem sokat hallottunk.

Ami viszont nagyon határozottan megmutatkozott: 

- A nagygyűlés ismét demonstrálta, hogy az MSZP-ben a hatalmi harc még nem dőlt el, s a párt vezetése erősen megosztott.  Bár Gyurcsány nem kapott szerepet, de megjelenésével hatásvadászón részben ellopta a show-t, s a közönség látványosan ünnepelte is (jobban, mint a pártelnököt). Mesterházy viszont beszédében leszögezte: egységes MSZP-t fog teremteni, s ennek módját is elárulta: „A közös célokért együtt kell harcolnunk. Nincs mellébeszélés, de kibeszélés sem". 

- Az MSZP képtelen szakítani a múltjával. Mesterházy ugyan bejelentette, hogy a megújult (!) MSZP hiteles és következetes baloldali politikát fog folytatni, de ennek a megújulásnak, s az ezzel összekapcsolható új baloldali politikának egyelőre semmi érdemi nyoma. 

- Az MSZP tábora elöregedett, nincs fiatalokból álló bázisa.Az elmúlt hónapok tapasztalatai megerősítik, hogy a párt mozgósítható tömegét nagy többségben továbbra is az idősek alkotják, akikből az elmúlt hónapokban afféle utazó törzsközönséget szerveztek – akciós kedvezményekkel. 

- Az MSZP-nek nem sikerült maga mellé állítania érdekvédelmi és civil szervezeteket, a párttal nem közösködik más ellenzéki erő. Bár Mesterházy kijelentette, hogy „Sokan vagyunk itt a csarnokban, sokan odakint és még többen, akik otthonról figyelik, mi történik ma itt ezen a novemberi szombaton.", a sportcsarnokban maradtak üres helyek, a parkoló viszont teljesen üres volt. A kivetítők előtt csak néhányan lézengtek, holott Szanyi Tibor 25-én a Facebookon bejelentette, hogy várják az embereket az aréna elé demonstrálni, s kivetítőn követhető lesz az esemény. A szervezett közönségen kívül azonban nem jöttek érdeklődők, pedig a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos bejelentés sokaknál az utolsó csepp volt a pohárban. 

- Az MSZP mellett nem áll ki az értelmiség. Bár a párttal ma is sokan szimpatizálnak, de a nézőtéren ennek ellenére alig lehetett felfedezni közismert arcokat, média személyiségeket, a kulturális, tudományos élet szereplőit, ami arra utal, hogy az MSZP vezetésével közös nyilvános megjelenést már sokan kompromittálónak, esetleg kockázatosnak ítélik meg. 

- Az MSZP jelenlegi retorikája nemcsak az elitnek, de a széles tömegeknek sem kínál vonzó azonosulási lehetőséget. A jelek szerint az MSZP vezetése nem látja be, hogy az előző nyolc (húsz) év után ezzel az élgárdával és társadalmi szemlélettel nem lehet még válságos társadalmi helyzetben sem alternatívaként megjelenni. A pártelit levitézlett tagjainak rég meg kellett volna kapniuk az obsitot, s nyugállományba kellett volna küldeni azokat, akiknek a neve összekapcsolható az előző kormányzati ciklusokkal. Amíg ezek a régi elvtársak (a kormánypárti propaganda szerint milliárdosok, csalók, tolvajok stb.) vezetik a pártot, addig az nemcsak hiteltelen, de béna kacsa marad, hiszen a múltjukat felemlegetve – érdemi viták helyett – ab start, visszakézből hülyére lehet pofozni őket (Lásd Harrach Péter reakcióját Mesterházy beszédére: „Tolvajok kiáltanak tolvajt, féltik a zsákmányt!”).

Az MSZP nagygyűlése nem is keltett nyugtalanságot a kormányzati oldalon. Sem a beszéd, sem a felvonultatott közönség. Színjátéknak vették az egészet. Végeredményét tekintve az is volt. Kérdés: vajon mit akart ezzel a nagygyűléssel a szocialista pártelit?

-- Felkínálták magukat az elégedetlen tömegeknek, a Fideszből kiábránduló választóknak? Aligha. (A választók nagyon nagy többsége nyolc év országlás után az MSZP-t elutasítja, továbbra sem tekintik alternatívának a szocialistákat). 

-- Erőt akartak demonstrálni? Aligha. (A közvélemény-kutatások szerint az MSZP egyelőre nem növelte érdemben a támogatottságát.)

-- Ellenzéki összefogást akartak létrehívni? Aligha (A szocikkal más pártok nem közösködnek, de az MSZP is kirekesztő módon szervezte meg a rendezvényét.)

Na, de akkor mégis miért vattáztak tele tízezer emberrel az Arénát? Marad a következtetés, hogy a hatalmát és tekintélyét vesztett pártelit lihegni kezd az Orbán-kormány nyakába. Ahogy Gyurcsány már megígérte, a jövőben a Fidesz fegyvereit fordítják a kormányzó pártkoalíció ellen. Vagyis az egyre súlyosabb válság közepette folytatódik a pártháborúskodás. Tegnap te Nekem, ma én Neked! Miközben Orbán féktelenül és ellensúlytalanul uralkodik az emberek akaratából, az MSZP destruktív módon igyekszik majd legalább megnehezíteni a kormányzását. 

Csakhogy jelenlegi állapotában ez a párt képtelen magához édesgetni a jobboldaltól elszakadó kiábrándultakat, csalódottakat. Az MSZP szombati nagygyűlése ebből a szempontból nagyon tanulságos volt. Ha valakinek eddig kétsége lett volna, hogy Magyarország komoly bajban van, akkor most meggyőződhetett róla, hogy az egyre többet bírált kormány ellenében az ellenzék fő ereje egyelőre nem képes választható alternatívát felmutatni az embereknek. Húsz év elfuserált politikájának baloldali örökösei nem képesek kilépni a bűvös körből. Az emberek viszont a politikusi választékkal nem tudnak mit kezdeni. Sokak számára se Gyurcsány, se Mesterházy, se Vona, se Schiffer neve nem vonzó. S alighanem hamarosan csatolható lesz a névsorhoz Orbán neve is. Ez a tagadás, közömbösség, elkeseredés, tanácstalanság most sokak álláspontja, közérzete. S a jövőben alighanem még többen lesznek azok a „belgák”, akik nem tudják, hova álljanak. 

Bár ígéretek, fenyegetések, lózungok bőven vannak minden párt raktárán, ám az ország sorsával kapcsolatos konstruktív megoldásokra továbbra se számítsunk. A harc folytatódik a politikai elitek között. A cél hatalom megtartása, illetve megszerzése, miközben az ország egyre kiszámíthatatlanabbul sodródik egyelőre ismeretlen sorsa felé. 

Nehéz elhinni, de tényleg csak a csodában bízhatunk, vagy a lassan ismét kétosztatúvá szűkülő politikai mezőből megnyílik végre egy harmadik út is? Reménykedjünk!