Mint az iskola honlapján is olvasható, a Bialik-Rogozin nevű óvodai előkészítő, majd 12 osztályos iskolában a világ 48 országából származó vendégmunkások és menekültek 830 gyermeke tanul.

Jelenet a filmből

A Tel-Aviv déli, Florentin negyedében lévő intézményben humanista szellemben együtt okulnak a sok generációs vagy csak nemrég érkezett izraeli zsidók gyermekei az izraeli palesztin muszlim vagy keresztény gyerekekkel. Mivel a város egyik leglepukkantabb, legolcsóbb bérű negyedéről van szó, a társadalom legelesettebb csoportjai laknak a környéken, s Izraelben az iskolák körzetesítése miatt ez meghatározza a nebulók összetételét.

Az utóbbi évtizedekben fokozatosan egyre több osztálytárs került ki az idősek gondozásából és takarításból élő Fülöp-szigeteki és más délkelet ázsiai vendégmunkások Izraelben világra jött gyermekei közül, majd az utóbbi évtizedben megjelentek az épület falai közt az afrikai menekültek csemetéi is. A Bialik-Rogozinban nem ritka az olyan gyerek, aki 12 évesen került életében először iskolába, s az sem, hogy valaki egy év alatt négy év anyagát sajátítja el eddigi lemaradása miatt. Minden gyermekért megküzdenek, s az intézmény mikrovilágában közösen, békében tanító zsidó, keresztény és muszlim pedagógusok munkáját dicséri, hogy érettségi átlaguk nem marad el Izrael országos mutatóitól.

Az afrikai menekült gyermekek vagy szüleik általában Eritreából, Szudánból, Etiópiából keltek útnak, majd miután átjutottak a sivatagos Sinai félszigeten, illegálisan szöktek át az egyiptomi határon. Így jutottak el súlyos viszontagságok árán a viszonylagos egzisztenciális biztonságot jelentő zsidó államba. Mindenképp traumák sora után kerültek be az iskolába, akkor is ha különösen szerencsések voltak, hiszen édesapjukat nem ölték meg az egyiptomi határőrök és édesanyjukat nem erőszakolták meg a beduin embercsempészek. De a dokumentumfilmben szerepel olyan kisfiú is, akinek az édesapját a szeme láttára lőtték le, s olyan kislány, aki édesanyját vesztette el Dél Afrikában kegyetlen körülmények közepette, mielőtt Izraelbe menekültek.

Az izraeli állami iskolák tantervét követve a diákok együtt ünneplik minden évben a zsidó ünnepeket, kiválóan beszélnek héberül, s boldogan vonulnak be érettségi után a hadseregbe, már amennyiben Izrael igényt tart rájuk és megkapják a behívót. Az izraeli állampolgársággal rendelkező nebulók felvehetik az egyenruhát, de az állampolgárságot el nem nyert bizonytalan státuszú gyermekek nem harcolhatnak a zsidó államért. Sőt, őket rendszeresen hazatelepítésük veszélye fenyegeti, az izraeli kormány és a belügyminisztérium ugyanis időről időre úgy próbálja meg rendezni a lassan százezres menekültkérdést, hogy megpróbálja repatriálni eredeti hazájukba a Tel-Avivban sűrűsödő menekülttömeget.

Ennek megfelelően különböző szabályokat alkotnak az állampolgárság megadására, s olykor az Izrael földjén született csemetéknek is menniük kell más feltételek hiánya esetén, mivel nem számítanak politikai menekültnek, a hatóságok szerint nem üldöznék őket visszatérésük esetén. Jelenleg is 120 gyermek tűnhet el az iskolából, ellenük érvényben van a belügy kiutasítási végzése. Köztük van a filmben is szereplő, négy éve az országban élő 12 éves afrikai Eszter Machake is, aki azt nyilatkozta, hogy „nem tudom mi lesz velem holnap, de arról álmodok, hogy ebben az országban maradhatok, mert teljesen izraelinek tartom magam”.

Az iskola védett világában biztonságban érzik magukat a hazatelepítéssel fenyegetett diákok, ugyanis az idegenrendészetnek tilos belépnie az intézmény területére. Ez egy olyan ritka iskola, ahol a gyerekek nem örülnek a nyári szünetnek, szívesebben töltik napjaikat a védett falak közt, mint otthon, ugyanis szüleiket ritkán látják, azok sokáig dolgoznak, és bármikor rajtuk üthet kitoloncolásuk végett a rendőrség.  Ruti Jarkoni tanítónő elmesélte, hogy néhány hete három gyermeke egyik napról a másikra eltűnt az osztályból, a szülők beleegyezésével hazatelepítették őket Szudánba, s azóta sem ő, sem az osztálytársak nem tudják tartani a kapcsolatot távolba szakadt társaikkal.

A be és elfogadó szellemű különleges tel-avivi intézmény világában két amerikai filmes, Karen Goodman és Kirk Simon a multikulti iskolapéldáját találta meg, s az amerikai filmkritikusok vevők voltak ötletükre: Oscarral díjazták a sokszinű iskola bemutatását.