Marci elment. Február 14-én felült egy repülőre és elment Hollandiába. Most harmincegy éves. Új életet kezd.

A média és a kommunikáció világa érdekelte, úgyhogy PR-t és nemzetközi kommunikációt tanult, beszél angolul és németül. Az egyetem elvégzése után szeretett volna televíziózni, de vidékről Pestre került gyerekként, ismerősök nélkül, nem sikerült. Abban biztos volt, hogy az alföldi kisvárosba nem akar visszamenni, úgyhogy munkát vállalt a fővárosban. Dolgozott utazási irodában, bankban, és nézte a tévét. 2008-ban rámosolygott a szerencse: bejutott a tévébe, a kulturális területre. Újra tanult, most már élesben. Forgatásokra, stúdiófelvételekre járt, szkriptelt, figyelte a montírozást, részt vett a megbeszéléseken, együtt dolgozott a tapasztaltabb szerkesztőkkel, vagyis elsajátította mindazt, amit az egyetemeken, főiskolákon nem lehet megtanulni. Tehetségének és nyelvtudásának köszönhetően többször elküldték külföldre is, hogy megtapasztalja, hol tart a köztelevíziózás Európában. A Magyar Televízió – az adófizetők pénzén, az adófizetők érdekében – megtanította neki, hogyan kell tévézni.

Jó tanítványnak bizonyult: egyik műsorát 2010-ben önálló, fiatalos látásmódja, innovatív megközelítése miatt beválogatták a köztelevíziók évente megrendezésre kerülő nemzetközi fesztiváljára. A Szabadlábon Zalában című film hatalmas sikert aratott a világ legkülönbözőbb tájairól érkezett tévés szakemberek körében. A Magyar Televízió ritkán könyvelhet el ekkora sikert e nemzetközi porondon.

*

2010-ben sok minden megváltozott. Marci egy új világban találta magát. Meglepődve tapasztalta, hogy az új, heti kulturális műsorban vannak kívánatos és kimondottan nemkívánatos vendégek. Ha az addig megszokott módon, őszintén elmondta a véleményét valamiről, furcsán néztek rá. Akik korábban őszintén elmondták a véleményüket, elhallgattak, és az asztalt bámulták, mikor az új "főnénik" sületlenségeket beszéltek.

Marci egyre rosszabbul érezte magát. Mentőövként érkezett számára a felkérés az átalakulás során létrejött gyermek- és ifjúsági műsorokért felelős szerkesztőség vezetőjétől, hogy dolgozzon vele. Ám hiába volt a személyes jó viszony, hiába terveztek közösen új műsorokat, erre nem volt fogadókészség. Marci észlelte, hogy régi-új munkahelyén teljes a káosz. Akit az új főnökök egyik nap még felkértek egy új gyerekcsatorna irányítására, az pár hónappal később, csatornástul a kukába kerül. Új műsorterveket rendelnek tőlük, dolgoznak, ötletelnek heteken-hónapokon keresztül, majd egy üzenet fentről, és semmivé foszlik az egész. Az adófizetők végül nem kapnak semmit a pénzükért.

És Marci azt is látta, hogy azokat a szerkesztőket, rendezőket, akiktől tanult, akiket nagyra becsült, fokozatosan háttérbe szorítják, majd kirúgják. Nehezen, vagy egyáltalán nem tudta feldolgozni, hogy vajon miért a legjobb szakemberek kerülnek lapátra. Ha politikai alapon folyik a dolog, akkor abban van racionalitás: ami Marci számára az igazi gondot jelentette, az éppen a folyamat irracionalitása volt. Azt látta, hogy csak a középszerűek, az addig másod- és harmadvonalba tartozók, a buzgók, de szerény képességűek maradhatnak: akiknek nincs saját mondanivalójuk a világról, de lelkesen közvetítik az elvárt mondanivalót. Ijedten tette fel magának a kérdést: ha ő maradhat, lehet, hogy ő is ilyen?

De kitartott, mert új főnöke bízott benne, és a volt főnöke is felkérte, hogy készítse el a Mindentudás Egyeteme sorozat egyik részét, egy 52 perces dokumentumfilmet. Olyan nagyágyúkkal került egy sorba, mint Kóthy Judit, Márkus Kata, Montskó Éva, Szendi Edit, és egy "nagyvad", Chikán Attila, a gazdaság versenyképességéről szóló előadását kellett megfilmesítenie. A filmről a professzor, a volt gazdasági miniszter azt mondta, hogy a Parlamentben kellene levetíteni, hogy végre ott is megtudják, hogy mi is az a versenyképesség.

