Bauer szerint feszengjen a főszerkesztő – a főszerkesztő nem feszeng

Bauer Tamás: Feszeng-e a szerkesztő? 

Aki írásra adja a fejét, aki társadalmi jelenségeket, benne ismert személyek cselekedeteit kommentálja, annak képesnek kell lenni a jelenségek lényeges és lényegtelen vonatkozásainak megkülönböztetésére. Nem mindig sikerül ez mindenkinek. Ezúttal a hvg.hu szerkesztőjének sem, aki a portál aláírás nélkül feltett írását nyilvánvalóan maga vállalja. 

„Nem feszengenek”, mondja a hvg.hu öt ismert újságíróról, akiket valamilyen értelemben politikailag elkötelezettnek tekint, és akik a portál szerint ennek köszönhetően valamiféle előnyhöz jutnak. Hogy Bayer Zsolt politikailag elkötelezett, azt régóta tudjuk, ott volt a Fidesz alapítói között, ma pedig ő a magyar politikai antiszemitizmus élharcosa. Rákay Philipről, Orbán Viktor fellépéseinek műsorvezetőjéről is tudjuk, hogy politikailag a Fidesz elkötelezettje. Pálffy Istvánról, aki valamikor a Kossuth Rádió, azután a TV2 majd a közszolgálati televízió Híradójának műsorvezetője volt, egy-két publicisztikából lehetett tudni, hogy milyen politikai irányzathoz vonzódik, mígnem megjelent a neve a Fidesz-KDNP listáján, s ma ott ül frakciójukban az Országgyűlésben. 

Farkasházy Tivadar vagy Frei Tamás esetében pártelkötelezettségről nem tudunk. Farkasházyról mindenki tudhatja, hogy mit gondol a demokráciáról, egykor alapítója volt a Demokratikus Chartának, hosszú éveken át szervezte szárszói házában a demokrácia mellett elkötelezett közszereplők találkozóit – 1993 nyarán Orbán Viktor közelében ültem a sátorban –, és megjelent a Kossuth téri színpadon akkor is, amikor a Charta két éve újra megalakult. Nincs ezért annak jelentősége, hogy a hvg.hu tud róla, hogy 2010-ben is megjelent egy-egy politikai rendezvényen. 

Frei Tamás tévés újságíró egy fővárosi tulajdonú vállalatnak dolgozott, és ezért pénzt kapott – hol itt a politika? Hogy Farkasházy Tivadar lapja, a Hócipő számos más laphoz hasonlóan támogatást kapott a kulturális minisztériumtól – miért kell ezt összefüggésbe hozni azzal, hogy megjelenik egy-egy politikai rendezvényen, miközben pártban politikai szerepet Pálffytól és Rákaytól eltérően nem vállalt. Ami Pálffyt illeti, abban, hogy egy országgyűlési képviselő feleségét egy minisztériumban beosztott tisztviselőként alkalmazzák, nem találok kivetnivalót, ha a munkakör betöltésére egyébként alkalmas, és ezt eddig senki sem vitatta. 

Az öt történetben két valóságos probléma van. Az egyik, hogy Rákayt, akinek politikai elkötelezettsége közismert, a közszolgálati televízió első csatornájának intendánsává nevezik ki. Ez nem az ő felelőssége, hanem a megbízóié, akik nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a választók 53 százalékának szavazatával szerzett kétharmados többség arra is felhatalmazza őket, hogy a közszolgálati médiumokat is a saját elkötelezettjeikre bízzák. Ők szemlátomást semmiért sem feszengenek. A másik, hogy Orbán Viktor és pártja gesztusok sorával – a Fidesz születésnapján a közös fényképezkedéssel, a fideszes Nógrád megyei önkormányzat által adott díjjal – fejezi ki, hogy magáénak tekinti Bayer Zsoltot, az újságírót, aki rendszeresen közöl lapjában rasszista, antiszemita szennyiratokat. Közben pedig a Fidesz képmutató módon arra hivatkozva helyezi hatósági felügyelet alá az elektronikus média mellett az írott sajtót is, hogy a szélsőséges nézetek elleni fellépést akarja erősíteni. Az, hogy Bayer közben jó hazafiként adót kerül, jelentéktelen apróság, kár ezzel elterelni a figyelmet a valódi problémáról. 

Farkasházynak, Freinek, Pálffynak és Rákaynak szerintem nincs miért feszengenie. A maga normái szerint Bayernek sem. Orbán Viktornak – európai mércével mérve – nagyon is volna. A hvg.hu szerkesztőjének pedig kiváltképp, mert egyforma disznóságként állít pellengérre olyan dolgokat, amelyeknek semmi köze egymáshoz, és ezzel tisztességes embereket hoz minden alap nélkül hírbe. Úgy szedi össze az alaptalanul megbélyegzetteket, hogy demonstrálhassa: ide is üt, oda is üt. Akkor is, ha nincs miért. 

Válasz Bauer Tamásnak: Nem feszengek 

Mivel Bauer Tamás volt kedves engem, a főszerkesztőt személyesen megszólítani, szeretném megvédeni a cikket és a szerzőt, aki szerénységből nem jegyezte azt saját nevével. Egyúttal megnyugtatom, nem feszengek. A cikk összeállítás olyan történetekről, amelyekben felmerült, hogy az érintett személyt (Farkasházy Tivadart, Frei Tamást, Rákay Philipet, Pálffy Istvánt, Bayer Zsoltot) politikai szimpátiája előnyhöz vagy legalábbis megbízáshoz juttatta (figyelmen kívül hagyva, hogy ez jogellenes-e vagy sem).  Bayer Zsolt személyében olyasvalakiről van szó, aki egyértelmű politikai hovatartozása ellenére szembement egy általa hirdetett értékrenddel. A cikk apropóját az adta, hogy az utóbbi időben egyre több ismert személlyel kapcsolatban jelentek meg a cikkben is idézett történetek. 

Nem tényfeltáró anyagról van tehát szó, hanem egy összeállításról, amelynek szereplőiről ezek a történetek már megjelent a sajtóban. Lehet azon vitatkozni, hogy Magyarországon mennyire meghatározó (vagy sem) az ismeretség, a kapcsolati tőke, tartozzanak a szereplők bármelyik politikai oldalhoz is - a cikknek nem volt célja ezt tisztázni.

A cikk kapcsán jelentkező szereplők kérésére minden olyan információ bekerült az anyagba, amelyet jeleztek, vagy hiányoltak. Az, hogy bal-és jobboldalinak tulajdonított figurák egyaránt szerepeltek a cikkben, nem a kiegyensúlyozottság látszatára való törekvést tükrözte, hanem azt a tényt, hogy minden „oldal” megtermeli ezeket a "kis sztorikat" a saját szereplőivel.

Hirschler Richárd