Zentai Péter: Úgy érzékelem, hogy – noha a New York Times cikkírója mindent elkövet, hogy érzékeltesse: magyar fajtáról van szó – mégiscsak Ausztria profitál a legtöbbet a magyar mangalicából. Onnan exportálják Amerikába a malacokat és onnan érkeznek a mangalica sztárszakértők. Miért nem tőlünk? Ön, aki a mangalica legtekintélyesebb amerikai szakértője, miért nem gondolt rá, hogy Magyarországról importáljon?

Holló Ernő: Nem üzletember vagyok. Mangalicát csak hobbiból nevelek a házamhoz tartozó erdőben. Nem tagadom azonban, magam is gondoltam rá, hogy jó lenne hazulról behozni az állatokat. Két dolog tartott vissza. Az egyik, hogy időközben megtudtam, Washington államban egy amerikai bankár nekilátott az importnak – mégpedig Ausztriából.

Holló Ernő

AP

És nagyon bejött neki, idén már majdnem egymillió dollár nyeresége származik ebből az üzletből. A másik történet a következő: egy ismerősöm, egy üzletasszony, nemrégiben igyekezett kapcsolatba lépni magyarországi tenyésztőkkel, termelőkkel és, ha jól értettem, a minisztériummal is – magyar mangalicát hozott volna be Amerikába. Odahaza azonban még csak nem is viszonozták a telefonjait, nem válaszoltak az e-mailjeire. Nekem is van hasonló élményem, tudniillik magyar illetékesek – talán mert nem értenek angolul – nem reagálnak megkereséseimre. Pedig, higgye el, nagyon szeretnék segíteni a hazámnak. Tudja, az egész családom mélyen magyar érzésű.

Z.P.: Egyébként a magyarországi mangalica – gondolom – van olyan jó, mint az osztrák. Nem igaz?

H.E.: Ezt nem merném állítani. Tudja, a magyar termelők végig kukoricával táplálják az állatot. Az osztrákok vagy a baszkok, spanyolok viszont – ahogy én is itt az én háztájimban – búzával, árpával etetjük a mangalicát, a legvégén pedig én makkon tartom a jószágot. A génelőnyt ugyanis a kukoricatakarmány elnyomja, viszont egészen más, mondhatni magasabb rendű a húsa és a főként a zsírja az osztrák-spanyol metódussal nevelt mangalicának. Attól tartok tehát, hogy a magyar mangalica húsát, főként a sonkáját nem értékelnék olyan magasra az itteni szakértők, mint az osztrákot, pláne a spanyolt. A világ legdrágább sonkája köztudottan a mangalicából készült iberico.

Z.P.: Szóval, osztrákok és spanyolok profitálnak leginkább Amerikában egy magyar állatfajtából és annak húsából. De hogy csinálják? Hogy lehet egy ismeretlen állatfajtát és annak húsát az ismeretlenségből az „egekbe” emelni?

H.E.: Például azzal, hogy a New York Times ír róla. A sajtónak felbecsülhetetlen a jelentősége, a hatása sztárolásban és kritikában egyaránt. Különösen a Timesnak. Továbbá: osztrák sztárszakácsok és mangalicanevelő szakemberek workshopokat, amolyan szaktanfolyamokat szerveznek a legdivatosabb amerikai vendéglők tulajdonosai, séfjei számára. A legkülönbözőbb aspektusból prezentálják ezt a húst, ezt az állatfajtát. Aztán egyre több olyan étterem veszi fel az étlapjára, ahová világsztárok, mindenesetre gazdag, befolyásos emberek járnak.

Z.P.: Ezek alapján jól sejtem, hogy  drága dolog Amerikában a mangalica?

H.E.: Luxus. Háromszor-négyszer annyiba kerül a mangalica hús – még a nagykereskedelemben is – mint a nagyüzemi módon termelt sertés vagy malac.

Z.P.: A New York Times cikkében is szerepel, hogy a mangalica tele van zsírral. Ezt hogy lehet eladni az amerikaiaknak? Eljöhet annak is a napja, hogy zsíros kenyeret esznek Amerikában? Ráadásul a gazdagok?

H.E.: Azt azért megnézném! De tény, hogy különleges, értékes zsír a mangalicáé. Abban rejlene szerintem egyébként nagy üzlet, ha minél sokoldalúbban tudnák például a magyarok feldolgozni a mangalica zsírját. Izgalmas lehetne itt is eladható, gusztusos szalámikba, kolbászokba felhasználni. Marketing szempontból pedig szerintem meg lehet értetni az közismerten édesszájú amerikaiak millióival, hogy sokkal finomabb a zsírral készített tészta, sütemény, torta, mint az, amit másfajta zsiradékkal csinálnak. A déli államokban, különösen Georgiában eleve hagyományosan zsírral sütnek-főznek. Talán ott kellene elkezdeni a mangalicazsír népszerűsítését. Jelzem: a mangalica zsírja kezd karriert befutni Japánban, a legrafináltabb szusikba keverik, a legnagyobb, leghíresebb szusikészítő mesterek alkalmazzák. Pedig ott aztán hihetetlenül drága. A mangalica világszerte óriási karriert fut be, és jó lenne, ha Magyarország végre profitálna egy igazi „hungarikumból” . Erre most meglenne az esély, csak a magyarokon múlik.