*

Minden jónak vége lesz egyszer. 2012 tavaszán az MTVA vezetése eltávolította Marci új főnökét is. Ahogy az intézmény közleménye fogalmaz: „Az MTVA-ban tavaly megalakult Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztőség Görög Athéna vezetésével a 2011-es őszi struktúra elindítása óta komoly eredményeket ért el, hiszen ma már közel heti negyven órában gyerekeknek és kamaszoknak szóló produkciókat sugároz az m2. (...) Görög Athéna hétfőtől a korábbinál magasabb pozícióban, az MTVA vezérigazgatója mellett szakértőként folytatja a munkát, utódjául pedig egy olyan fiatal szakembert választott az MTVA vezetése, aki a gyermek- és ifjúsági műsorok célközönségének megszólításában már széleskörű, televíziós, produceri, marketinges és kommunikációs tapasztalatokkal is rendelkezik.”

Marci fiatalember. Ő nem ismeri a régi formulát: „érdemei elismerése mellett más fontos megbízatást kapott...” Ő a rendszerváltás gyermeke, neki csak a hazugság szúrt szemet: ő pontosan tudta, hogy nem értek el komoly eredményeket, hiszen erre módjuk sem volt, hiszen ezt se a – papíron – megrendelő MTV, se az MTVA nem hagyta. Azt is tudta, hogy egy tartalom-előállítással foglalkozó cégnél – normális körülmények között – a tanácsadói poszt nem magasabb a főszerkesztőinél. Ha az, akkor rosszul működik a szervezet. És azt is pontosan tudta, hogy az új vezető lényegében semmilyen érdemi tapasztalattal nem rendelkezik a szakterületen.

Marci tehát meghasonlott, és élve a munkaszerződésében rögzített jogával, kérdéseket tett fel. Az intézmény HR-vezetőjétől megkérdezte: „Az új Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztőt milyen kiválasztási procedúrán keresztül választottátok ki, milyen koncepciót adott be, az mit tartalmaz, és ezt ki fogadta el?" A válasz: „Az új főszerkesztő kinevezését megelőzően a terület legfelső vezetője járt el és vizsgálta felül a lehetséges személyek körét, a döntést pedig vezérigazgató úr hozta meg, a munkáltatói jogkör döntését a munkavállalónak el kell fogadnia. Amennyiben Számodra ez bármilyen problémát jelentene, Neked kell mérlegelni, hogy így tudsz-e dolgozni stb." Marci válasza: „A vezetői döntéseket elfogadom, csak kíváncsi voltam, hogy hogyan történik a kiválasztás, ha esetleg egyszer én is vezetői pozíciót szeretnék betölteni, hogyan lehet jelentkezni, milyen kvalitások szükségesek hozzá stb.”

Szakmai kérdései is voltak, ezeket az MTV-ben dolgozó megrendelő szerkesztőnek tette fel: „Néhány napja az MTVA új Gyermek- és Ifjúsági csatorna Főszerkesztője a bemutatkozó szerkesztőségi gyűlésen arról tájékoztatott bennünket, hogy közölted vele, hogy »fogalmad sincs, hogy a célcsoport korosztályt hogyan is kellene megszólítani, hiszen semmi közöd nincs hozzájuk«. Az is elhangzott, hogy az Zrt.-t nem érdekli az új főszerkesztő koncepciója, ami alapján felvették, mert az elnyerte az MTVA vezetőinek tetszését. Szeretnék érdeklődni, hogy a Zrt.-nek van-e saját koncepciója, illetve miért nem érdekli az MTVA-t az új Gyermek- és Ifjúsági Főszerkesztő koncepciója.”

A válasz már kicsit karcosabb: „Az egyeztetésünk még nem történt meg, így nem is értem, miként hangozhatott el mindaz Nálatok, amiről írsz a leveledben. Ő tud a leveledről? Szerinted jó lenne, ha tudna róla?". A református gimnáziumban Marci azt tanulta, hogy a feltett kérdésre illik válaszolni : „Hogy Vanda tud-e a levelemről? Nem tudom, nem tettem rá a címzettek listájára. Igazából azért kerestelek meg, hogy megtudjam, Ti mit terveztek, hiszen a Zrt. a megrendelő.(...) Az utolsó kérdésed kicsit fenyegetően hangzik. Kényes kérdéseket vet fel bennem. Mindenesetre fel vagyok készülve a legrosszabbra körülbelül 3 éve, miután kb. félévente kirúgási szeánszokat rendeznek az intézményben."

A levelezés híre bejárta az intézményt. Egy ideig csak találgatták, vajon melyik Fidesz vezető állhat a háta mögött, hogy ilyesmire ragadtatta magát. Majd elintézték azzal, hogy biztosan valamelyik korábbi főszerkesztője vette rá a levelek megírására. Az újonnan kinevezett fiatal főszerkesztő asszony pedig – akiről addigra a sajtó megírta, hogy "a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen töltött évek alatt és után szerkesztői feladatokat látott el a Magyar Televízióban", valamint azt is, hogy Rákay Philip ismerőse – egy nappal később már nem tartott igényt Marci munkájára.

*

Az MTVA más bugyraiban viszont felfigyeltek rá, tudták, hogy tehetséges és jó munkaerő. Bár a tévézést szerette, 2012 májusában átmeneti menedéket kapott a Petőfi Rádió megújuló reggeli műsorában. Úgy tűnt, ott elégedettek voltak vele, mert július közepén a Magyar Rádió vezérigazgatója személyes levélben köszönte meg addigi munkáját.

A levél után három nappal behívatta Marcit az MTVA Tartalomszolgáltatási Igazgatóságának vezetője, és felajánlotta neki, hogy közös megegyezéssel távozzon az intézménytől. Marci végighallgatta a mondókát, majd közölte, hogy mivel 24 órát kapott a döntésre, végiggondolja, és időben válaszol.

Marci megkönnyebbült. Most már tudta, hogy valóban jó szerkesztő, mivel ugyanezekben a napokban más olyan tévések is hasonló ajánlatot kaptak, akiket ő nagyra tartott. A többségük, élve a kínálkozó alkalommal (mármint azzal, hogy az MTVA-nak minden adófizetői pénzt megér, hogy eltávolítsa őket végre az intézményből) aláírta a közös megegyezést. De mivel Marci már egy új korban született, ráadásul nincsen gyereke, „csak” lakáshitele, elgondolkodott, és szokásához híven, megint levelet írt.

A levelet, mint kordokumentumot, teljes egészében közöljük:

"Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Róbert!

A tegnapi napon általad átadott, és mai nap 16 óráig fenntartott, az MTVA, mint munkáltató által „megajánlott” munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló megállapodást visszautasítom, és a következőket szeretném megjegyezni:

Az m2-ben: Tudástár – szerkesztő, riporter, operatőr; Médiaguru – szerkesztő, riporter, operatőr; Sztársáv – szerkesztő, riporter; Aranymetszés – riporter; Csudaszombat 4X14 órás műsorfolyam egésze és részei – szerkesztő; P@dtársat keresünk – szerkesztő

Mindezek mellett részt vettem a Gyermek-és Ifjúsági főszerkesztőség döntéseinek, struktúrájának kialakításában. Javaslataimmal segítettem a főszerkesztőt, Görög Athénát. Gondoztam a Magyar Népmeséket átvevő szerkesztőként, és részt vettem ismétlések szerkesztésében.

mr2 – Petőfi Rádió: Talpra Magyar  - szövegíró, szerkesztő; Petőfi Dj – szervező, szerkesztő; Kultúrfitnesz – riporter; EXIT Fesztivál – riporter; Asztali – szövegíró, szerkesztő; Rolling Stones nap – riporter, operatőr

Felsőfokú tanulmányaimat annak érdekében végeztem kommunikáció szakon, hogy a közszolgálati televíziózásban dolgozhassak, rengeteg energiát fektetve a fejlődésembe és a munkába, amire panasz nemhogy nem volt, de televíziós és rádiós berkekben is igen terhelhető, tehetséges, jó munkaerőnek tartanak. Negatív visszajelzést munkámmal kapcsolatban nem kaptam, sem szóban, sem írásban.

Kedves  Róbert!

Mielőtt erre a gondolatra jutottál volna, hogy közös megegyezéssel szerződés megszüntetést ajánlasz, tájékozódtál-e korábbi és jelenlegi főnökeimnél képességeimről, teljesítményemről, eddigi szakmai munkámról, illetve terveikről velem kapcsolatban? Vagy ha náluk nem, akkor kinél tájékozódtál rólam? Vajon tényleg felelősségteljes-e a döntésed és az ajánlatod? Ha olyan ember munkájára nem számít az MTVA, aki nemzetközi szinten és házon belül is elismert, megbízható, és jó munkaerő, akkor mégis milyen humánerőforrásra kíván építeni az MTVA, vajon ki a megfelelő munkaerő a számotokra?

Ezeket a kérdéseimet azért teszem fel, mert pontosan tudom, hogy az elmúlt négy évben, amit a közmédiában töltöttem, nemcsak én adtam hozzá értéket az MTV-hez, hanem az MTV is rengeteg értéket adott az én szakmai fejlődésemhez. Ezért úgy gondolom, hogy a jelenlegi javaslattal az MTVA vezetői hozzájárulnak a közvagyon pazarlásához, így az ilyen típusú döntésekért a későbbiekben az MTVA vezetőinek kell vállalniuk a felelősséget.

Kedves Róbert!

Az általad említett, de nem részletezett MTVA-s tervekről, esetleges őszi struktúrákról, munkalehetőségekről pedig tájékoztatás hiányában mit sem tudok, ezért felelősen dönteni a megajánlott lehetőséggel kapcsolatban nem áll módomban.

Az az érzésem, hogy az ajánlat és a lebegtetett felmondás hátterében nem a szakmai teljesítményem áll, hanem az új Gyermek-és Ifjúsági Főszerkesztő kinevezésével kapcsolatban írásban feltett kérdéseim, valamint a levelezésem a gyermek-és ifjúsági területtel kapcsolatos kérdéseimről. Ha ez az, ami miatt el kívánsz távolítani, akkor ezzel állj elő, és ne a szakmai becsületemet, munkaképességemet és munkabírásomat kérdőjelezd meg. (Milyen munkahely az, ahol már kérdést sem lehet feltenni?) Egyebek mellett felhívnám a figyelmedet, hogy a munkaköri leírásom VI. pontja alapján véleményezési, együttműködési, javaslattételi hatásköröm van.

És végül fel szeretném hívni a figyelmedet az ajánlott megállapodásban szereplő 4. pont azon részletére, mely szerint a Munkavállaló kijelenti (…) „hogy a jelen megállapodás aláírásakor nem állt sem kényszer, sem jogellenes fenyegetés hatása alatt.” Sajnos nem tudom a szóban elhangzottakat máshogy értelmezni, mint kényszerként és jogellenes fenyegetésként, tekintve, hogy meg lett lebegtetve előttem egy esetleges őszi, egyoldalú elbocsátás, vagy munkában történő ellehetetlenítés lehetősége, miközben ez - az általam fentiekben előadottak alapján - az MTVA-nak nem állna érdekében.

Kérem a leírtak szíves tudomásulvételét, és kérdéseim megválaszolását, a számomra felajánlott 24 órás döntési időhöz hasonlóan, a következő munkanap délután 16-óráig."

Erre a levélre Marci már nem kapott választ. Pedig a címzetten kívül megkapta a munkáltatói jogok gyakorlója, az MTVA vezérigazgatója, Böröcz István is. Ő azonban inkább azzal volt elfoglalva, hogy felkeresse a Pázmány Péter Katolikus Egyetem média szakos hallgatóit, és előadást tartson nekik a közmédia-rendszer átalakításáról, az ott folyó munkáról. Egy hallgatói kérdésre – mi szerint milyen perspektívájuk van a PPKE média szakosainak elhelyezkedni a közmédiában, ha onnan folyamatosan bocsátják el a szakembereket – a sajtóban megjelentek szerint azt válaszolta: Nyugodjanak meg, maguknak lesz munkájuk, most csak a zaccot öntjük ki. A Marci nevű "zaccot" végül csak 2013 januárjában, a csoportos létszámleépítéssel sikerült kiönteni.

Marci február 14-én nyugodt szívvel, de nem boldogan elment Magyarországról. Felmérte, hogy ha valakinek a közszolgálati televíziózás a hivatása (nem csupán a megélhetési forrása), annak ma nincsen ebben az országban maradása. Ahol böröczistvánok a szakma legjobbjait zaccnak nevezhetik, és kényük-kedvük szerint dönthetnek a sorsukról, Marcinak nincs helye. Hollandiába ment, ahol már várta egy festő ismerőse. Gyula szintén magyar fiatalember, aki itthon, a tanulmányai befejezése után négy kecskét és hét kaptárnyi méhet tartott, sajtot és mézet gyártott a Várpalota környéki dombokon, de esélye se volt arra, hogy a festményeit kiállítsák, vagy azokból megéljen. Négy hónappal kiérkezése után kiállítása nyílt meg Maastrichtban, amiről az Új Művészet is beszámolt. Képei egyharmadát már meg is vették.

Sok sikert srácok!

(A szerző 2010-ben távozott az MTV kulturális főszerkesztői posztjáról)